Summer in San Francisco (Michael Clifford)

13

          L I L I B E T H    H E I G H E L

Pár ruhámat összeszedve, se szó, se beszéd, elhagytam a házat, és Kelly-hez indultam.

Könnyeim teljesen eláztatták arcom, mire a lányhoz értem.

- Mi a baj? - nyitott ajtót, és szegény, csak annyit látott, hogy egy táskával a kezemben állok a küszöbén, és keservesen zokogok.

- Gyere be - húzott magához, én pedig szorosan ölelve őt, áztattam el pólóját.

- Azt mondta... hogy semmi közöm hozzá! - néztem rá, már a szobájában ülve.

- De mihez Lili?

- Nem tudom. Fogalmam sincs. Tudom hogy nem kellett volna rögtön felkapnom a vizet, de nagyon rosszul esett! - öleltem magamhoz, a szivárványszínű díszpárnáját.

- Jajj Lilibeth! Mi van ha valamit tervez neked? Erre nem gondoltál? - kérdezte kedvesen.

- Ha tervez is valamit, akkor sem kellett volna úgy beszélnie. Úgy mondta, mintha semmi közöm nem lenne hozzá. Mármint Michaelhöz.

         M I C H A E L    C L I F F O R D

- ... de Lilibeth meg ne tudja. Semmi köze hozzá - figyelmeztettem még utoljára Luke-ot, majd bontottam a vonalat.

- Semmi közöm? - hallottam meg hátam mögül Lilibeth kiabálását - Tudod mit Michael? Egy utolsó szemét vagy! - nézett rám csalódottan, én pedig láttam a szemében megcsillanni pár könnycseppet.

- Bassza meg! - dobtam a kinti asztalra a telefonom. Teljesen félreérti a helyzetet. Semmi olyan dologról nincs szó, amit kettőnkkel kapcsolatban titkolok el.

Csak tettem néhány óv intézkedést a védelme érdekében. Ezért is mondtam a srácnak, hogy Lilinek semmi köze hozzá.

Igaz, kifejezhettem volna magam szebben is, de azzal a mondattal sem az volt a szándékom, hogy vérig sértsem, úgy, hogy minden sínen van, úgy, hogy mindketten életünk legjobb szakaszát éljük.

Felkaptam a mobilom, majd a kerten keresztül elhagytam a telket, utamat pedig a domb felé vettem.

Írtam a fiúkkal közös csoportunkba, hogy bizony baj van, irány a kis hegy.

Rögtön reagáltak is, negyed órát kértek, míg mindegyik összekészülődik, és ki nem ér.

Lehuppantam a padra, majd fejemet hátravetve gondolkoztam.

- Mi van haver? - kérdezte Ashton.

- Baj van a paradicsomban? - veregette meg vállam Calum.

- Igen bazdmeg! Nem is kicsi! - kezdtem el szitkozódni - Beth hallotta ahogy azt mondom Luke-nak a telefonban, hogy semmi köze ahhoz, amire készülünk. Sírva elviharzott.

- Oh! - ennyi volt a reakció.

- Pedig csak meg akarom védeni! Ezért kell büntetni? Mert el akarom intézni azt a barmot hogy ne bántsa? Olyan nagy baj ez? - néztem rájuk kétségbeesve.

Mire mindent kibeszéltem magamból, már jócskán sötét volt.

- Köszi srácok! - ráztam velük kezet, majd elköszöntünk, és mindenki ment a saját útjára.

Jó párszor próbáltam Őt hívni, de vagy kinyomott, vagy egyszerűen nem vette fel.

Annyira nyomasztott, hogy lehet hogy valami baja van, hogy valaki bántja. Hogy az én ártatlan kicsikémet valaki bántja!