Secretly Fall In Love (Befejezett!)

3. rész - Sok közös vonás...

A nővérem aznap este, nem tudta, hogy mennyi az elég, az alkoholból. Már zártunk, de Ő csak a lehető legidétlenebb módon viselkedett a vele szemben ülő, teljesen józan Tae Yang-al. Nem mintha zavarta volna a fiút a nővérem közeledése, de jobbnak láttam, ha hazaviszem.
- Unnie, gyere, ideje hazamennünk. – tettem át a kezét a nyakamon és megfogtam a derekát. Botladozva jött mellettem, de folyamatosan Tae Yang-ot nézte a hátam mögött.
- Gyere már! – kezdtem dühös lenni és fáradt. – Miért kellett ennyit innod? Tönkreteszed az életem... - teljes erejéből lökött el magától, amitől a földre estem. A méreg egyre jobban kúszott fel a gerincemen.
- Jól vagy? – nyújtotta Tae Yang a kezét, de nem fogadtam el, csak felpattantam és lesöpörtem magamról az út porát. Tae Yang, Hee Young mellé lépett és próbálta tovább segíteni az úton. Nővérem keze közé szorította az arcát és forró csókot adott neki. Zavaromban a földet bámultam.
- Ez hihetetlen... - suttogtam magam elé a cipőim orrát bámulva. Zavart vihogásra néztem fel, de nem Unnie nevetett, hanem Tae Yang a meglepettségtől.
- Szerintem, vigyük haza... - adta az ötletet, amire csak bólintottam. Leintettem a következő taxit és betoltuk rajta, majd beszálltunk mi is. Hihetetlenül pipa voltam, amiért így viselkedett. Mindig is utáltam, ha részegen jött haza, ugyanis ilyenkor nem lehetett vele bírni. Most is minden irányba ment, csak az ajtón nem akart bemenni. Tae Yang is unta már, így végül a vállaira vette és becipelte a házba.
- Az az én szobám. – mutatott gonoszan az én szobámra.
- Nem, az az övé... - mutattam a másik ajtóra, majd ki is nyitottam, hogy bevigye nővéremet és végre aludhasson. Szinte ledobta az ágyra, de nővérem mit sem bánta, szinte azt hitte, hogy ez az előjáték része, s magához is húzta szerencsétlen fiút. – Azt hiszem lelépek, remélem túléled az éjszakát. – röhögtem a markomba nővéremet látva, de igazság szerint még mindig nagyon mérges voltam. Becsuktam magam mögött az ajtót és Tae Yang kétségbeesett arca lebegett előttem. Elmosolyodtam, de fáradtan rogytam le a kanapéra. Hee Young néha nagyon önző tudott lenni. Számtalan alkalommal cipeltem haza valahonnan. Számtalan férfi akarta kihasználni a gyengeségét, mikor ilyen állapotba került. Nem tudtam mindig rá figyelni, ezért nem értettem egyet az életstílusával. Nem tudtam, hogy ezzel a fiúval a szobájában, mit akar kezdeni érzelmileg. Néha látom az arcán, hogy mintha érezne iránta valamit, néha meg az az érzésem támad, hogy csak játszik vele. Nagyon jól tudtam, hogy ez nem az én problémám, ezért vállat rántva hátra döntöttem a fejem a kanapén. Teljesen kifáradtam, nem csak a munka volt a nehéz, de a nap lezárása is. A hátam mögött az ajtó nyílt, majd becsapódott. Tae Yang fújt egy nagyot előtte, majd hajába túrva felém indult. Visszafogott nevetésemet nem tudtam leplezni, mikor ledobta magát a kanapéra mellém, csak kitört belőlem.
- Bocs... - szívtam be alsó ajkaim, hogy széles mosolyom leplezzem. Haja az égnek állt, arca nagyon nyúzott volt, de rám vigyorgott, amivel csak zavarba hozott, s összeakadt tekintetünket gyorsan elkaptuk egymásról.
- Azt hittem, hogy nem sikerül megmenekülnöm. – fújt ki egy újabb adag levegőt.
- Mit csináltál? Leütötted? – vigyorogtam újra.
- Ah... Azt azért nem. Sikerült nyugodtan elaludnia.
- Most úgy fog aludni, hogy ágyúval nem lehet felébreszteni. De legalább tudok zenét hallgatni. – nyúltam vigyorogva az asztalon lévő laptophoz.
- Ilyenkor? – lepődött meg az órájára nézve, ami már a tizenegy órát is elütötte.
- Már nem tudok aludni, mert felidegesített...
- Milyen zenét szeretsz? – csúszott le a kanapé elé a földre és a laptopot kezdte el fixírozni.
- Mindent szeretek, ami első hallásra megfog. Nem nagyon válogatok... – pötyögtem be az egyik kedvenc számom címét, ami a Block B-től a Her volt. – Igaz, ez a szám mindig Unnie-ra emlékeztet. – nevettem el magam, majd megnyomtam a kis háromszöget és elindult a zene. Alsó ajkamba haraptam, várva a reakcióját, de csak felnézett rám és szélesen mosolygott:
- Én is szeretem ezt a számot. – kezdte el ritmusra mozgatni a fejét, halkan énekelve.
Csak néztem rá, ahogy egyre jobban beleéli magát, majd birtokba veszi a billentyűt és tovább keresi a dalokat. Nem tudom, hány dalt hallgattunk meg és mennyit énekeltünk, de sokat megtudtam róla, mint például, hogy jól énekel, jól táncol, szinte ugyanazokat a zenéket szereti, mint én, hogy egy kávézóban ismerkedett meg a nővéremmel, de nem Ő kezdeményezett. Annyira elrepült az idő, hogy észre sem vettük, hogy lassan már kel felfelé a nap. Hirtelen fáradtság tört rám, így elszundítottam a nappaliban egy halk, lassú dal kíséretében. Már reggel volt, mikor felkeltem, Unnie kiabálására. Ijedve pattantam fel és rohantam a szobájába.
