Summer in San Francisco (Michael Clifford)

9

L I L I B E T H   H E I G H E L

Az ölelkezős eset óta, eltelt három nap.

Azóta kiegyensúlyozottabb lett a kapcsolatunk Michaellel. Sokkal közelebb kerültünk egymáshoz.

Már nincs az, hogy nem köszön és bunkózik, sokat beszélgetünk, de az még mindig zavar hogy Maryvel van.

Eszméletlenül idegesít, hogy miközben velem nevet, és szórakozik, egy másik helyen, egy olyan lány várja aki szebb nálam.

Nem tartom jobbnak a Bush lányt magamnál, de valami ott fészkel a lelkem mélyén.

Épp az én ágyamon ültünk, sorozatot néztünk a jó öreg Netflixen, mikor csippant egyet a a mobilom. Egymás mellett feküdtünk, már piszamában.

,,Szia Lilibeth! Nagyon ízlett a múltkori italunk, megismételhetnénk holnap. Reggel találkozzunk a parkban. Kilenckor jó neked?"

Az üzenet Graysontól jött. Teljesen megfeledkeztem róla. És ennek hangot is adtam.

- Bassza meg! - csaptam a takaróra a készüléket.

- Baj van Beth? - kérdezte Michael, majd leállította a műsort.

- Csak Grayson írt - láttam az arcán a csalódottságot, de próbálta azt eltüntetni. De én átlátok rajta.

- Áh. A pasid - nézett előre, és szerintem próbált kedves lenni - Én akkor nem is zavarok - és egyszerűen felállt, és elhagyta a szobát.

Csak megkövülten néztem utána, és százszor elátkoztam magam azért, amit tettem. Nem kellett volna előtte beszélnem Grayről. Nem lett volna szabad!

Egyre jobban sínen volt a kapcsolatunk, nem mondom hogy közeledtünk a szerelemhez, de már valami volt. Jó ,,barátok" voltunk, erre én ezt is elszúrtam.

Természetesen igent mondtam a srácnak, de amint lehet, nem bunkón, lekoptatom.

Kellynek természetesen elmeséltem az utóbbi napokat, de miután ez a kis akció lezajlott, rögtön felhívtam és elmeséltem neki ezt is.

                                ***

- Szia Lili! - köszönt nekem Grayson, majd előhúzott egy szál tulipánt a háta mögül.

- Szia! Ahj, köszönöm! - fogadtam el a növényt.

- Akkor? Van kedved kávézni? - tette fel kérdését, én pedig bólintottam.

- Persze. Menjünk csak.

Ugyanabban a kávézóban üldögéltünk ahol múltkor, már az italainkat is kikértük, és csak beszélgettünk.

- Lenne kedved eljönni velem a vidámparkba? - tette fel a nagy kérdést.

- Figyelj Gray! Én nem akarlak megbántani, de nem vagyok abban a lelki állapotban, hogy én most találkozgassak valakivel.

- Csak nem van valami ficsúr? - nézett rám nagy szemekkel - Az a Michael gyerek az, igaz? A mostohatestvéred nem? Láttam ám, hogyan néztek egymásra.

- Micsoda? - akadtam ki - Honnan tudod hogy ki az a Michael?

- Azt hiszed nem követtelek ribanc? - morrant rám - Te mostantól csak az enyém vagy, megértetted?

- Hagyjál! Engedj el te barom! Valaki segítsen! - szóltam kicsit hangosabban, mire egy idősebb férfi felénk kezdett sétálni.

- Kisasszony! Csak nem, zavarja az úr? - tette fel a megmentő kérdést, Gary pedig hirtelen elengedte a kezem.