Summer in San Francisco (Michael Clifford)

5

          M I C H A E L    C L I F F O R D

A második napunkat túrával töltöttük. Elmentünk az erdőbe, sétáltunk egyet, hülyültünk, meg ilyenek. Tudjátok. Csak a szokásos.

Reggel, mikor Beth bement Hood-hoz, őszintén megmondom, féltékeny lettem. Tudom, nagyon de nagyon furcsa, mivel még számomra is az, de, leírhatatlan érzéseim vannak Lilibeth iránt.

Nem tudnám megmondani hogy mi, mert szerelmes nem vagyok, csak egyszerűen sóvárgok iránta. Az illata, a haja, a szeme megbolondítanak.

Bizonytalan vagyok. Nem tudom hogy mit tegyek. Luke és én is ugyanazon a véleményen vagyunk. Száz százalék hogy kiborulna. Igaz, ki ne tenné ha a mostohabátyja szerelmet vallana neki.

Szóval sürgősen el kell nyomnom ezeket az érzéseket. Nehéz lesz, ezzel tisztában vagyok, és a kísértés is nagyon nagy lesz, de valamit tennem kell.

Nem is az emberek reakciójától félek. Inkább Beth-étől. Nem tudom hogy reagálna rá.

De már akkor, mikor apuék hazajöttek Lili nagyijától, és a kanapén filmeztünk, ahogy a lábai az ölembe voltak, hogy közel voltunk egymáshoz, hogy együtt nevettünk a poénokon, hogy utána a szobájában majdnem megcsókoltam, akkor már elindult bennem valami. Valami, ismeretlen.

- Aludjunk barmok! - mondta Ash, hátat fordított, majd ennyivel el is intézte a köszönést. Lili is bement a sátrunkba, Calum is a sajátjába, így megint egyedül maradtam Luke-kal.

- Na tesó! Mi a helyzet? - kérdezte a fiú.

- Nem tudom haver. Már nem tudnám megmondani hogy mit érzek. - szólaltam meg tanácstalanul.

‐ És ő? Hogy áll a dolgokhoz? - kérdezte.

- Őszintén? Előtte való nap, mielőtt eljöttünk, délután a szobájában majdnem megcsókoltam.

Luke elképedve ült és csak tátogott.

- Mi a...? Mi az hogy csak majdnem? - kérdezte többenten.

- Ha Kelly akkor nem hívja fel, megtörtént volna.

‐ És mit szólt hozzá?

- Nem úgy nézett ki, mint aki ellenkezni akar. De nem akarok nyomulós lenni. Mégis csak a mostohahúgom bassza meg.- mondtam.

- Hűha! Ez nem semmi!

***

- Jó éjt Michael! - szólt Beth majd elfordult.

- Neked is Beth! - mondtam, majd úgy fordultam, hogy a hátával legyek szembe.

Már vagy egy órája csak néztem, néztem és néztem ezt a lányt, de nem tudtam elaludni.

Hirtelen felindulásból elkezdtem felé közeledni, majd nyomtam az arcára egy puszit.

- Tudom hogy nem hallasz, de hidd el, nagyon szeretlek. - suttogtam, majd én is hátat fordítottam, rá pár percre pedig már aludtam is.

L I L I B E T H     H E I G H E L

-... nagyon szeretlek.- mondta Michael, majd ahogy a hangokból érzékeltem, elfordult és rá pár percre már szuszogott is.

Most...., most Michael azt mondta hogy szeret? Engem?

Kavargó érzésekkel, kusza gondolatokkal, és arra gondolva, hogy szeret, és mostmár én is táplálok iránta érzelmeket, mégha eddig nem is, ezután biztos fogok, aludtam el.