Ahogy a napok teltek, egyre fáradtabb voltam. A szombat reggel, áldás volt, így sokáig lustálkodtam az ágyamban. A telefonom rángatott ki az ágyból. Álmosan szólaltam meg, a hangom bizonytalan volt és rekedt.
- Felkeltettelek drágám? – kérdezte barátom édesen.
- Lustiztam, de már épp ideje felkelnem. –nyújtózkodtam nagyot a rózsaszín pizsamámban.
- Boldog századik napot. Este szeretnélek elvinni vacsorázni.
- Neked is. Nagyon várom az estét. Hívsz még addig? Ma csak a központba megyek be, utána akár az egész délutánt együtt tölthetnénk.
- Hívlak majd. Addig is vigyázz magadra. Szia.
- Hm... Szia. – tettem le, majd felültem az ágy szélére. Seung Hyub-ra gondolva elmosolyodtam. Nagyon figyelmes és kedves velem. Szerettem volna vele több időt tölteni, de sajnos Ő is és én is elfoglaltak vagyunk, a saját dolgainkkal. Míg Ő a zenekarát igazgatja, addig én dolgozom, és a központban tevékenykedem, nem beszélve most a próbákról. Már csak két hetünk maradt a nagy napig, de nagyon szépen haladtunk. A csapat a kis idő ellenére, összeszokottan mozgott és már én is begyakoroltam az összes dalt, amit fel kell énekelnem.
Gyorsan beleugrottam a farmer rövidnadrágomba és egy fehér pólóba, amivel késznek is nyilvánítottam a szerelésem. Mindent belepakoltam a kis háti táskámba és már rohantam is vásárolni.
Az üzletek között sétálva, azon töprengtem, hogy mit vehetnék ajándékba Seung Hyub-nak. A sálat elvetettem, mivel tombol a nyár, nyakkendőre nincs szüksége, így egy jó parfüm mellett döntöttem. Vagyis, csak döntöttem volna, mert nem tudtam választani a kínálat között. Mondhatni a bőség zavarába estem. Feszültem nyúltam, idegesítően zenélő telefonomhoz és kértem az eladót, hogy várjon egy pillanatot.
- Szia Nana... Merre jársz?
- Tae Yang... Miért hívtál? – talán kissé bunkó volt a hangsúly, ezért helyesbítettem: - Segíthetek valamiben?
- Nézz egyenesen előre. – mondta, s fejemet felemelve nézelődtem. – Most nézz szét. – forgattam a fejem. – Szia. – integetett az áruház másik oldaláról.
- Kiszúrtál olyan messziről? – csodálkoztam. – Mit keresel itt?
- Nehéz volt, de igen. Vásárolni jöttem. Te?
- Én is. – válaszoltam kurtán és néztem ahogy megindul felém, otthagyva a társaságát.
Széles mosollyal futott elém és intett nagyot. – Segítesz parfümöt választani? Nem értek a pasis dolgokhoz.
- Hát persze... - indultunk be az üzletbe és rögtön válogatni kezdtünk. – Én ezt használom. –nyújtott oda nekem egy kupakot, hogy megnézhessem.
- Oh, Ez tetszik. – mosolyogtam fel rá.
- Nagyon jó ízlése van a barátjának. – bájolgott az eladó lány, aki le se tagadhatta volna, hogy tetszik neki a mellettem lévő.
- Ezt kérem és nem a barátom, de azért jól néz ki ugye? – hoztam zavarba a lányt, széles mosollyal. – Jól öltözött és divatos, s hogy csillognak a szemei ugye? Woooh... - folytattam idegesítve ezzel Tae Yang-ot.
- Sajnálom, én nem így értettem. - pirult el a lány.
- Ne haragudj, csak vicceltem. Ne kérj bocsánatot, csak őt akartam szívatni. – nevettem el magam és kifizettem a parfümöt. Tae Yang láthatóan nem vette a lapot, kissé durcásan sétált előttem. Utána szaladtam és a hátára ugrottam. – Haragszol? – mondtam a fülébe, majd lemásztam a hátáról.
- Nem. – mondta zavartan, majd felkapta a fejét és a kezem után nyúlt. Szaladni kezdett a vészkijárat felé és berántott az ajtón.
- Mi történt? – néztem szorosan tartó kezét és a szívem vad táncot járt a mellkasomban. Talán a futás miatt...
- Majdnem meglátott Seung Hyub. – nézett le rám.
