Secretly Fall In Love (Befejezett!)

13. rész - Az őrületbe kergetsz...

Tae Yang-al beültünk meginni egy frissítőt. Nem tudtam, hogy mit kellene mondanom neki. Egyszerűen minden erőmmel tiltakoztam az érzéseim ellen. Bizonyítani akartam magamnak, hogy minden, amit az elmúlt két napban éreztem, csak egyszerű fellángolás. Nem tudnék a szemébe nézni soha többet, ha rájönne, hogy bár a nővérem barátja, de tetszik nekem. Ezt az egyet nem tagadhattam. Nagyon is tetszett. Imádtam a kezeit, amiken férfiasan kidomborodtak az erek, ahogy a poharat forgatta előttem. Íves arccsontja, ami keretezi csillogó sötét szemeit. A száját, amit most is oly' erőszeretettel harapdál, hogy arra ösztönöz, én is beleharapjak az enyémbe.
Egy szót sem szólt, annyira furcsán viselkedett, hogy már-már rá akartam kérdezni, hogy mi a baja, de az előbbi viselkedésem miatt még mindig nagyon zavarban voltam.
- Mit tervezel estére? – forgattam a poharam, s próbáltam nem kínosan viselkedni.
- Uhm... - préselte össze az ajkait. – Hee Young-al megyek szórakozni.
- Az jó... - biggyesztettem ajkaim bólogatva.
- És te? – nem mozdította meg a fejét, csak rám sandított a szemeivel.
- Ah, romantikus vacsizunk Seung Hyub-al. – ismét összepréselte az ajkait és bólintott egyet. Az órámra pillantottam: - Nekem mennem kellene, főzök valami finomat estére. Hagyok nektek is, gyere át vacsorázni, mielőtt mentek.
- Oké. – mosolygott rám, míg én felálltam és elővettem a tárcám. – A vendégem voltál... - mosolyogtam rá, s elindultam, mielőtt tiltakozni kezdett volna.
Az utcáról még visszanéztem rá az üvegen keresztül és integetve neki, elrohantam. A fejem kavargott, de próbáltam elűzni a baljós gondolatokat, amit Tae Yang felől éreztem.
Gyors bevásárlás után hazamentem és megfőztem mindent, amit szerettem volna. Kis dobozokba raktam és egy forró zuhanyt vettem. A bőrömet szinte égette a víz, de csak becsuktam a szemem és hagytam, hogy átjárjon a forróság. Nem tudtam, hogy jól döntöttem-e az estét illetően, hisz valahol éreztem, hogy az igazi érzéseimet próbálom elnyomni ezzel a tettemmel. Szerettem Seung Hyubot, ebben biztos voltam, de Tae Yang minden női érzékemet felkavarta, amitől szinte hisztérikus rohamban törtem volna ki legszívesebben.
Hallottam, hogy Tae Yang és Unnie már indulásra készen voltak, s még akkor elmentek, mikor még a zuhany alatt áztattam magam. Annyira elrepült az idő, hogy észre se vettem, hogy már majdnem teljesen besötétedett odakint.
Egy fekete ruhát vettem fel, ami elől fűzős volt. Hajamat lazán, szabadon hagytam, s már rohantam is a telefonomért, ami már egy ideje zenélhetett. A fülemhez kaptam lihegve:
- Azonnal indulok. Már veszem a cipőm és rohanok. Tudom, hogy késő van, azért még átmenjek? – hadartam el, meg sem várva, hogy beleszóljon, majd kinyitottam az ajtót és kiléptem.
- Persze. – válaszolta, s abban a pillanatban láttam meg a lépcső alján ülő Tae Yang-ot, aki a fejét lógatta, miközben a kezei elhagyatva lógtak a térdein. – Itt vagy? – zökkentett ki, majd vettem egy mély lélegzetet és elmosolyodtam.
- Nemsokára indulok. Szia. – nyomtam ki a telefont, majd lassan tettem meg Tae Yang felé azt a pár lépcsőfokot. Cipőim kopogtak, ahogy megálltam előtte.
- Mit csinálsz te itt, ilyen későn? Unnie hol van? – néztem körbe, de sehol nem láttam.
