Summer in San Francisco (Michael Clifford)

7

L I L I B E T H H E I G H E L

A nem túl tartalmas bemutatkozás után mind asztalhoz ültünk, és mily szerencsém volt, Michael mellém került, a kirivalkodó árva lányka pedig velem szembe. Anyu és Matt pedig mellettünk.

Tálaltuk az első fogást, majd már kezdődött is a falatozás.

A vacsora egészen addig jól ment, míg el nem kezdődött a faggatózás. Tudjátok, szülők, mit dolgoznak, te mivel szeretnél foglalkozni, mik a terveid a jövőre nézve, s a többi, s a többi.

- Nos. - tette le a villáját Mary - Édesapám Josh, építészmérnök, az anyukám pedig ügyvéd. De mindegyikőjük a legjobbak egyike. Apámnak saját vállalkozása van, anyám pedig egy külön cégben tevékenykedik.

Mondtam én! Gazdagék pici lánya.

- Biztos izgalmas lehet! - nézett rá Matt.

- Hát, én igazán unalmasnak találom. - mondta lenézően a csaj.

- És a jövőre mit tervezel? - kérdezte anya.

- Nem szeretnék elköteleződni. Jól érzem magam Michael-lel, de dolgozni nem igazán szeretnék. A munka nem nekem való. Elvégzik azt helyettem a cselédek.

Anya arcáról olyan gyorsan hervadt le a mosoly, Matt-ével egyetemben, mint amilyen gyorsan az oda került.

- Nos. Ez igazán érdekes. - gondolkodott el nevelőapám, hogy milyen szavakat használjon, hogy azok ne legyenek sértők.

Michael természetesen egész végig lapított. Mi mást is csinálhatott volna.

- Tudja nagyon jó pasi a fia. - jelentette ki a csaj, nekünk pedig a döbbenet ült ki az arcunkra.

- Ugyan Mary! - legyintett a srác - Nekem kellene örülnöm hogy ilyen jó csajok vesznek körül! - nézett a lányra, közben pedig meleg tenyere a fedetlen combomra csúszott.

Még a falatot is félrenyeltem, olyan hirtelen ért ez a tette.
Csak köhögtem és folytak a könnyeim. Természetesen a fuldoklás végett, nem ám azért mert ez a baromarc szórakozik.

- Jól vagy kincsem? - kérdezte anya aggódó arckifejezéssel.

Michael csak egy jóízüt mosolygott nyomoromon, majd mintha mi sem történt volna, ártatlanul az asztalra helyezte kezét.

Csak néztem őt döbbenten, és gondolkoztam hogy hogyan máshogy reagálhattam volna erre.

Mert aki ezt a helyzetet, úgy hogy az ostromló állítólagos barátnője az emberrel szemben ül, nem lehet teljes nyugodtsággal kezelni, és csak ülni mintha mi sem történt volna.

Mert ez nem normális.

Kortyoltam párat a boros poharamból, hogy valami levigye azt a fránya falatot, majd elnézést kérve felmentem a szobámba, és próbáltam teljesen békés maradni. Természetesen a poharat magammal hoztam újratöltve, így azért valami támaszom mégis van.

Levettem a szoknyát, majd alsóneműben belebújtam a lenge fekete köntösömbe, a laptopom és az innivaló kíséretében beleültem a szőrös fotelembe.

Az italt kortyolgatva kezdtem el olvasgatni tumblr-ön, hogy azért valamivel mégis elüssem az időt.

Nagyban olvastam egy igazán kifinomult író bejegyzését, mikoris kopogtak az ajtón.

Természetesen beengedtem az illetőt, és nagy meglepetés ért mikor Mary lépett be. Pedig már jócskán elmúlott tíz óra.

- Hát te? - kérdeztem ,,kedvesen".