- Mi? –kerekedett el a szemem. – Omo! Biztos, hogy nem látott meg? – néztem fel rá ijedten, de csak a fejét rázta. – Huh... Szerencse, nem akarok neki magyarázkodni. Úgysem értené meg, hogy nincs köztünk semmi. Ha már valakivel jól érzem magam, az miért jelenti azt a pasiknak, hogy megcsalom őket? Nem értem...
- Úgy mondod, mintha a nők nem így lennének vele. Bár a nővéred más...
- Mert neki is vannak közeli barátai és megérti, hogy ez csak barátság semmi több, de utálok magyarázkodni. – néztem meg az időt a telefonomon. – Oh! Nekem mennem kell. El fogok késni. Majd beszélünk. – húztam ki a kezem a kezéből és kimentem az ajtón. Lassan sétálva gondolkodtam, az előbbi párbeszéden. Kang-al is jól éreztem magam, de Tae Yang más volt. Örültem, ha láttam és szerettem vele tölteni az időmet.
- Valóban csak barátság vagy tényleg tetszik nekem? – tettem fel magamnak a kérdést, de rögtön el is hessegettem. Megálltam és még visszanéztem. Akkor lépett ki az ajtón, a hajába túrva. Pár másodpercig csak néztük egymást, majd mosolyogva intettem neki és elindultam a központba. Útközben vettem egy tortát és felmentem a fogadott nagyim szobájába, hogy felköszöntsem.
Énekelve mentem be, a mosoly és a boldogság az arcán mindent megért.
- Halmoni, Boldog születésnapot. Whohhh kilencven két év. – csodálkoztam el korán és leültem az ágyára a tortával. Meggyújtva a gyertyákat toltam elé. – Kívánjon valamit.
Az idős asszony csak rám nézett, csillogó szemeiből kiolvastam, hogy mire gondol. Könnyes szemeimet egy hatalmas mosollyal próbáltam eltakarni. – Ne nézzen így rám, ez nem az utolsó szülinapja. Kívánjon valamit. – noszogattam.
- Ha nem az utolsó, akkor kívánhatok hangosan? Teljesülni fog akkor is?
- Hát persze! – vágtam rá.
- Akkor azt kívánom, hogy Nana találja meg a boldogságát. – a meglepettségtől egy hang sem jött ki a torkomon, csak néztem, ahogy némán elfújja a gyertyákat és aranyosan rám mosolyog. A torta felett szorosan átöleltem a nyakát és hálás voltam, hogy megismerhettem. Vidáman mesélte el újra és újra a fiatal éveit, miközben megettük a tortát. Egy szelettel megmentettem és vittem Ji Soo-nak is, aki most a társalgóban volt egy új lány társaságában. Ahogy megláttam őket, rögtön elmosolyodtam, de mivel hamarosan mennem kellett tovább, így odamentem.- Ji Soo-si? – álltam meg előtte.
- Noona? Annyira örülök, hogy itt vagy. Hol voltál eddig?
- Sajnálom. – guggoltam elé bocsánatkérően. – Rengeteg dolgom volt. Tudod itt az év vége, hamarosan vizsgázunk, tanulnom is kell majd és egy produkción dolgozunk, amiben képzeld el, hogy Tae Yang is részt vesz.
- Tényleg? – lelkesedett, s tudtam, hogy sajnálja, amiért nem láthatja. – Ah Noona, elfelejtettem neked bemutatni, Ő itt Tae Ree, nemrég költözött be a központba, itt lesz egy ideig.
- Szia. Na Young vagyok, de csak hívj Nana-nak. – nyújtottam felé baráti kezet. – Nem akarok zavarni, úgyhogy megyek is, csak hoztam egy kis tortát, egyétek meg. – nyújtottam át és felálltam.
- Nekem nem maradt? – kérdezte az ismerős hang a hátam mögött.
- Tae Yang Hyung?
- Hello öcskös. – kezelt le barátjával. – Csak beugrottam, mert épp a környéken jártam.
Valahogy mindig összefutok vele...
- Nem követsz te véletlenül? – löktem oldalba.
- Tényleg csak erre jártam. Esküszöm. Nem is tudtam, hogy itt leszel. Nem Seung Hyub-al kellene lenned? – akkor ugrott be, hogy tényleg nem mondtam neki, hogy idejövök.
- Majd este... - válaszoltam kurtán.
- Megváltozott köztetek a légkör... - jegyezte meg Ji Soo. – Jártok?
- Mi? Dehogy! Miből gondolod? – tiltakoztam erősen, ahogy Tae Yang is.
- Jól van na, csak kérdeztem, mivel nem látok. – jegyezte meg fintorogva.
