Secretly Fall In Love (Befejezett!)

16. rész - Egy kapcsolat vége...

Dúlt bennem a méreg és a bűntudat is egyszerre. Nem tudtam, hogy jogosan vagyok- e felháborodva a megcsalásért, hisz ugyanezt tettem én is velük, azzal a különbséggel, hogy én szerelemből követtem el mindent, nem fellángolásból. Hosszú sétát tettem, akkor este, mert nem akartam Hee Young-al találkozni, csak meg akartam várni, míg elmegy a szokásos túrájára, hisz péntek este volt. Ha Tae Yang-ra gondoltam, akkor erős érzést éreztem arra, hogy kisírjak magamból mindent, de csak halkan szipogtam egész végig. Tudtam, hogy valaki követ, de már az sem érdekelt, ha megfojtanak egy szűk, kis utcában, annyira nyomorultul éreztem magam. Minden olyan lényegtelennek tűnt, csak egy valami volt fontos abban a pillanatban, az pedig Tae Yang volt. Az sem érdekelt, hogy Seung Hyub ágyról ágyra járt, míg velem volt, de annak örültem, hogy nem adtam meg neki amit szeretett volna. Megadták helyettem mások, duplán, de lehet triplán. Valaki megérintette a vállam, én pedig ösztönből le akartam keverni egy nagy pofont a hátam mögött lévő személynek. Idejében megállt a kezem, ahogy felismertem ki is az.
- Tae Yang! – ordítottam rá. – Te követtél egész végig? Légy szíves hagyj békén. – a szeme megrebbent és düh öntötte el.
- Nem hozzád megyek, hanem Hee Young-hoz és békén foglak hagyni. Felejtsünk el akkor mindent és kész. Nem fogok szakítani Hee Young-al. Nem fogok kaparni, ha te eltolsz. A barátságunknak vége Nana. – lépett el mellettem és gyors léptekkel otthagyott, csak álltam ott és néztem, ahogy a távolba bemegy a lakásunkba. Nem tudtam eldönteni, hogy sírjak, vagy nevessek kínomban. Ahogy csak lehetett, elszúrtam. Átkoztam magam, amiért lefeküdtem vele, mert így tönkretettem mindent. Nem mondhatom neki, hogy ne hagyjon el, mert szeretem, ezért, csak csendben elindultam és bementem a lakásba. A kanapén ültek és a nővérem, természetesen nem zavartatva magát, az ölében pihentette meztelen lábait. Akkor kapott el igazán az idegbetegség. Elrohantam mellettük és bevágtam a szobám ajtaját. El kellett onnan mennem, mert nem tudtam elviselni a látványt, így, hogy rájöttem mindenre. Felhívtam Kang-ot:
- Bocsi, hogy későn hívlak, de a szüleid háza még mindig kiadó? Szükségem lenne, egy szobára.
- Jelenleg lakik ott egy srác, de lakótársat keres, hogy a költségek megosztódjanak. Ha nem zavar, akkor beköltözhetsz.
- Nem zavar... - hazudtam, de szükségem volt a segítségére.
- Akkor szólok neki. Mikor költözöl?
- Holnap este...
- Oh... Olyan korán?
- Baj? – rágtam a körmömet.
- Nem, dehogy is. El fogod mesélni mi történt?
- Igen Kang, elmondom, ha készen állok rá. Kösz, hogy segítettél.
- Nincs mit. Megtalált a professzor?
- Nem mentem vissza a suliba ma.
- Az baj...
- Miért? – kicsit habozott a vonal végén, de végül belevágott.
- Holnap reggel menj be mindenképp, ha jól értettem, akkor téged ajánlott be a suliból egy sorozat szerepre, aminek a meghallgatása holnapután lesz.
- Ezt komolyan mondod? – lepődtem meg, s tudtam, hogy ennek a hírnek a hallatán, ki kellett volna ugranom a bőrömből, de nem tudtam neki örülni, csak az ajtót fixíroztam, aminek a túloldalán, tudtam, hogy ott ülnek kint és fogalmam sem volt róla, hogy mit csinálnak.
- Holnap mindent elmond a professzor, de úgy tudom, hogy elküldött mindent emailben.
- Köszönöm Kang... - a vonal végén csak hümmögött egyet és megszűnt köztünk a kapcsolat. Elővettem a bőröndömet és mindent gondosan elpakoltam, amire szükségem volt. A két kis csomagot beállítottam az ajtó mellé és próbáltam lefeküdni, de nem igazán sikerült aludnom. Csak forgolódtam és újraéltem az egész délutánt. A jó részét és a rosszat is sajnos. Nem tudtam elfelejteni az érintését, hisz azóta is égett minden porcikám és jobban vágytam a karjaira, mint valaha. Annyira elszúrtam, hogy tudtam, már látni sem fogom, de megmakacsolva magam, eldöntöttem, hogy mindent el fogok viselni.
Korán reggel már talpon voltam, az óra alig mutatott öt órát, de mivel nem tudtam aludni, ezért gyorsan elkészültem és indultam is az étterembe egy jó órával később. Ahogy kiértem a szobámból, egy lopakodó módban távozó Tae Yang-ot pillantottam meg az ajtóban. Semmit nem tehettem, nem lehettem bosszús, még ha Hee Young-al is töltötte az éjszakát, csupán egy szó nélkül sétáltam ki mellette, hiába próbálta szóra nyitni a száját. Nem akartam hallani, azt, amit mondani akart. Felesleges kifogásokat sem akartam, így csak elfutottam. Ma van az utolsó nap, amit kötelező vele végig vinnem, s szentül hittem, hogy menni fog.
Az étteremben megbeszéltem mindent Ahjummával, hogy ezen túl sűrűn fogok járni, hisz szükségem lesz a fizetésre, hogy el tudjam magam tartani rendesen. Végül is örültem neki, hogy a saját lábamra állok, s nem fogok függni a nővéremtől, de nem akartam hálátlan lenni, így eldöntöttem, hogy sűrűn meglátogatom és gondoskodom róla, bármi is fog történni.
Az iskolában a professzor mindent elmondott, de már korábban megnéztem a nekem küldött üzenetét, így volt fogalmam az egészről.
- Miért engem választott professzor?
- Na Young, ön egy nagyon életvidám lány, aki tökéletesen illene a szerepre, ezért gondoltam önre, plusz voltam bent a próbákon, amivel készülnek a mai napra, nagyon megtetszett a szereplése, mintha egy komplett videót néztem volna. Igazán jóra sikerült.
- Professzor, ez Kang érdeme. Ő alakította ki ezt az egészet.
- Tudom, de Ő férfi és egy nőt keresnek, ezért nem ajánlhattam őt.
- Köszönöm Uram! – hajoltam mélyet.
- Bízok önben. Remélem meg fog felelni és láthatom a képernyőn.
- Köszönöm. Én is remélem. – hajoltam meg újra fülig érő szájjal, majd távoztam.