- Mi történt? – estem be az ajtón.
- El fogok késni. – dobálta ki az összes ruhát a szekrényből, majd rohant a fürdőbe, én meg a nyomában ballagtam utána. A nappaliban megállt és lenézett a kanapéra. – Itt aludt? – nézett hátra rám. – Mi történt?
- Azon kívül, hogy mata részegre ittad magad? Semmi különös, csak hazacipeltünk, aztán letámadtad szegény srácot, majd zenét hallgattunk és végül mindketten elaludtunk. – rántottam vállat, míg nővérem elhúzva a száját folytatta turbó tempóban a reggeli rutinját. Nem volt büszke magára a tegnap este miatt, de inkább nem ragozta a történteket. Eltűnt a fürdőszoba ajtó mögött, én meg azon gondolkodtam, hogy felkeltsem, vagy inkább hagyjam aludni a földön ülő, de a kanapéra támaszkodva alvó fiút. Leültem mellé és odahajoltam hozzá. – Tae Yang? – érintettem meg a vállát, mire kinyitotta a szemét.
- Ah... - dörzsölte meg a szemét. Ne haragudj, hogy elaludtam.
- Semmi baj, én is elaludtam. Hee Young már készülődik a munkába, nekem el kell mennem bevásárolni. – mondtam a nyújtózkodó fiúnak, aki rám mosolygott és felült mellém.
- Nehéz lesz? Elkísérjelek? – kissé elpirultam felajánlásán.
- Nem néztem volna ki belőled, hogy ilyen rendes vagy. Azt hittem, hogy csak a suli szépfiúja vagy. – elnevette magát őszinteségemen.
- A suli szépfiúja? Nem vagyok Casanova Nana... – vigyorgott rám. – Annak tűntem?
- Igen... - nevettem el magam zavartan. – Ha van kedved, akkor eljöhetsz velem, de megoldom egyedül is. Mindig megoldom. – rántottam vállat, mire nővérem kivágódott egy szál törölközőben. Tae Yang elkapta a tekintetét róla. – Unnie, nem baj, ha Tae Yang elkísér bevásárolni?
- Nem baj, de este buli lesz, amire te is jössz, Nana. Hozd el Seung Hyub-ot, végre meg akarom ismerni.
- Muszáj? – nyafogtam, miközben hátra vágtam magam a kanapén.
- Jó lesz, most mit nyavalyogsz? Olyan vagy már, mint egy vénasszony. Nem mozdulsz ki, csak tanulsz meg dolgozol. Hogy bírod? – nem válaszoltam, csak tereltem a témát:
- Nem vagy szégyenlős? – fintorogtam végigmutatva rajta, de csak felnevetett. Nevetését egy brazil szappanopera főszereplője irigykedve hallgatta volna, olyan művészi volt.
- Ugyan...
- Menjünk! – pattant fel Tae Yang, félbeszakítva vele a nővéremet.
- Nagyon vörös vagy... - jegyeztem meg vigyorogva.
- Nem lehetne, hogy jegeljük a témát?
- Szerintem az arcodat kellene. – álltam fel és megpaskoltam a pofiját barátian. – Te meg menj és öltözz fel, mert el fogsz késni. – néztem a nővéremre, aki a fejéhez kapva rohant be a szobájába. Tae Yang-ból egy jól hallható sóhaj tört fel. Fejemet rázva kuncogtam a reakcióján, ami nagyon aranyos volt. – Látom zavarban vagy... - néztem rá, felkapva a táskámat és a pénztárcámat.
- Félreérted, mi... - hagyta abba a mondatot és legyintett egyet. – Hagyjuk...
- Ugyan! Felnőtt emberek vagyunk, akik kapcsolatban élnek. Nem vagyok prűd ember, megértem, a nővéremnek, nem nagyon lehet ellenállni. Mehetünk?
Bólintására, felkaptam a kulcsaimat is az asztalról és rohantam a cipőimhez. Leültem, hogy felvegyem, miközben felettem Tae Yang szerencsétlenkedett a cipőfűzőivel. Mikor kész voltam hirtelen felálltam, de rendesen lefejeltem szerencsétlen srácot, aki homlokát fájtatva görnyedt össze.
- Ne haragudj... Megnézhetem? – fejtettem le a kezét a homlokáról. Elsöpörtem a tincseket az útból, ahol egy elég szép piros púp díszelgett. – Uhh! Tényleg bocsi. – rágtam a körmeimet, ahogy néztem a foltot. – Hajolj már lentebb, mert nem érlek fel. – húztam meg a haját, egy picit, hogy közelebbről lássam.
- Ah! Ki se nézni belőled, hogy szadista vagy.
- Csak keményfejű vagyok. – mosolyogtam a homlokát vizsgálva, de közben még mindig a hajába markoltam. Szemeivel, elég közeli arcomat vizsgálta, majd a számra tévedt a tekintete. – Túléled. – löktem meg és megköszörültem a torkom.
- Jól van a fejed? – kérdezte halkan, mire vigyorogva bólintottam egy nagyot.
A bevásárló központ nem volt túl messze, s viszonylag gyorsan megvettem, ami kellett. Tae Yang-ot egy vidám, vicces fiúnak ismertem meg. Sok közös volt bennünk, amin meglepődtem és teljesen csalódtam benne, de természetes jó irányba.
- Nem lehetne, hogy én is viszek egy táskát?
- Nem. – adott egyszerű választ mosolyogva. Kellemetlen volt, hogy az összes holmit Ő cipeli, de végül beadtam a derekam és csendben sétáltam mellette.