H E A V E N L Y | HU

11| T

"Mi történt a homlokoddal?" Kérdezte Daniel meghökkenve, amikor meglátott.

"Iskola. Az történt. Bebasztam már kora reggel a szekrényem egyik polcába."

"Oh, Royal." Magához húzott és megölelt.

"Szörnyű nap volt. De a muffin fincsi volt." Motyogtam a vállába.

"Gyere, meghívlak egy mekire."

Felkaptam a fejemet a kedvenc szavam hallatán. "Na mire vársz? Megyünk, gyerünk, zsup zsup. A meki nem vár."

Átfutottam a vezetőülés felüli ajtóhoz és bepattantam.

"Na nem! Senki sem vezetheti ezt az autót rajtam kívül."

"Még jó hogy én Royal vagyok és nem senki." Kinyújtottam felé a kezemet, vártam, hogy átadja a kulcsot.

Fájdalmas fejjel nézett a kezemre, aztán a kocsikulcsra. Már éppen odaadta volna, de visszahúzta a kezét. "Egy karcolást se szeretnék rajta látni."

"Danil, bízz bennem. Tudok vezetni." Ránéztem a kezemre, ő egy sóhaj után átadta a kocsikulcsot. "Na gyere babám, ideje mekizni."

"Istenem, mit meg nem teszek én érted." Suttogta.

"Mert imádsz!" Pusziltam meg az arcát.

"Ez tény és való, na vezess mielőtt még meggondolom magam."

"Átvedted a helyemet, szóval la música, por favor."

"Mivan?" Vágott értetlen fejet.

Megforgattam a szemeimet. "Nyomass valami zenét."

"Jaj hát akkor így mondd. A spanyolt tartogasd majd estére." Félmosolyra húzta az ajkait egy kacsintás kísértében.

"Szóval te így... cserébe várom az oroszt, drágám." Mosolyodtam el én is.

"Csak kérni kell." Suttogta a fülembe, majd elkezdte csókolgatni a nyakamot.

"Ha nem akarod, hogy az autód az árokban végezze, akkor ezt befejezed." Néztem rá szúrós szemekkel. "Majd este folytatjuk." Rá sem kellett néznem, hogy tudjam, egy önelégült vigyor ül most az ajkain.

"Szóval este folytatjuk... rendben, édes, hát legyen, de este nem állok meg ennyinél." A hangja mélyebb volt, szinte rekedt.

"Állok elébe, mi amor."

Danil felnyögött majd a kezébe temette a fejét. "Вы берете меня в могилу." (A sírba viszel.)

"Fogalmam sincs mit mondtál, de isten áldja meg az orosz oldaladat. Imádlak."

"Én is téged." Vigyorodott el.

Daniel és én kézen fogva sétáltunk be a mekibe. Beálltunk a sorba, ahol előttünk két, körülbelül 15 éves, lány állt. Hátra pillantottak, majd kuncogni kezdtek.

Ha nem fejezed be a kuncogást most rögtön, hátbaváglak, mint vakondot a rotációs kapa, te szerencsétlen.

Mégegyszer hátra néztek, majd még hangosabban kezdtek el kuncogni.

"Mi ilyen kurva vicces?" Vakkantottam rájuk. Mindketten megfordultak és az egyikőjüknek volt pofája végig nézni rajtam. "Ne bámulj, mint borjú az újkapura. Nem tanítottak meg, hogy bámulni nem illő?" Kihúztam magam és összefontam a mellkasom előtt a karjaimat.

"Ilyen pofával, mint a tiéd igazán befognám." Fintorgott az egyik ribanc.

"Oh, igen? Kislány, kevés vagy mint zokniban a friss levegő, ne pattogj itt nekem, mert lecsaplak mint taxiórát."

"Gyere, nagymami."

"Nagymami? Jólvan, geci." A kezem előbb lendült, mint azt az eszem felfoghatná és a hajában végezte. Éppen azt nem vártam, hogy az a kezemben is marad.

A lány felsikított, megfogta barátnője kezét és futva a kijárat felé indult.

