Summer in San Francisco (Michael Clifford)

12

Sziasztok!
Kicsit rendhagyó, hogy itt az elején írok, de szeretném elkerülni hogy az olvasóim elpártoljanak. Ezért is írom le nektek ide, hogy Michaelnek van egy elég érdekes beszólása a részben, de a történet nem daddykink-es és nem is lesz az. Egy ártatlan vicc. Csak gondoltam leírom ezt, hogy elkerüljük a félreértést!

Remélem tetszik majd a rész, de nem is szaporítom tovább a szót!

Jó olvasást, vigyázzatok magatokra!❤

L I L I B E T H H E I G H E L

Rá három napra, mikor megkaptam a kicsit sem jó szándékú üzenetet Graysontól, az orvos, alapos figyelmeztetéssel, hogy ügyeljek a sebemre, hazaengedett.

Anyuék minden reggel bejöttek, bent voltak pár órát, aztán mentek is, mert mindig valami dolguk akadt, vagy dolgozniuk kellett.

A srácok egy nap, legalább háromszor bejöttek, ha többször nem is.

Sajnos rólunk nem tudtunk velük beszélni, mindig volt valami akadálya. Vagy anyáék is bent voltak, vagy valami nővérke jött ellenőrizni, de volt olyan is, mikor vagy valamelyik őrült nem volt ott, vagy Michael.

És végül maradt Ő.

Azóta az eset óta, mikor együtt aladutunk, minden este megtettük ezt, természetesen vigyázva, nehogy lebukjunk valaki (főleg anyáék) előtt.

Elcsattant egy-két elég komoly csók, de még nem beszéltünk kettőnkről.

Csak el voltunk egymással a kórházban, de a nagy kérdés még nem hangzott el, de igazából nem is vártam el, hogy egy kórházban legyen.

Attól a perctől kezdve lesznek a dolgok bonyolultak, mikor belépünk a ház küszöbén.

Nem aludhatunk együtt, pedig igazán jól eső érzés, mikor az, akit a legjobban szeretsz, átölel, a karjaiban tart, nyugtat, simogat, elaltat, melletted van mikor felkelsz, csodálatos érzés.

Az a napi pár csók is csökkenni fog, és nem ülhetünk csakúgy le, mondjuk a kanapéra összebújva, megnézni egy filmet.

Már megkaptam a papírjaim, a dolgaimat már össze is pakoltam a sporttáskába, és már indulhattunk is.

Anyuék eljöttek Matt kocsijával, mivel voltam olyan ,,kedves", hogy anyuét törtem össze.

Ők ültek elől, Clifforddal mi pedig hátul. Mikor már készen voltunk hogy elinduljunk, azért megkérdeztem:

- Mi lett a kocsival?

- Hát... - kezdett bele anya - A biztosító azt mondta, megcsinálják. Szóval tulajdonképpen semmibe nem fog kerülni.

- Annyira sajnálom hogy összetörtem! - néztem rá bűnbánóan.

- Figyelj! - fordult hátra, de vissza is nézett előre, mert gondolom nem valami kényelmes az a kicsavarodott pozíció - Nem haragszom. Bárkivel..... - rezzent meg a telefonom, és bármilyen illetlenség is, én előszedtem és megnéztem mi az. Reméltem hogy nem Grayson az, de mikor feloldottam, és megláttam a nevet, majdnem felszakadt belőlem egy kuncogás.

Ne szabadkozz! Egy barom beléd hajtott, és különben sem a te hibád, hanem az enyém! De gondolom ezt nem szeretnéd közölni.😂 - írta Michael, úgy hogy mellettem nézegelődött, mintha mi sem történt volna.

Na mi az Clifford? Olyan nagy szokott lenni a szád, miért nem szólalsz meg? Félsz hogy mit szól apuci? - írtam neki vissza, teljesen kizárva a külvilágot.