H E A V E N L Y | HU

3| A

Daniel West egy profi focista, ami azt illeti, egy világbajnok. Egy 4 éves szerződést írt alá a város profi focicsapatánál, aminek én nagy rajongója vagyok. Még mielőtt felbukkant, minden meccsre elmentem.

194 centi puszta izom a srác. Meglátom és az olvadás szélén állok.

Nem mintha lenne nála esélyem, ugyebár.

Alacsony vagyok, csupán 154 centi és 18 éves létemre úgy nézek ki, mint egy 12 éves. Én próbálok idősebbnek tűnni, de bazdmeg, nem megy.

A csengő húzott vissza a jelenbe, meglöktem Nick-et a könyökömmel, aki felriadt, összezavarodva körbe nézett, felállt, megköszönte, hogy felkeltettem, majd el is tűnt, mint Petőfi Sándor a -ködben.

Mikor egy évtizeddel később már végre összepakoltam a dolgaimat, fogtam magam és a következő órámra vettem az irányt, ami mellesleg Zoe-val van. Történelmem lesz. Utálom, nagyon. Mármint, ha már egyszer valami a múltban történt, hát had maradjon már a múltban. Minek hánytorgatjuk fel? Jó az ott, ahol van.

"Bocs, hogy késtem!" Rontottam be az ajtón. Igen, késtem, ismét.

"Royal, hogy a nyilamba tudsz késni? 10 perces szüneted van a két óra között, és a termek még egymás mellett is vannak. Hogy az istenbe csinálod?" Mrs.Frotune úgy nézett ki, mint aki kész kitépni azt a pár hajszálat, ami még a tanítástól nem potyogott ki.

"Ezzel a tehetséggel áldott meg az isten, tanárnő."

"Jó isten adj erőt. Vagy vess véget a szenvedésemnek. Nekem bármelyik jó." Suttogta a tanárnő az orra alatt.

"Tetszik tudni, ezt mindenki hallotta. Szüksége van segítségre? Esetleg nem szeretne elmenni egy pszichológushoz? Biztos van megold-"

"Royal! Nem. Ülj le szépen, és maradj csendben. Bánom is én, hogy mivel foglalod le magad, csak ne nézz rám és ne szólj hozzám. Nincs energiám hallgatni az ökörségeidet."

"Hé, ez nem volt szép."

"A fizetésem se szép, mégis itt vagyok. Ilyen az élet." A szemöldököm ugyan egeknek repült, de attól még megrántottam a vállamat és odasétáltam a helyemre, ami Zoe mellett volt.

"A vén szipirtyó ma bal lábbal kelt." Suttogta.

"Nem csak ma." Kuncogott egyet, majd folytatta a telefonja bámulását.

A nap többi része elég hama eltelt, én pedig már itt voltam River sulijának a parkolójában, rá várva. Már eluntam a fél életemet, amikor mellettem megállt egy fekete G Merci. Tátott szájjal néztem a gyönyörű autót.
A vezetőülés felüli ajtó kinyílt és egy magas, izmos srác szállt ki belőle. Egy sötét zöld adidas pólót viselt, ugyan olyan sötét zöld melegítővel. A szemeim lassan tették meg az utat az arcáig.

"Hát én megeszem a kalapom." Suttogtam.

Ott állt Daniel. Előttem. Daniel. Itt áll. Előttem. Ő. Istenem, ez a menyország?

Bassza meg. Gyerünk Royal, próbálj úgy kinézni, mintha lenne lelked.

Elfordítottam a fejem a másik irányba, még mielőtt meglátná, hogy őt bámulom. Próbáltam minél nyugodtabbnak tűnni, de szerintem nem működött. A kezeim remegtek, a szívem pedig kiakart ugorni a helyéről.

"Szia." Csendült fel egy mély hang a jobb oldalamról. Lassan elfordítottam a fejemet, mire szembe tálaltam magam a mellkasával. A nyakamot kitörtem, mire feltudtam rá nézni, de mind ez megérte, mert mosolygott. Rám mosolyog?

"Szia." Válaszoltam egy perc kínos csend után.

Szedd össze magad.

