Északi Rege

14.

Hétszer kelt fel a tüzes napkorong a tenger felől az égre, s hétszer bukott le a távoli hegyvonulat magas ormai mögött a vihar óta. Odin király sokat látott bölcs uralkodó volt, egy percig sem hitte a hercegnő beszédét mellyel ifjabb fiát próbálta mentegetni aznap a kikötőben. Balga mesének vélte történetét, ám miértjét nem tudta megfejteni. Azt viszont bizton tudta hogy a hercegnő természete meglehetősen szeszélyes és Lokival veszélyes játékot űz. Így az elmúlt napokban úgy döntött hogy elég feladattal látja el az ifjú herceget, mellyel majd lefoglalhatja magát, mielőtt még újabb pimasz csílytevésen kezdené törni a fejét. Ám a herceg, királyi atyja bármily fontos elfoglaltsággal látta el, mindig akadt nap mikor talált kibúvót feladatai alól. Ez a nap is ilyennek bizonyult.

¤

Hadúr napja magasan járt már az égen fénye élettel és melegséggel töltötte meg az ébredező tájat. Kellemes melegét már jómagam is éreztem bőrömön. Ajkaimon elégedett mosoly terült el ahogyan júrtám felé igyekeztem, mint minden hold megújuláskor így most is a táltosnál jártam. Áldozatot mutattam be holdanyának remélve hogy elűzi baljós álmaimat, valamint Hadúr áldását kértem az elkövetkezendő napokra. Hiszen közeleg a tavaszi napéjegyenlőség melyre már táborunk is serényen készül. Nagyszerű alkalom lesz ez hogy népem tagjai újból erőt merítsenek egy rövid időre. Hiszen harcosainkat már igazán megviselte a távolság mely elszakította őket a hontól és az állandó száraz hideg mely számunkra eddig ismeretlen volt. Valamint a bizonytalanság, hisz Zengő ekkorra már többször is megpanaszolta hogy a király idősebb fiát, a koronaherceget, eddig még nem is láttuk, sőt a király elbeszélése alapján nincs is a városban. Amit őszintén szólva én nem igazán nehezményeztem. Vezérünk viszont veszélyben érezte ügyünk sikerét, hiszen nem várhatunk ítélet ideig a herceg visszatértét, már ha vissza tér valaha. Jelenlegi helyzetünkhöz fűződő aggályait pedig nemrég megüzente atyámnak. Jómagam kedvező viszont választ várok és igazán jó jelnek tekintettem hadúr napjának éltető melegét.

¤

Bolda már megterítetett szállásomon, cselédek hordták be a friss meleg, gőzölgő étket s helyezték tölgy asztalomra, egy másik leány pedig bort szolgált fel. Bolda a cselédeket igazgatta mikor beléptem az ajtón méltóságteljesen hajtotta meg fejét s követte őt az összes szolgáló. Ledobtam köpenyem az ajtó mellett elhelyezett fűzfa ágaiból fonott magas kosárra majd elfoglaltam helyemet az asztalnál. Komornám pedig az aznapi teendőimet kezdte el felsorolni, valamint beszélt még arról is hogy a királynő hamarosan udvarában fogad hogy elbeszélje nekem szokásaikat s megossza velem bölcsességét s hogy szeretné ha idővel beköltöznék a palotába a számomra előkészített szállásra is. Valamint Bolda említett még valamilyen szabászt is ki hamarosan el látogat hozzám a királynő parancsára hogy új hazámhoz illő ruhákat készíthessen nekem. Ekkor hátra dőltem székemben, karjaimat pedig összevontam mellkasom előtt. Még az addigi étvágyam is tova szállt.

-Már miért kéne nekem az ő viseletüket hordanom? Van nekem sajátom! Jelenlegi szállásom pedig a frigy napjáig bőven megfelel! - pillantottam fel Boldára, ki láthatóan nem akart ez ügyben magyarázkodni. Fáradt sóhaj hagyta el ajkait majd mégis bele kezdett kioktató mondandójába.

-Ahhoz hogy e nép elfogadjon királynőjének hozzájuk hasonlónak kell mutatkoznod és elfogadnod szokásaikat! Ráadásul ez a királyné kérése is és biztos vagyok benne hogy a koronaherceg....! - végig sem hallgattam balga beszédét, úgy vágtam szavába.

-A koronaherceget olybá tűnik nem érdekli frigye! Sem arája! Mióta itt vagyunk még egyikünk sem látta! Talán már nem is él! Mi haszna volna hát az ő kedvében járnom?! És ha még nem is így volna, e nép kívánta a Hunok királyának leányát úrnőjének! Hát ne panaszkodjon viseletem és szokásaim miatt sem! - csattantam fel, hangomban több indulattal mint ahogyan azt illő volna. Eztán Bolda két tenyere a kemény tölgy asztalon hangosan csattant, ahogyan megtámasztotta magát és felém hajolt.