Senjuk 🌹 (Uchihák II. fejezet)

24.

Hitetlenül a homlokomra csaptam, majd nemsokára megérkeztek Narutoék. Ahogy beléptek az ajtón, letámadtam őket a papírral. Konkrétan az arcukba toltam, így nehezen láttak bármit is belőle, de nem is volt arra szükség, mert közben folyamatosan magyaráztam.
- Két hetünk van az érkezésükig, basszus! Látjátok ezt?!
- Nem igazán...
- Túl közel van...- motyogták, mire realizáltam a helyzetet és a negyedik kezébe adtam a papírt.
- Olvasd el ezt- mutattam a bekezdésre.- Ha összevetjük Kaguya első érkezésének idejét az elzárásának és a  visszahozására tett kísérletnek a napjával, akkor két hét múlva kell érkezniük. Már ha igaz az a feltételezés, hogy csak bizonyos időközönként képesek ide jönni.
- Igazad van- tűnődött el a negyedik.- Naruto, hívd össze a tanácsosokat!
Naruto bólintott egyet, majd azonnal távozott.
- Szép munka, Kim!- mosolygott rám a negyedik, mire viszonoztam a gesztusát.
Nem kellett sokat várni a találkozó kezdetére, mivel mindenki átérzi a helyzet súlyát és tisztában van vele, mennyire komoly és sűrgös ez az ügy. Nagyjából 15 perc múlva mindenki elfoglalta helyét a tárgyaló teremben. Az ülést, mint mindig, most is a jelenlegi Hokage, Kakashi vezette. A negyedik beszámolt mindenkinek az észrevételemről. A tanács tagjai kivétel nélkül egyetértettek abban, hogy az időpontok nem lehetnek véletlenszerűek, ezért valószínűleg helyes a feltételezésem.
- Viszont még mindig nem tudjuk bizosra, mi is a valódi szándékuk- hozta fel a jól ismert témát Hashirama.
- Kimnek van egy ötlete- pillantott rám Tobirama magabiztosan.
Szegénykémet hiába küldtem haza, a gyűlés miatt egyáltalán nem volt ideje pihenni. Na nem baj, ő bírja a gyűrődést.
Miután a hatodik szót adott, alaposan kifejtettem a véleményem az esettel kapcsolatban. Figyeltem rá, hogy egy részletet se hagyjak ki, és igyekeztem az elméletem minden részletét egy információval alátámasztani a hitelesség kedvéért. A tanács minden tagja figyelmesen végighallgatott és látszólag nekik is logikusnak tűnt az eszmefuttatásom. Sokat segített Tobirama biztató pillantása, mert kissé tartottam attól, hogy nem fogják hihetőnek tartani az ötletem.
Viszont legnagyobb meglepetésemre mindenki egyetértett velem és elfogadta az elméletem.
- Nem semmi, hogy erre egyedül rájöttél- mondta a hatodik.
- Azért nem teljesen egyedül, sokat segített apám meglátása- pillantottam az említettre, aki csak büszkén nézett rám.
- Szóval, mi legyen a következő lépésünk?- kérdezte Kakashi.
- Tájékoztatnunk kell a rendelkezésünkre álló shinobikat- mondta apám.
- De a pánik elkerülése érdekében figyelmeztetnünk kell őket, hogy ne keltsenek zavargást a civilek között és ne beszéljenek az esetről- folytatta Tobirama.
- A többi Kagét is értesíteni kell- szólt hozzá Hashirama.
- Mivel az egész világot fenyegeti ez a veszély, Konoha nem titkolhatja el a fejleményeket a szövetségeseink elől- magyarázta a negyedik.
Ezért jó, ha nem csak egy Hokage van a faluban- gondoltam.
A hatodik vállalta a feladatot a shinobik tájékoztatásáról, Hashirama pedig hozzálátott a szövetségeseknek szánt levelek megírásához. A többieket hazaküldték pihenni, ismételten kiemelve, hogy senki nem beszélhet az elhangzottakról.
- Izanami?- kérdeztem Tobiramát, miközben hazafelé sétáltunk.
- Inonál van- válaszolta.
- Megyek és elhozom. Otthon találkozunk- adtam egy gyors csókot, majd Inoék felé vettem az irányt.
Ino hamar beengedett, valószínűleg számított az érkezésemre. Behívott, hogy üljek le pár percre, amit örömmel elfogadtam. A jelek szerint Ino lepasszolta Izanamit Sasukének, mert az említett játszadozott épp vele.
- Gyakorolsz?- kérdeztem mosolyogva.
- Fel kell készülnöm- mondta teljesen természetesen, majd Izanami könyörgésének hatására kezembe adta a lányomat.
- Történt valami?- kérdezte Ino, mire próbáltam természetes arckifejezést magamra ölteni.
- Mire gondolsz?
- Elég gondterheltnek tűnsz.
- A második se volt valami nyugodt, amikor idehozta Izanamit. Ráadásul a hivatalban egymást váltogassák manapság a Hokagék. Feltűnt, hogy valami nincs rendben- magyarázta Sasuke.
- Hogy ti milyen figyelmesek vagytok...- sóhajtottam fáradtan.- De nem mondhatok semmit, sajnálom.
- Gondoltam- mondta Sasuke.
Gyorsan elköszöntem tőlük és elindultam haza Izanamival a karomban.