Summer in San Francisco (Michael Clifford)

15

L I L I B E T H   H E I G H E L

Hosszú órák után, végre kiszálltunk a kádból, majd egymást gondosan bebugyolálva a puha törölközőkkel, átmentünk a hálóba, ott pedig mindketten felöltöztünk.

A szokásos trikó-sort szettem vettem fel, Michael pedig jó sráchoz méltóan, csak egy boxeralsót viselt.

Egymás karjaiba bújva, kiskifli-nagykifli pózban ért minket utol az álmok világa.

M I C H A E L   C L I F F O R D

Milliószor nyomtuk ki az elkövetkezendő napokban, az apától és Madisontól érkező hívásaink, ignoráltuk az üzeneteiket.

Mindketten tisztában vagyunk vele, hogy ez bizony nem mehet így sokáig, hogy a babát váró, aggódó, és mérges szüleinket figyelem nélkül hagyjuk.

Tudjuk, hogy egyszer szembe kell kerülni a problémáinkkal, nem futhatunk előlük örökké.

A srácoknak természetesen elmondtuk, hogy San Francisco meseszép városában bújtunk meg, de azt nem említettük, hogy mégis hol.

Beth-szel nagyon sokat beszélgettünk az elmúlt időszakban, legfőképpen rólunk.

Az esti közös fürdések nem maradhattak el, már Ő sem olyan szégyenlős, mint amilyen az elején volt. Nyilván komolyabb dolgokat még nem csináltunk, de igazából egyikünk sem szeretné elsietni.

Tudom, tisztában vagyok vele, hogy ha megtörténik, én leszek neki az első, és ezt becsülöm is benne.

Különleges lány, és a különleges embernek tartogatja, nekem pedig minden vágyam, hogy én okozzak neki először egy életre szóló örömöt, hogy én legyek az, aki átvezeti a gyönyör kapuján. Akivel először meglátogatja a mennyországot.

A nagy kérdés még nem hangzott el, de mindenképpen addig szeretném, még itt vagyunk, és a lehető legjobb körülmények között. Hatalmas meglepetés lesz, az egyszer szent.

***

A mai különleges nap. Olyan napot szeretnék ajándékba adni Lilibethnek, amit soha nem felejt el.

Az egész napot meglepetések hálózzák be, de csakis segítséggel tudtam megoldani.

A legtöbbet Kelly segített, még ha távolról is, de azért a fiúkat sem felejtem ki, mert ők is részt vettek a szervezésben.

Tökéletes nap lesz a mai, de kezdjük is az elejéről.

L I L I B E T H   H E I G H E L

Reggel a nap lágy sugarai cirógatták bőrömet, szememet lassan kinyitva tapogatóztam az ágyon, Michaelt keresve, de nem találtam, ezért fel is ültem, majd körülnéztem a helyiségben.

Gondoltam elment a konyhába reggelizni, ezért én a fürdőbe indultam, hogy elvégezzem a dolgaim.

Fogmosás, mosakodás, fésülködés, majd még a pizsamámban visszamentem a szobába.

Az ágyon egy sárga, ragadós cetli fogadott, amin ez állt:

,,Jó reggelt édesem! Remélem éhes vagy, a konyhában várlak!"

Mosolyogva olvastam a kedves sorokat, majd a fekete kisköntösöm magamra kapva, indultam el az étkező felé.

A pulton egy tányért találtam, amin palacsinta volt, a legfelsőn pedig áfonyából kirakott szívecske díszelgett. Mellette egy nagy pohár narancslé, az előtt pedig mégegy kis papír.