Summer in San Francisco (Michael Clifford)

3

L I L I B E T H H E I G H E L

A hétfő és a kedd átlagosan telt, de ugyanez már a szerdai napról nem mondható el.

Akkor kezdett ,,izgalmassá" válni, mikor Michael-lel kellett iskolába mennem. Mivel Cal megbetegedett, esélyem sem volt máshogy eljutni oda, anyuék pedig amúgy is dolgoztak.
Mikor az iskolába értünk, együtt indultunk el a terem felé, közben pedig nagyon feltűnően, mindenki összesúgott a hátunk mögött. Ilyesmi mondatokat hallottam, hogy: -Nem elég neki Calum, Luke és Ashton, még Mickey-ra is rámászik.
- A kis ribanc.

Ezeket csak elengedtem a fülem mellett. Én vagyok az, aki rámászik Michael-re? Valószínűleg a mostohatestvéremmel fogok kavarni. Teljesen valószínű!

Clifford csak semlegesen végig hallgatta az egészet, majd mikor a terembe értünk, még egy köszönésre sem méltatott, egy szó nélkül leült a helyére.

Matekon kihívták őt felelni, és hát nem teljesített a legjobban. Valahogy éreztem hogy ez lesz a vége.

És jött a nap fénypontja. Délután háromkor, a szakkörre készültünk Luke-kal, segített előkészíteni a rajzcuccaimat, és én is segítettem előpakolni a hangszereiket. Ugyanis mind a hárman játszanak valamin. Luke és Calum gitároznak, és bármennyire is hihetetlen, Ashton dobol. És meg kell hogy mondjam, mind a hármuk elég jól nyomja.

Ashy még nem érkezett meg, ezért is találtam furcsának a dolgot. Majd pár perc múlva belépett az ajtón, de nem egyedül. Mikor megláttam, hogy Michael jókedvvel besétált a terembe, az állam leesett, és nem tudtam hogy mire véljem a kialakult helyzetet.

-Szevasz hugi!- huppant le mellém, én pedig megszólalni sem tudtam- Mostmár itt is boldogítani foglak!- vigyorgott rám, én pedig azzal a lendülettel arrébb csusszantam a székemmel.

-És mégis miért? Mit tudsz te csinálni? Milyen művészetet sajátítottál el? A taplóságot? Mert abban verhetetlen vagy!- köptem neki oda a szavakat, majd elővettem a fülesem, bedugtam a mobilomba, és max hangerővel elkezdtem a zenét hallgatni, hogy véletlenül se halljam a hangját.

Csak megrántotta a vállát és a fiúk felé fordult, én pedig elkezdtem rajzolni, és azt csak akkor hagytam abba, mikor a fiúk következtek. Az éneklők és a hangszeren játszók mindig bemutatják a hangjukat és a tudásukat minden szakkör végén, és az olyan mint én, csak megmutatják a többieknek, amit az adott órán csináltak. Mondjuk az enyémen nincs mit bemutatni, mert mindenki tudja, hogy mindig ugyanazt csinálom, de mindegy.

Teljes meglepetés ért, mikor nem csak Luke és Ashton álltak fel, hanem Clifford is velük tartott.

Na erre kíváncsi leszek!

Mikor Ash elkezdett dobolni, Luke megpengette az első akkordokat, Michael is a kezébe vett egy gitárt, és követte Hemmings-et. Luke elkezdte énekelni Charlie Puth, I warned myself-jét, majd Ashy, és meglepő módon Michael is követte őt.

Amikor meghallottam Michael hangját, akaratlanul elmosolyodtam, és úgy hallgattam tovább, ugyanis bármennyire furcsa tőle, csodálatos hangja van.

Elcsodálkoztam magamon, mert egyszerűen elbűvölt a hangja, befolyásolt vele, és ezt ő is észrevette, elmosolyodott, én pedig hirtelen elkaptam a fejem, de már késő volt.

Feltűnően merültem el a gondolataimba, és kerültem extázisba a hangjától.

Hazafelé meg is volt a gyümölcse a bambulásomnak.

-Látom tetszett a produkciónk.- mosolygott rám, és csodálatos módon, nem véltem felfedezni semmi gúnyt, vagy bunkóságot a hangjában. Épp ellenkezőleg. Kedvesen kérdezte, és még rám is mosolygott.