Az egyetemi napok egy egész napos program volt. Zenészekkel, akik innen kerültek ki, s a jelenlegi tanulókkal. Seung Hyub is fellépett, de csak a távolból hallottam a hangját. Egy vattacukorral sétáltam, mikor Kang odafutott és lekapta az egészet a pálcáról.
- Héj! – ordítottam utána, majd futottam is, de megállt és védekezően maga elé tartotta a kezét.
- Nana, Ő itt az új lakótársad. – mutatott a háta mögött álló fiúra. Szőke haja mögül kikukucskált nagy barna szemeivel és édesen rám mosolygott. Fenyegető öklömet visszahúztam és elmosolyodtam.
- Szia. Na Young vagyok.
- Szia. Nam Jong vagyok. Itt tanulsz?
- Igen. Te?
- Nem, csak Kang meghívott, hogy megismerjük egymást. Kicsit meglepődtem, hogy egy lány lesz a lakótársam, de remélem, hogy téged sem zavar.
- Nem, egyáltalán nem. – mondtam, hisz tudtam, hogy nagyon jól ki fogunk jönni.
- Hamarosan kezdünk, menjünk, öltözzünk át. – figyelmeztetett Kang.
- Később találkozunk. – intettem a fiúnak és elszaladtam Kang-al az öltözőben. Felvettem a kis egyenruhámat, két copfba kötöttem a hajam és egy laza sminket is feldobtam.
- Hol van Tae Yang? – kérdezett rá Kang. – Már itt kellene lennie.
- Nem tudom. – rágtam a körmömet és reméltem, hogy el fog jönni és nem tesszük tönkre az előadást személyes okok miatt.
Már csak tíz percünk maradt az előadásig és Tae Yang még sehol nem volt. Végül felhívtam és toporzékolva vártam, hogy felvegye. Egy szót sem szólt, csak némán hallgatott.
- Tae Yang, sajnálom. Mindent őszintén sajnálok, kérlek gyere el és ne tegyük tönkre a többiek estéjét, azért, ami köztünk volt. Bárcsak visszaforgathatnám az időt... - szipogtam, mert az érzelmek már annyira elöntöttek, hogy nem tudtam tovább tartani magam. – Csak ezt a pár percet bírd ki és eltűnök az életedből. Esküszöm. – mondtam, de akkor már hallottam, ahogy a többiek a hátam mögött a nevét kiabálják. Hátra fordultam és láttam, ahogy a telefont a fülén tartva engem figyel. Letettem a telefont és megtöröltem a szemem. Egy mosolyt küldtem felé és felkészültünk a műsorra...