"Hallod, bazdmeg, a kezemben maradt a fél hajkoronád! Nem kéred? Mert akkor kibaszom a kukába, a szar beszólásaiddal együtt." Üvöltöttem utána, mire ő csak felmutatta a középsőujját. "Azt pedig jó mélyre dugd fel magadnak!"

"Royal!" Szólt rám Daniel. A homlokára csapott, megfogta a kezemet és egy üres asztalhoz húzott.

"Mivan? Pattogott, mint kecskeszar a deszkán. Örülj, hogy nem ütöttem ki a fogát." Mutogattam össze-vissza egy hasábbal a kezemben.

"Szexi vagy, amikor agresszív vagy, de ezt nem emberek között kéne praktikálnod."

"Danil. Ez velem jár. Alacsony vagyok, ezért közelebb vagyok a pokolhoz, aminek aztán ez a vége. Gyorsan elborul az agyam és összehadoválok minden lófaszt, aztán a kezem előbb cselekszik, mint az agyam. Megszoksz vagy megszöksz." Megvontam a vállaimat és a hasábomat belemártottam a McFlurry-be.

"Nem szabadulsz tőlem ilyen könnyen." Áthajolt az asztalon és elvette a hasábomat.

Vettem egy mély levegőt. "Ugye most csak káprázott a szemem és valójában nem etted meg a McFlurry-be mártott hasábomat?" Oldalra döntöttem a fejemet, az érzelemmentes arcommal néztem őt, amit amúgy matekra fejlesztettem ki.

"Most durván félelmetesen nézel ki."

"Csodálkozol? Elősször felkurblizza az agyamat az az olcsó lepkefing utánzat, aztán megeszed a hasábomat. Arról nem is beszélek, hogy reggel szétbasztam a homlokomat."

Daniel nagy szemekkel nézett rám, aztán bólintott. "Megyek és hozok neked még egy McFlurry-t."

"Ez egy nagyon jó ötlet." Bólogattam én is.

Kibontottam a BigMac szendvicsemet és leszarva mindent és mindenkit körülöttem, elkezdtem betolni. Éhes vagyok és mérges. I'm hangry. Ez egy ritka szar kombináció.

Daniel nem sokkal később lehuppant szembe velem és átnyújtotta a McFlurry-t és még egy csomag hasábot.

"Aha!" kiáltottam fel, amikor megláttam. "Köszönöm." Motyogtam már tele szájjal.

"Szívesen, édes." Nevetett rajtam, előkapta a telefonját és csinált egy fényképet, de ez most nem érdekel, mert itt van előttem ez a rengeteg finomság.

"Ha kiposztolod, kerülj egy hétig."

"Már megtörtént." Ránéztem, majd elmosolyodtam. Lassan letettem a hasábot és a kanalat, amivel a fagyos finomságot ettem.

"Jól hallottam?"

"Nem szedem le. Hadd lássa mindenki, hogy végre én is boldog vagyok." A szemeiben annyi érzelem volt, megannyi őszinte nem kimondott szó, hogy egyszerűen nem tudtam rá haragudni.

"Egyél inkább. Rád fér." Elétoltam a McFlurry-t is.

"Mi az, hogy rám fér?" Kapott levegő után drámaian.

"Olyan vagy mint egy pálcika. Na egyél."

"Ez a test csupa izom és te ezt nagyon jól tudod."

"Az egy dolog, de attól még vékony vagy."

"Szereted te a kockahasamot." Mosolyodott el mindentudóan.

"Nem fogom azt mondani, hogy nem, mert neked nem szeretnék hazudni."

"Ezt értékelem." Mosolyodott el.

A jó kapcsolatnak a titka a bizalom és tuti nem dolgok elhallgatása. Oké, nem járunk, de nagyon jól kijövünk egymással. Egyikünk sem mondta el mit szeretne a másiktól és nekem ez így jó is. Jobb, ha a dolgok csak mennek maguktól, ahogy azt Isten is akarja, így nincs semmi felesleges félreértés.

___