H E A V E N L Y | HU

1|W

Körülbelül egy órája, hogy itt fekszek és nézem az eget, ahogy a narancssárgát leváltja a feketeség, és lassan milliónyi kis fénygömb tűnik fel az égen. Imádtam itt feküdni a fűben. Élveztem, ahogy simogatja a bőrömet. Szerettem nézni, ahogy a madarak szelik át a levegőt, ménedéket keresve az éjszaka vad karmai elöl.

Egyesek félnek a sötéttől, engem viszont megnyugtat. Csak én és a világ, üresen.

A szél suttogott a fülembe, barna hajamot simogatva. Sötét barna, már szinte fekete szemeim mindent analizáltak körülöttem. Igyekeztem minden emléket mélyen eltemetni az elmémben, hogy amikor majd szükségem lesz rájuk, elő tudjam őket túrni.

"Royal, kész a vacsora!" Hangzott fel apukám mély hangja. Sóhajtottam, majd feltápászkodtam a földről.

Egy kis bungalóban éltünk, messze a város zajától, az erdő szélén. Éppen elég volt hármunknak.
Fenyőfák vették körbe kis menedékünket, így védve minket az emberek bíráskodó szemei elől.
A családunk utálta az embereket. A múltunk nem éppen a legtisztább és ezt szeretik is a pofáinkba dörgölni. Mindig olyanról fecsegtek, amiről éppen nem kellett volna.

Vén kurvák.

"Mi újság, lányom? Milyen volt a suli?"

"Eh, hosszú. Sok a tanulni való, főleg úgy, hogy már csak pár hónap választ el az érettségitől. De majd túl teszem magam rajta." Megrántottam a vállam, majd leültem a szokásos helyemre. "És a te napod milyen volt?"

"Hashajtót raktunk Henry kávéjába. Legyen elég annyi, hogy nem érte el a klotyót időben." Megforgattam a szemeimet, de attól még felnevettem. Mike és apa mindig basztatják Henry-t, már meg sem lepődöm.

Ők hárman már pisis koruk óta legjobb barátok. Most pedig a világ egyik legsikeresebb tetováló szalonját vezetik együtt, Heaven's Gateway név alatt. Elég gazdagok vagyunk, de ezt nem töröljük más emberek képébe. Minden hétvégén segítek apunak a szalonban és így keresem a következő hétre a pénzemet.

"Szegény Henry. Mindig kibasztok vele."

"Mintha kellene félteni. Úgy is visszakapjuk."

"Vissza hát. És én ott leszek, hogy segítsek neki." Elmosolyodtam, megmutatva így a két kis gödröcskémet, melyek az arcomat díszítették.

"Te áruló!" Apa megrázta a fejét. "A saját lányom ellenem van. Milyen élet ez?"

Felnevette a drámaiságán. "Szeretlek, öregember."

Apa levegőért kapott, kezét a szívére helyezte. "Nem vagyok öreg! 36 éves vagyok, az nem öreg." Nézett rám felszegetett orral. A szemei hirtelen nagyra nyíltak. "Vagy igen?"

"Nem apa, nem vagy öreg. Csak vicceltem." Adtam neki egy puszit az arcára, majd összeszedtem a koszos tányérokat és mosogatás közben beszélgettem apuval.

Apukám egy nagyon jó ember. Csupán 18 évesek voltak, amikor én megszülettem. Nehéz volt számukra ez az egész, főleg miután anya elvesztette a szüleit. De a nagyszüleim, apa felől, mindig is ott voltak számukra és még mai napig itt is vannak. 3 hónaponta látogatnak meg minket és mindig hoznak valami apróságot nekem és River-nek, a kis tesómnak.
Apa egy nagyon jól kinéző ember. 185 centi magas, izmos testalkattal - legalább 3 órát az edzőteremben van, minden áldott nap. Barna haja van, amikhez kék szemek társulnak. A teste nagy részét tetoválások borítják, néhányat közülök saját maga csinált. Erős állkapcsa van és telt ajkai. Többnyire úgy néz ki, mint aki most lépett ki egy magazinból.

River úgy néz ki mint apa klónja. Ugyan az a szem, ugyan az a haj és orr. Csupán 6 éves, de a lányok már most rohannak utána. A szíve aranyból van, az esze pedig vág, mint a penge.

"Mikor jön River haza?"

"Holnap. Elmész majd érte, kérlek? Viheted az autómat." Apa kocsija hallatán felcsillantak a szemeim. Nekem még nincs saját autóm, hiszen egyedül szeretném rá megkeresni a pénzt, de apa autója egyszerűen gyönyörű. Egy kék i8-as BMW-je van. Apa ritkán vezeti, jobban szeret az AUDI-val munkába járni, ezért a BMW-t én használom. Suliba is vele járok, persze mindenki tudja, hogy nem az enyém. Nem fogok más autójával hencegni, ez nem én vagyok.

"Persze! Úgy hiányzik már, az autó pedig egy nagy bónusz."

Apa vágott egy értetlen arcot. "Ma reggel láttad."

"Tudom! De mindem szerdán mellettem alszik, fura lesz, hogy ma nem lesz ott."

"Nekem is hiányzik, szívem, de ez csak egy éjszaka."

River osztálya egy kis kirándulásra ment, egy farmra, ahol lovagolhatnak, kiskacsákat etethetnek és játszhatnak velük. Reggel pedig majd segíthetnek begyűjteni a tojásokat, meg ilyenek. Nagyon örült ennek az egésznek, szóval apa természetesen elengedte.

Besétáltam a szobámba és lezuhantam az ágyra. Unatkoztam és egyedül éreztem magam, ezért hát előkaptam a telefonomat, megláttam, hogy a legjobb barátom, Zoe, írt nekem.

-Tesó.

Mondjad, tesó.-

-Áll még a meccs?

Persze, miért ne állna?-

-Remek, van számodra egy meglepetésem.

Mit hoztál már megint össze? Utálom a meglepetéseket.-

-Ezt imádni fogod.

Miért vagy ebben ilyen biztos?-

-Mert ismerlek.

🙄 utálom, amikor ezt csinálod.-

-Sok mindent utálsz.

Ez... szent igaz.-

Zoe és én suliban ismerkedtünk meg. Ennek már lassan 4 éve és úgy érzem, nem találkoztam még ennyire jó emberrel, mint amilyen ő. Mindent megtudunk beszélni, ő megért engem, én megértem őt. Ha az egyik szarba kerül, a másik kihúzza őt belőle. Minden áron.
Megvédjük egymást, de azért én vagyok a szókimondóbb és az agresszívabb. Ő inkább csak lapul, mint szar a gyamban, de én ezt szeretem benne.
Tökéletesen kiegészítjük egymást.

___

Lehet, hogy most unalmasnak tűnik, de higyjetek nekem, később nem lesz az. Adjatok ennek az egésznek egy esélyt 💚