"A buszt várod?" Nem igazán bíztam a hangomban, ezért csak bólintottam. "Hála istennek, azt hittem elkéstem."

"Nem, dehogy. Olyan 5 perc és itt lesznek." Mosolyogtam fel rá. A térdeim olyanok voltak, mint a kocsonnya, de hát hibáztathatom én magam?

"Te is a kistesódot várod, igaz?" Meglepődtem, hogy még mindig konverzációt próbál velem vezetni, de nagyon jól esett.

"Őhm, igen, apa megkért, hogy vegyem fel a kis öcsémet, River-t."

"Én is a kis öcsémért jöttem." Elmosolyodtam az információn. Nem tudtam, hogy van testvére.

"Tényleg? Hogy hívják?"

"Valentino. Azt hiszem a tesóink jó barátok. Sokat hallok egy River nevű kis srácról." Vigyorodott el.

"Na ne!" Nevettem fel. "River mindig egy Val nevű srácról beszél, azt mondja ő a legjobb barátja."

"Igen! Ő lesz az." Ez hihetetlen. Mekkora szerencse ez?

Épp ahogy mondani készült valamit, megerkezett a busz és a kis rosszcsontok betöltötték a parkolót. River és egy szőke kis fiú utolsó ként szálltak ki a buszból. River körbe nézett, gondolom engem keresve.

"River!" Elkezdtem integetni, hátha így előbb észre vesz. Körülbelül úgy nézhettem ki, mint egy őrült. De nem nagyon érdekelt ez.

River felém kapta a fejét, megfogta a a kis fiú kezet és elkezdett felém futni.

"Royal!" Nevetett, miközben felkaptam és magamhoz öleltem.

"Na milyen volt, öcsi?" A kis szemei felcsillantak, láttam rajta, hogy alíg várta, hogy megkérdezzem.

"Nagyon jó volt! Az állatok olyan... cukik... és azt hiszem szeretnék egy kiskacsát!" A kezeivel heves mozdulatok végzett, majdnem orrba vágva engem. Mikor ránéztem Daniel-re, láttam, hogy ő is ugyan így van vele, hiszen Val is nagyban mesélt neki.

"Jólvan, kiskrapek. Nem tudom, hogy apa vesz e neked kiskacsát, de majd beszélek vele, rendben?"

"Oké!" Folymatosan bólogatott, ezért a másik kezemmel megállítottam a kis fejét, de ő csak nevetett.

"Rendben, Riv. Köszönj el a barátodtól, ideje menni."

"Szia, Val! Holnap találkozunk." River annyira belemerült az integetésbe, hogy majdnem kiesett a kezemből.

"Szia, River! Hozok neked majd muffint!" Köszönt el Val is. Hát nem édes?

"Remélem majd még találkozunk. Sziasztok." Köszöntem el a két szőkeségtől.

Kurvára remélem, hogy még találkozunk.

"Azt én is. Sziasztok." Mosolygott Daniel.

Bekapcsoltam River-t a gyerekülésbe, majd bekapcsoltam neki a kis tévét, ami szemben vele van, az ülésre rákapcsolva, hogy legyen mi lefoglalja. Sosem bírta jól az autóval utazást.

Mikor meggyőződtem arról, hogy jól van bekapcsolva, becsuktam az ajtót és átsétáltam a vezetőüléshez.
Mielőtt még beszállhattam volna, Daniel, aki végig mosolyal az arcán figyelt minket, megszólalt.

"Szabad tudnom a nevedet?"

Elpirultam, majd kinyújtottam a jobb kezemet. "Royal."

Daniel a kezembe helyezte a kezét, majd az ajkaihoz emelte és nyomott rá egy csókot. "Daniel."

Oh, tudom én azt.

Kirázott a hideg az érintésétől és egy puszta percre elvesztem a gyönyörű szemeiben.
Mikor észhez tértem, elengedtem a kezét, elköszöntem még egyszer, beszálltam az autóba és kitolattam a parkolóból. Mikor már kellően messze voltam, kiengedtem a visszatartott levegőt.

Aztakurva.

___

Remélem tetszik eddig a sztori 💚 ne felejtsétek megnyomni a csillagot ✨