Secretly Fall In Love (Befejezett!)

23. rész - Pofonok...

Egészen hazáig sírtam, sőt mi több zokogtam. A taxis öt percenként megkérdezte, hogy segíthet-e, mire én vadul szipogva ráztam a fejem. Hajammal próbáltam eltakarni kisírt szemeimet, majd megköszönve és rendezve a fuvart kiszálltam a kocsiból. Ekkor már valamivel nyugodtabb voltam, de még mindig felzaklattak a történtek. Kis lakásom kulcsait ledobtam a konyha asztalra és elnyúltam a kanapén. A szobát belengtek Tae Yang parfümös ingjének illata. Amíg rajtam van menekülni se tudok a gondolattól. Karomat a homlokomra téve bámultam a mennyezetet, arra gondolva mit mondjak majd Hee Young-nak holnap.
- Úgysem menekülhetek előle... - fordultam oldalra és az álom kezdett magával ragadni, de telefonom jelzésére felriadtam.

Tae Yang_ ( 1:38 )
„Remélem épségben hazaértél, legalább egy üzenetet írj, hogy minden oké. Boldog Születésnapot."

-Persze, ettől boldogabb már nem is lehetne. –pötyögtem be egy „Hazaértem", tömör és mindent megválaszoló üzenetet. Azzal le is dobtam a telefont az asztalra és próbáltam ugyanúgy elhelyezkedni, mint az imént. Már nem volt olyan kényelmes és folyamatosan csak a helyemet kerestem, de nem találtam. Nem néztem az órát, így nem tudtam mikor nyomott el az álom.
A reggel túl hamar eljött, szerettem volna még aludni, megszabadulni minden gondolatomtól,ennek a legjobb módja az alvás volt, viszont, az már nem ment.
- Nem lehetek depressziós... Minden rendben lesz. – biztattam magamat felülve.
Gyors zuhany után elkészültem, hogy be tudjak menni az egyetemre, hisz ez az egy nap szabadidő jelenleg nekem rengetegnek tűnt az elmúlt időszakhoz képest.
A suli semmit nem változott, mindenhol nyüzsögtek a tanulók. Szememmel Kangot pásztáztam, a szokott helyünkön. Szerettem volna őket meglepni, ezért a fa mögé lopóztam, ahol csapatban sütették a hasukat.
- Tadam! – ugrottam elő a fa mögül.
- Britney! – bohóckodott Kang. – Jó, hogy jössz, amúgy is beszélni akartam veled. – pattant fel és el is ráncigált egy távol eső padra. – Bökd csak ki, mi van köztetek Tae Yang-al. – sejtettem,hogy ezt nem úszom meg, csak azt nem gondoltam, hogy rögtön le is támad vele.Ajkamat beharapva próbáltam kerülni szemeit.
„ Mondjak el neki mindent? Öntsem ki aszívem?"
- Nekem elmondhatod. – mintha hallotta volna a gondolataim.
- Lefeküdtem vele... - böktem ki elcsukló hangon.
- Ezt most komolyan csak így idevágtad az arcomba? – háborodott fel.
- Te kérdezted! – csattantam fel.
- Jó, gondoltam, hogy nem Barbie babáztatok, csak azért ez sokkolt. Hol jár az eszed Nana? Mi lesz ha Hee Young megtudja?
- Lefeküdt Seung Hyub-al.
- Mi? – állt fel visítva.
- Nyugi! – húztam vissza ülő helyzetbe. – Nem ezért feküdtem le vele, hanem,mert szeretem. Tudom, butaság az egész, hogy hibát követek el, de nem tudok parancsolni a szívemnek.
- Lefeküdtél vele? – nézett mélyen a szemembe, mint aki nem hiszi el.
- Jajj, Kang menj már! Nem mondom ki újra.
- Téged megölnek a suliba, ha ez kiderül.
- Miért is? – nézek rá kérdőn, de csak a bejárati kapu felé mutat, ahol TaeYang épp egy dobozt utasít vissza egy lánytól.
- Tudod, Tae Yang-ot sokan szeretnék úgy... - nyújtotta el az utolsó szót. –Arról nem beszélve, hogy a karriered is foroghat ezen az egészen. Ügyelj rá,hogy ne kerülj botrányba, még most alakítod a képet magadról, ha mondjuk, cicaharcba kerülsz, az nem tenne jót.
- Ugyan már Kang, mikor verekedtem én valakivel is?
- Jó, jó, de mindig vannak első esetek. Azt se gondoltad, hogy Tae Yang tegnap este szétveri azt a fickót. – igaza volt, így csak bólogattam, míg Kang a torkát köszörülte veszettül és a hátam mögé biccentett fejével.
- Beszélhetnénk? – érkezett a rég hallott hang, amitől kissé merev lett a testtartásom.
- Seung Hyub? – álltam fel, hogy szembe kerülhessek volt barátommal.
- Kereshetünk, egy kevésbé nyüzsgő helyet? – bólintásomra elindultunk a régi gyakorló helyünkre. Előre engedett és behajtotta mögöttünk az ajtót. Karba tett kézzel mentem az ablakhoz, arra várva, hogy kibökje, mi is az, amiről beszélni akar.
- Sajnálom Nana. Nem kezdhetnénk újra?
- Pofám leszakad rajtad. - háborodtam fel. – Mégis hogy gondoltad ezt?
- Csak nem tudlak kiverni a fejemből. Annyira szép vagy a képernyőn is... –hagyta nyitva a mondatot- Tudom, hogy elcsesztem és már bánom az egészet. –keze az arcom felé lendült, csak néztem, ahogy gyengéden bőrömhöz tapasztja ujjait, a másik kezével pedig hosszú fürtjeimet kezdte el babrálni.
- Zavarok? – nyílt ki az ajtó és Tae Yang lépett be rajta. Kerek szemekkel néztem kissé dühös szemeibe.
- Ami azt illeti igen... - jött a válasz Seung Hyub-tól.
- Ja, akkor bocs. – fordult is ki az ajtón én pedig ellökve magamtól SeungHyub-ot rohantam utána.
- Várj! – kaptam el karját. – Ez nem az, amire gondolsz.
- Ohh, Nana, elegem van. Hagyjuk ezt abba jó? Ne szórakozz velem. Egy kicsit se érdekel, hogy bevallottam neked az érzéseimet? – Arca, olyan érzéseket tükrözött, hogy nem tudtam összerakni. Talán harag, csalódás és undor ült ki rajta.
- De, nagyon is érdekel, csak épp mi soha nem lehetünk együtt. Mikor fogod fel?Mekkora bajt akarsz még rám hozni? - hadarom el, de már bánom az egészet, hogy kimondtam.
- Igazad van! Nem zavarlak tovább. Zárjuk le ezt az őrületet. – kirántotta kezeit szorításomból és én csak bámultam meleg bőre érintését a kezeimen.Sikerült hát megutáltatnom magam vele. De nem voltam benne biztos, hogy ez volta jó cselekedet. Seung Hyub végignézte az egészet természetesen és a hátam mögé lépve megfogta a derekam.
- Menj a francba... - markoltam mérgesen karjába és ellöktem azokat.