- Tae Yang a nővérem barátja Ji Soo. Megleptél a kérdéseddel. Nekem mennem kell, mert ma vagyunk száz napja együtt a barátommal és velem szeretné tölteni a délutánt. Ugye nem haragszol? Sűrűbben fogok jönni, de, ahogy látom, ellesztek. – néztem a lányra, majd megpaskoltam Ji Soo karját és felálltam. – Később találkozunk. Legyen szép napotok. – integettem, s rohantam haza, hogy felfrissítsem magam a randira. Épp, hogy hazaértem, a telefonom a zsebemben vadul rezegni kezdett a jól ismert dallammal kísérve. A kijelzőn Seung Hyub neve állt, így vidáman vettem fel.
- Szia Nana. Csak szólni akartam, hogy közbejött valami és csak este tudunk menni vacsizni. Nem haragszol ugye?
- Dehogy haragszok. Este várlak.
- Nyolc körül érted megyek.
- Rendben. – mosolyogtam aztán letettem. Levágtam magam a kanapéra, s mivel még csak dél volt, ezért bekapcsoltam a TV-t, hátha jobban telik az idő. Hirtelen fáradtság tört rám, és elnyomott az álom. Már csak arra ébredtem fel, hogy nyitódik az ajtó és két hang szűrődik be a nappaliba.
- Úr Isten! Mennyi az idő? – pattantam fel és a nővéremet kérdeztem, aki ott állt az ajtóban barátjával.
- Hét óra... - válaszolta pislogva.
- El fogok késni. Ennyit aludtam? Szerintem egész éjszaka fent leszek. – indultam be a fürdőbe sietve.
- Neked is szia. – fintorgott a nővérem.
- Ja, bocsi. – dugtam vissza a fejem az ajtón. – Sziasztok. – csaptam vissza és egy gyors zuhany után belebújtam a köntösömbe és a szobámba rohantam. Egy normális alkalomhoz illő ruhám sem volt. Szerettem volna, ha ma különlegesen néztem volna ki, ezért bekopogtam Unnie-hoz.
- Gyere be! – hallottam kiáltását a szobából. Épp, hogy bedugtam a fejem az ajtón, látni engedték, kapcsolatuk harmóniáját. Az ágyon feküdt Tae Yang karjai alatt, miközben mellkasán pihentette a kezeit.
- Bocsánat, hogy zavarok. –haraptam a számba, de nem mertem őket nézni.
- Semmi baj. – mondta lazán Hee Young, hisz Ő nem jön zavarba holmi ölelkezés miatt. Tae Yang, annál inkább zavart volt.
- Tudnál nekem kölcsön adni egy ruhát? Randim lesz...
- Persze. – pattant ki az ágyból és a szekrényében kezdett el kutatni. – Ez dögös. Nagyon jól fog neked állni. – adott át egy vörös, rövid, egyrészes ruhát. – Várj, ez a magas sarkú passzol hozzá. – nyomta azt is a kezembe, s egy gyors „köszi" után húztam is vissza a szobámba. A ruha szépen kiemelte a vonalaimat, nem volt az én világom, de szerettem volna meglepni Seung Hyub-ot. Világosbarna hajamat kiegyenesítettem, így az lazán omlott le a derekamra. Vörös rúzs és egy kis szemfesték, s már kész is voltam. Épp időben, hisz Seung Hyub már csengetett is. Siettem, de mire kiértem Tae Yang már ajtót is nyitott neki. Ott álltak előttem, mind a ketten és végigbámultak rajtam.
- Gyönyörű vagy. – szaladt elém barátom és kissé elemelve a földtől megcsókolt. Boldog voltam, ahogy rám nézett. Szemeiből szeretet, vágy és boldogság sugárzott. De ott volt Tae Yang a háttérben, aki a szokásosnál sokkal bánatosabb képet vágott.
- Veszekedtetek? – ütöttem meg a karját, mikor odaértünk.
- Nem. – válaszolta egyszerűen. A számat lebiggyesztve intettem neki, miközben Seung Hyub összekulcsolta az ujjainkat és elindultunk. Az ajtó még nem záródott be teljesen, így láttam, ahogy még mindig engem néz bánatos szemeivel. Próbáltam kiverni a fejemből az ábrázatát, de valahogy a taxiban is az Ő arca volt a szemem előtt...
YOU ARE READING
Secretly Fall In Love (Befejezett!)
FanfictionKim Na Young nagyon segítőkész nő, aki mindig mosolyog és teli van élettel. Egyetemista, aki arról álmodik, hogy híres színésznő lesz belőle egy szép napon. Modell nővérével él, s bár teljesen különböznek egymástól és nem is igazi testvérek, de Na Y...