16

75 12 8
                                    

L I L I B E T H    H E I G H E L

Miután szó szerint degeszre ettem magam, a kedves pincér hozott még nekünk az isteni csillagokból. De tényleg! Valami mennyei volt az a pezsgő!

Illedelmesen elköszöntünk, majd újra a motor csónakba ülve, elindultunk vissza a nyaralóhoz.

Igaz, már jócskán benne voltunk a délutánban, a nap még mindig erősen tűzött, de már közel sem annyira, mint mikor elindultunk.

A mólónál megállva, Mike kisegített, és lassú, kellemes tempóban vissza sétáltunk a nyaralóhoz.

- Pihenjünk egy kicsit? - kérdezte már a házban.

- Ledőlhetünk ha akarod - bólintottam, majd már rövidnadrágba és pólóba öltözve vetettem magam a puha párnák közé.

- Húha! Nagyon jól esett az ebéd! - tette Michael a hasára kezét. Vállára feküdve, én is elkezdtem simogatni pocakját, majd csak mosolyogva állapítottam meg, hogy egész testén végigfutott a libabőt érintésemre.

- Ne mosolyogj! - szólt rám durcisan - Tudod milyen jól esett? Látod! Ezt hozod ki belőlem!

- Szeretlek! - pusziltam meg az arcát, de Ő nem elégedett meg ennyivel, ajkaimra tapadt, majd egy szerelmes csókot adott.

- Én is szeretlek Lilibeth! - simogatta meg felkarom, majd folyamatos gesztusa végett, és talán az is közre játszott, hogy az ebéd nagyon jól esett, elnyomott az álom.

                                ***

Hunyorogva nyitottam ki pilláim, majd realizálva hogy Michael vállán fekszem, átlendítettem bal kezem felső testén.

- Szia! - köszönt aranyosan.

- Mennyit aludtam? - kérdeztem meg, miután csókkal köszöntöttem.

- Épp eleget! - nézett rám titokzatosan. Először furcsa fejet vághattam, mert rám nézve elnevette magát, majd inkább ráhagyva a dolgot, felkeltem, és a fürdőbe indultam.

Elvégeztem a dolgaimat, majd a konyhába menve, az órára pillantottam. Fél hat.

Hát, tényleg elég sokat aludtam.

- Van kedved sétálni egyet? - ölelt át hátulról, majd állát a vállamra helyezve, fülem mögé puszilt.

- Aham! Persze! - fordultam meg karjai közt, majd sajátjaimat nyaka köré csavarva, szája szélére pusziltam.

- Hozom az ingem, és indulhatunk - szaladt a hálóba, majd kis idő múlva, meg is jelenet a konyhában, majd magunk után gondosan bezárva az ajtót, elhagytuk a házat.

- Tudom hogy azt mondtam, sétáljunk, de ahova el akarlak vinni, odáig autóval kell menni - forgatta meg mutatóujján a slusszkulcsot, majd úriemberhez méltón, kinyitotta a kocsiajtót, majd becsukva azt, a vezetői ülésbe helyezkedett el.

Negyed óra kocsikázás után, Michael megkért, hogy a kesztyűtartóban lévő kendővel, legyek szíves bekötni a szemem, mert hamarosan odaérünk, és azt szeretné, ha meglepetés lenne.

A nap elején lévő meglepetések után, már meg sem lepődtem hogy megint tervez valamit.

- Itt is vagyunk! - állt meg az autó, majd csak annyit hallottam hogy csapódik a kocsi ajtaja, az én oldalamon pedig nyílik ki.

Vigyázva rám, kisegített a járműből, majd egy füves területre vezetve, szólt, hogy levehetem a kendőt.

Örömömben azt sem tudtam hogy mit csináljak, ezért csak kicsattanva a boldogságtól, Michael nyakába ugrottam, és pusziltam ahol értem.

Summer in San Francisco (Michael Clifford)Donde viven las historias. Descúbrelo ahora