Summer in San Francisco (Michael Clifford)

10

         M I C H A E L    C L I F F O R D

Másnap reggel, az orvos elmondta, hogy jó az állapota, a kóma is csak azért van, mert a teste még mindig védekezik a sokk ellen.

Azt is megosztotta velünk, hogy beszélhetünk hozzá, elképzelhető hogy emlékezni fog rá, miután felébredt.

Miután kijöttem tőle, leültem az egyik kinti, kényelmetlen műanyagszékre a többiek mellé, az egész éjszakát ott töltöttük, és virrasztottunk.

A srácok reggel hazamentek, mert valami dolguk volt, de az orrunkra kötötték, hogyha bármi van, csörögjünk, és már ott is vannak.

Kelly természetesen ott maradt, apáék Lilibeth szobájában üldögéltek, mert már többen is bemehettünk hozzá egyszerre.

Mi csak kint ültünk, és meredtünk magunk elé.

- Szereted, igaz? - tette fel váratlanul a kérdést Kelly, én pedig először nem tudtam hogy mit válaszoljak. Mit érek el vele, ha hazudok? Az ég világon semmit. Ezért is közöltem vele az igazságot.

- Mindennél jobban - mondtam ki, majd a lányra néztem, várva a reakcióját - Bocsánat. Ne haragudj hogy annyi mindent tettem vele, ami végett neked panaszkodott. Én tényleg nagyon sajnálom, csak.... egyszerűen nem tudtam hogy mit kéne tennem - folytattam, miután nem válaszolt.

- Megértelek. Csak ezután bánj vele jól, oké? - nézett rám bizalommal.

- Vigyázni fogok rá, és mindent megadok neki - adtam a szavam - Akkor szent a béke? - tártam ki a kezemet.

- Szent a béke! - bólintott, majd megölelt.

Azért egy kis öröm mégiscsak ott bújkált bennem, hogy nem haragszik rám, legalábbis ő nem.

Ezután elköszöntem apátéktól, és az orrukra kötöttem, hogy bármi is legyen, értesítsenek.

Első utamat haza vettem. Lezuhanyoztam, átöltöztem, majd Lili pár cuccával, amit Madison kérésére pakoltam össze, elindultam Mary-ék felé.

Eljött a pillanat, mikor véget vetek mindennek ami köztünk volt.

- Mikey maci! - ugrott a nyakamba, majd csókolt bele.

- Szia Mary! - toltam el magamtól.

- Mi a baj bébi? - kérdezte meglepetten.

- Beszélnünk kell.

- Menjünk a hátsó udvarba - mondta, majd az említett helyre mentünk, és míg ő leült, addig én úgy ahogy voltam, a sporttáskával a kezembe, megálltam előtte.

- Nem akarok hosszú lenni, szóval a lényegre térek. Ennek az egésznek vége.

- Jaj ne butáskodj már! Ki jobbat találtál nálam?

- Hát, sokkal jobbat mint te. Sajnálom - mondtam, majd elindultam a kórház felé.

Tudom, nem voltam kíméletes, de véget kellett vetnem, minél hamarabb.

Lilibethért mindent.

A kórházba érve, Kelly-t már nem találtam ott, apáék meg azt mondták, hazamennek kicsit pihenni, és hogy nem gond-e, hogy bent kell maradnom.

Természetesen megnyugtattam mind a kettőjüket, hogy pihenhjenek amennyit csak akarnak, én figyelni fogok rá, bármi is történjék.

- Köszönöm Michael! - nézett rám hálásan Madison - Akkor este jövünk! - ölelt meg.

- Ugyan. Fontos nekem, és szeretném ha minden rendben lenne vele. Pihenjetek csak! - mondtam még utoljára, ők pedig el is indultak.

Rögtön be is mentem hozzá, hogy véletlenül se legyen egyedül.