Felnézett rám, mosolya szédítő volt, az arca kissé vörös. Jócskán a pohár fenekére nézett. – Részeg vagy Tae Yang? – összepréselte az ajkait és bólintott egy nagyot, amibe még bele is szédült. A fejéhez kapott, s próbált felállni, kevés sikerrel. – Na, gyere, beviszlek. Így már úgyse találsz haza. - vettem át a karját a nyakamon és átöleltem a derekát. Nyögtem egy nagyot, ahogy teste egésze rám nehezedett. – Úr Isten Tae Yang, nagyon nehéz vagy. – hátradöntötte a fejét és nevetett, de egy hang sem jött ki a torkán. – Hogy a francba találtál ide egyáltalán? – léptem egy fokot fel, de nem tette a lábát. – Tedd már a lábad könyörgöm, hát megdöglök. – nyitottam ki az ajtót és beestünk rajta. A falnak préselt, pontosabban az én testem tartotta az övét, hogy ne dőljön ki teljesen. – Összenyomsz... - taszigáltam volna le magamról, de a feje a vállamra hanyatlott. – Francba! Francba! Francba! Hol van a nővérem? – újra nem kaptam választ, már szerettem volna felpofozni mérgemben, ezt viszont a jelenlegi testhelyzet, nem tette lehetővé. – Szólalj meg, különben nem tudom, mit teszek veled.
- Szeretem az illatod. - súgta, s ajkaival súrolta a nyakamat. Megdermedtem a hangjától, s égett a bőröm, ahol hozzámért, a levegő bent ragadt a tüdőmben. Mire feleszméltem, már a vállaim felett támaszkodott és egyenesen a szemembe nézett. – Nem akartam, hogy elmenj hozzá. – pásztázta végig az arcomat.
- Ne csináld ezt... - fordítottam el a fejem, mert attól féltem, hogy teljesen maga alá temet a pillanat, s amikor újra felé fordultam, pár másodperc csend után, a szemei olyan hívogatóak voltak, hogy meg akartam adni magam. Megráztam a fejem, majd kibújtam a karjai alól. – Látom, már feltámadtál, ha ilyen ügyesen tartod magad, feküdj le a kanapéra. Hozok neked párnát, meg takarót. – indultam el egy adag ágyneműért. Ledobtam a kanapéra és hívtam az ujjammal, hogy feküdjön le. – Mire vársz? Gyerünk... - nyúltam a telefonomért. – Felhívom Unnie-t... Hogy a fenébe hagyhattad ott egyedül? – már azt sem engedte, hogy megnyomjak egy gombot is, mert kikapta a kezemből. – Add vissza! – utasítottam.
- Nem adom vissza. Úgyse jön haza, nagyon jól érzi magát.
- Látom, te sem unatkoztál... - fintorogtam rá, de csak kinevetett.
- De te sem épp unatkozni készültél ilyen szerkóban. – nézett rajtam végig, ahogy előttem állt.
- Ahhoz semmi közöd. Egyébként meg mi a franc bajod van? – kezdtem kissé ingerülté válni, a viselkedésétől.
- Semmi... - huppant le a kanapéra, s a karjával eltakarta az arcát.
- Hozok neked egy pohár tejet. - fordultam ki a konyhába és gyorsan kitöltöttem. – Idióta... - konstatáltam magamban a tényeket és visszamentem hozzá. Leültem mellé a kanapéra, s felé nyújtottam a poharat. – Idd meg. Jobban leszel. – nagyot sóhajtva ült fel és egy húzásra megitta. Elnevettem magam, ahogy elvette a szájától a poharat. – Bajszod van. – mutattam a szájára, de pillanatok töredéke alatt tapadt az ajkaimra, amit egyre jobban birtokba vett. Éreztem a tej édes ízét és az alkoholt is, de mégis nagyon finomnak tűnt abban a pillanatban. Két keze közé vette az arcomat, amitől még forróbbnak éreztem a testem. Egyre jobban magához húzott, s majdnem megadtam magam neki, de a gondolataimba kúszott az az ismerős rossz érzés.
- Ne... - szakadtam el tőle, és mint akibe bolha csípett, úgy pattantam fel mellőle. – Ne csináld ezt többet. Ez nem helyes.
