Summer in San Francisco (Michael Clifford)

2

            L I L I B E T H    H E I G H E L

A hetünk pont úgy telt, ahogyan a hétfő. Michael a várt módon, rögtön megkedveltette magát az iskola alfahímeivel. Mondjuk nehéz dolga nem volt, a fiúk nagyon sokat voltak vele, és segítettek neki beilleszkedni. A csajok már most kedvelelik, mindenki kedvence lett.

Kelly és én, mint külső megfigyelők, próbáljuk ezt figyelmen kívül hagyni, de mivel Ash-ék vele vannak, ez elkerülhetetlen.

Kelly sem szívleli a fiút, ugyanúgy ahogy én sem. Valahogy nem az a fajta, akit mi megszoktunk. Olyan aki csapongó életet él, nem érdeklik a szabályok. Tipikusan az a srác, aki a helyes rosszfiú. Csak ez a helyes rosszfiú énje nem mindenkinek tetszik.

Otthon is körülötte forog a világ, mindig felmerül a neve. Anya azóta is azt mondja, hogy próbáljak neki segíteni, és hogy legyek vele kedves. Csak ez a kedvesség nehéz úgy, hogy elveszi a barátaim, és hogy ellenszenves velem. Egy kicsit féltékeny vagyok rá, de igazából tudom hogy nincs mire. Mindenem megvan, de mégis furcsa hogy a fiúk most nem velünk, lányokkal vannak, hanem Michael-lel lógnak folyamatosan. Kelly is ugyanezt gondolja. Teljesen egy véleményen vagyunk. Nem véletlenül ő a legjobb barátnőm.

Mivel péntek van, ezért megkérdeztem anyáékat, hogy nem-e engednék meg, hogy Kelly hétvégén itt legyen nálunk, hogy csajos hétvégét tartsunk. Matt és ő is belementek, ezért most Kelly-t várom hogy megérkezzen.

Egyszercsak elindultam Michael szobája felé, bekopogtam, majd egy ,,gyere" után be is léptem oda.

- Szia!- köszönt, lerakta a telefonját, majd felült, mert azt nyomkodta az ágyában fetrengve.

- Helló!- köszöntem én is- Csak annyit szeretnék, hogy próbálj meg normálisan viselkedni, mert Kelly egész hétvégén itt lesz.- szóltam neki.

-Hát úgy ismersz te engem?- kérdezte meglepődve, majd hogy hatásosabb legyen a szívére rakta a kezét.

- Csak legyél normális.- mondtam majd elindultam kifelé.

-Végettem azt csináltok amit akartok, én elmegyek bulizni.- kiabált utánam- Gabriela vagy mi a neve, nem tudom hogy ismered-e, de meghívott a bulijába.

Figyelmen kívül hagyva őt, sétáltam tovább majd a szobámba lépve, becsuktam az ajtót és elkezdtem rendet rakni, mert mégsem kéne Kelly-t kupinak fogadnia.

Visszatérve erre a bulira, tudom melyikről beszél, mert a fiúk már hetek óta erre készülnek. Gabriela még május elején hívta meg őket, és így a nyár közeledtével egy jó medencés bulinak ígérkezik.

Gabriela pedig csak Gabriela. Ő az a lány az iskolában, aki a fő ribanc, vagy hogy is mondjam ezt. Nem az a fajta, mint én, aki közel tizennyolc évesen még szűz. Maradjunk ennyiben.

Luke-ék minket is hívtak hogy menjünk velük, de nincs szükségünk arra a bulira. Mindketten azok a fajta lányok vagyunk, akik nem járnak el minden hétvégén bulizni, nem isznak, dohányoznak, fiúznak és a többi.

Igaz, Kelly-t már nagyon sokan megkörnyékezték, mert tény és való, hogy egy gyönyörű lány, de ő azt az elvet követi, amit nagyon kevesen, hogy van olyan aki tetszik neki, de mégis vár a nagyon nagy Ő-re.

Mikor hallottam hogy csengetnek, rögtön lerohantam ajtót nyitni, és egy mosolygós lánnyal találtam magam szembe, egy sporttáska és egy nagy szatyor kíséretében.

-Hoztam nasit.- adta a nagy szatyrot a kezembe, amiben nutellától elkezdve, egészen chipsig minden volt. Ropi, milka csoki, oreó, és a legjobb, oreós milka is.
Annál jobban semmit sem szeretek.