H E A V E N L Y | HU

23| W

✨

4 hónappal később

"A francba már." Nyögtem fel. Nem bírtam bekapcsolni a nadrágomat és ez nagyon felcseszett. A pocakom már elég nagy és a volt már ruha, ami nem jött rám. Főleg a nadrágokkal voltak gondok.

"Aha!" Üvöltöttem fel, mikor már végre bekapcsoltam. Kiegyenesedtem és kifújtam a levegőt. Egy hatalmas mosoly ült ki az arcomra.

"Édes-" Daniel hangja felé fordultam, viszont a hirtelen mozdulattól csak annyit éreztem, ahogy a nadrág meglazul és csak annyit láttam, hogy Daniel a farkához kap.

A szám elé raktam a kezemet, majd miután felfogtam, hogy a gomb, amelyik elrepült, Daniel-t telibe a családi ékszereibe tálalta, nem bírtam visszatartani a nevetést. Hatalmas hahotázásba törtem, a pocakomat fogtam már, majd ledőltem az ágyra. A könnyeim már csurogtak le az arcomon.

Daniel a földön feküdt, mélyen lélegezve.

"Jól- Jól vagy?" Nyögtem ki nagy nehezen.

"Soha jobban." A hangja rekedtes volt, amitől még jobban nevetnem kellett.

"Sajnálom, manó. Ne haragudj." Nevettem akár egy hiéna.

"Manó?" Kapott levegő után. "194 centi vagyok." Motyogta.

Megforgattam a szemeimet. "Baszom le. Átöltözöm aztán mennünk kell."

Előkaptam a szekrényem aljáról egy ruhát, amiben semmit nem tudsz elrejteni, ha valami ki akar bukkanni, ki fog. Babakék színe illett a bőrömhez, a pocakomat pedig remekül kiemelte.

A hajamot szétszedtem, hullámokban potyogott a hátamra.

"Gyönyörű vagy." Motyogta Daniel. Mostanra már az agyán ült. Gondolom átment rajta a fájdalom.

"A baba miatt." Vigyorodtam el. Még én is beismerem, hogy jól áll a terhesség.

"A baba előtt is gyönyörű voltál és a baba után is gyönyörű leszel."

Elpirultam, akár egy paradicsom. Még mindig nem szoktam meg, hogy valaki bókolgat. Szerintem sose fogom.

"Fejezd be." Motyogtam, mire elmosolyodott.

Megfogta a kezemet, majd kihúzott a házból egyenesen az autójába. A keze, mint mindig, megtalálta a combomat. Hegyé tettem a kezemet, majd lőttem egy képet instasztoriba, ahol a pocakom is látszik.
Megjelöltem rajta Daniel-t is.
Alíg egy perc telt el, de már a suli oldalán is rajta volt.

Mindenki megvolt lepődve, mikor a pocakom egyre jobban volt látható. Elősször tele volt a suli velem és azzal, hogy mekkora kurva vagyok, aztán az emberek felfogták, hogy bár a baba nem volt tervezett, attól még szeretetből született. 

Az emberek néha olyat mondanak, amit nem gondolnak komolyan. Lökik a dumát, de szart sem tudnak és ez szomorú. Nincs abban a pokol lyukban Zoe-n kívül egy árva lélek sem, aki isten igazán ismerne. Egyikük sem tudja mit veszítettem vagy mit nyertem. Mit gondolok és mit teszek. Mennyit tervezek, mennyit gondolkozom. Semmit sem tudnak.