„ Minek is jöttem be a suliba? Inkább kolostorba kellene vonulnom, de már cseszhetem azt is, mert szentnek igazán nem nevezhetném magam."

Nem bírtam várni a vacsoráig, ezért egy kicsit hamarabb indultam el a régi lakásunkhoz. A szívem a torkomban dobogott, ahogy kinyitottam az ajtót. Halkan behajtottam magam mögött,megszabadultam a cipőmtől és a konyhába mentem. Megálltam az ajtóban, ahogy megláttam a nővéremet sürögni, forogni a konyhában.
- Hugicám! Alga levest készítek neked. Ma van a szülinapod. – sasszézott oda, hogy megcsípje az arcomat. Ez is a műsor rész volt. Ismertem már. Hirtelen komoly arcot vágott és mérgesen nézett a szemeimbe. A következő pillanatban egy pofon csattant az arcomon, így fájdalmasan odakaptam, de gondolkodás nélkül vissza is adtam.
- Na, ezzel megvolnánk, most pedig beszéljük meg, hogy miért kaptuk. –dörzsölte meg ütésem piros helyét.
- Tudom, hogy miért kaptam és te is nagyon jól tudod, hogy miért. Lefeküdtél Seung Hyub-al.
- Igen, de te meg Tae Yang-al Nana. Ne játszd itt az szentet.
- Nem vagyok szent. Sose voltam. Csak borzasztó naiv. – érdekes módon a kiabálás elmaradt, mindent szép csendben vágtunk egymás fejéhez.
- Igazad van. Sajnálom. – nyögte ki.
- Te szegted meg először a szabályt Unnie. Nekem tényleg voltak érzéseim iránta.
- Egy fenéket voltak. – legyintett és kecsesen leült az egyik székre, míg én egy millimétert sem mozdultam. – Csak azt adtam meg neki, amit te nem adtál meg. Bár az egész véletlen volt. Mindent csak méregből tettem, mert bosszantott, hogy Tae Yang jobban figyel rád, mint rám. Hogy lehet, hogy egyszer sem akar lefeküdni velem? Ezt kérdeztem mindig magamtól. – emelte fel a kezét hitetlenkedve. – Túl sok pasi volt már az életemben, hogy ne jöttem volna rá, hogy te miattad. Így kicsinyes bosszút akartam állni. Amit kétszer is megtettem, egyszer a volt barátoddal és Tae Yang-al is. Bár utóbbi nagyon nehéz eset volt. De neked mi a mentséged? – tekintett rám érdeklődően.
- Mindent azért tettem, mert szeretem. Úgy szeretem, hogy ha most itt, ezen a helyen meg kellene halnom érte, megtenném. Éreztél már ilyet? – élces kacagással nevetett fel és tapsolni kezdett. Nem tudtam eldönteni, hogy jól szórakozik,vagy ezzel akarja leplezni csalódását. Folyamatosan a hátam mögé nézett, nem tudtam miért, így hátranéztem. Volt egy sejtésem, hogy Tae Yang áll ott és be is bizonyosodott, ahogy megfordultam. Meglepett volt, a lábai földbe gyökereztek, de nem szólt semmit. Esélyem sem volt többet eltitkolni az érzéseimet, mert az én számból hangzottak el azok a szavak, csak épp nem neki mondtam, hanem a nővéremnek. – Magatokra hagylak benneteket. Azt hiszem,mindent megbeszéltünk. – elindultam az ajtó felé, mögöttem a nővéremmel, de TaeYang megfogta a karom, amikor mellé értem. Szemeimmel jeleztem neki, hogy engedjen el, mi majd beszélünk később. Így is tett, majd a cipőmbe belebújva kinyitottam az ajtót, de még hallottam a Tae Yang arcára mért óriási ütést. Igen, ezt megérdemeltük...