- Sajnálom, megint hibáztam, de...
- Nem, nincs olyan, hogy „de". Ezt, hogy gondoltad? Velem is játszadozol, meg a nővéremmel is? Félreismertelek? Tényleg, olyan vagy, mint amilyennek gondoltalak az elején? Csak egy lennék a sok közül? A nővérem szeret, ezt nem teheted sem velem, se vele.
- Félreérted... Én nem tudom elviselni a gondolatot, hogy Seung Hyub-al vagy.
- Ő a barátom és szeretem. – tudatosítottam benne. Az arca megrezzent egy pillanatra és leszegte a fejét. - Azt ne mond, hogy nem szereted Hee Young-ot, mert akkor nem lehetünk többé barátok. – egy pár másodpercig elgondolkodott, majd felemelve a fejét válaszolt:
- De, szeretem őt... Nagyon szeretem. Nem tudom mi ütött belém. Talán ezt váltja ki belőlem, ha egy kicsit iszom.
Nehéz volt a mellkasom a szavaitól, de tudtam, hogy így van rendjén. Ő a nővérem barátja, de azt kívántam abban a percben, hogy bárcsak hamarabb ismertük volna meg egymást, csak egy pár héttel... Szomorú lettem, ez ellen nem tudtam küzdeni. Mindent kivált belőlem, amit csak lehet. Ilyet soha nem tapasztaltam még. Olyan szenvedélyt gyújt bennem, hogy alig bírok magamnak parancsolni.
- Helyes... Igen, a múltkor is ittunk egy kicsit. Ne igyunk többet jó? Vagy ha iszol, akkor ne gyere a közelembe.
- Félsz? – tulajdonképpen pont beletrafált a közepébe. Féltem, mert egy hajszál választott el attól, hogy átadjam magam neki és azt tegyen velem és a szívemmel, amit csak akar. Az igazat nem mondhattam el neki, így újra hazudtam:
- Nem félek. Tudatában vagyok az érzéseimnek és annak is, hogy ennek a csóknak, semmi jelentősége nem volt, sem a te részedről, sem az enyémről. – s bár tudtam, hogy egy nem igaz, de jobbnak láttam, ha mindketten ebben a hitben élünk tovább egymás mellett. – Most pedig, mennem kell. Szerintem Hee Young is itt lesz hamarosan, maradj itt. Hová tetted a telefonom? – hátranyúlt és előhúzta a háta mögül, majd átnyújtotta. – Olyan gyerekes vagy. – vigyorogtam rá, s elindultam.
Friss levegőre érve, csak jobban remegtem az érintésétől, s nem tudtam a pulzusomat a normális ütemre lecsillapítani. Elindultam, de nyomasztott, s minden érzésem a felszínre tört. Akartam, hogy elveszítsük a fejünket, akartam, hogy öleljen és csókoljon. A hajamat téptem, s rossz embernek gondoltam magam, amiért ezt teszem. Azon töprengtem, hogy milyen módon tudnám az érzéseimet más irányba terelni, de nem jutottam egy lépéssel sem előre. Csak azt értem el, a sok agyalástól, hogy egyre jobban rájöttem, többet érzek iránta, mint barátság. Ha erre gondoltam, majd megőrültem. Mindössze egy pillanatra jutott eszembe Seung Hyub, hogy küldjek neki, egy üzenetet:
(Nana_Pm.23:10_)
Sajnálom, de nem tudok menni ma,
közbejött valami. Majd bepótoljuk. Ne
haragudj!

Tudtam, hogy megint mattot adtam neki, és ennek nem fog örülni, de nem tudtam a ma este után a szemébe nézni, így jó ideig, csak kóboroltam a környéken, majd hazamentem. A nővérem még nem volt otthon, de Tae Yang már elaludt. Pár percig csak néztem alvó arcát. Szerettem volna megsimogatni, odabújni hozzá.
- Idióta... Mégis mit csinálsz a szívemmel? Olyan rossz vagy... - súgtam, s betakartam a vállát. – Nem... Nem vagy rossz, én tehetek róla, hogy megváltoztak az érzéseim... - sóhajtottam egyet, majd a szobámba mentem aludni, annak reményében,hogy az alvás, majd elűzi az érzéseimet...