Secretly Fall In Love (Befejezett!)

9. rész - Együtt száz napja...

Ahogy a napok teltek, egyre fáradtabb voltam. A szombat reggel, áldás volt, így sokáig lustálkodtam az ágyamban. A telefonom rángatott ki az ágyból. Álmosan szólaltam meg, a hangom bizonytalan volt és rekedt.
- Felkeltettelek drágám? – kérdezte barátom édesen.
- Lustiztam, de már épp ideje felkelnem. –nyújtózkodtam nagyot a rózsaszín pizsamámban.
- Boldog századik napot. Este szeretnélek elvinni vacsorázni.
- Neked is. Nagyon várom az estét. Hívsz még addig? Ma csak a központba megyek be, utána akár az egész délutánt együtt tölthetnénk.
- Hívlak majd. Addig is vigyázz magadra. Szia.
- Hm... Szia. – tettem le, majd felültem az ágy szélére. Seung Hyub-ra gondolva elmosolyodtam. Nagyon figyelmes és kedves velem. Szerettem volna vele több időt tölteni, de sajnos Ő is és én is elfoglaltak vagyunk, a saját dolgainkkal. Míg Ő a zenekarát igazgatja, addig én dolgozom, és a központban tevékenykedem, nem beszélve most a próbákról. Már csak két hetünk maradt a nagy napig, de nagyon szépen haladtunk. A csapat a kis idő ellenére, összeszokottan mozgott és már én is begyakoroltam az összes dalt, amit fel kell énekelnem.
Gyorsan beleugrottam a farmer rövidnadrágomba és egy fehér pólóba, amivel késznek is nyilvánítottam a szerelésem. Mindent belepakoltam a kis háti táskámba és már rohantam is vásárolni.
Az üzletek között sétálva, azon töprengtem, hogy mit vehetnék ajándékba Seung Hyub-nak. A sálat elvetettem, mivel tombol a nyár, nyakkendőre nincs szüksége, így egy jó parfüm mellett döntöttem. Vagyis, csak döntöttem volna, mert nem tudtam választani a kínálat között. Mondhatni a bőség zavarába estem. Feszültem nyúltam, idegesítően zenélő telefonomhoz és kértem az eladót, hogy várjon egy pillanatot.
- Szia Nana... Merre jársz?
- Tae Yang... Miért hívtál? – talán kissé bunkó volt a hangsúly, ezért helyesbítettem: - Segíthetek valamiben?
- Nézz egyenesen előre. – mondta, s fejemet felemelve nézelődtem. – Most nézz szét. – forgattam a fejem. – Szia. – integetett az áruház másik oldaláról.
- Kiszúrtál olyan messziről? – csodálkoztam. – Mit keresel itt?
- Nehéz volt, de igen. Vásárolni jöttem. Te?
- Én is. – válaszoltam kurtán és néztem ahogy megindul felém, otthagyva a társaságát.
Széles mosollyal futott elém és intett nagyot. – Segítesz parfümöt választani? Nem értek a pasis dolgokhoz.
- Hát persze... - indultunk be az üzletbe és rögtön válogatni kezdtünk. – Én ezt használom. –nyújtott oda nekem egy kupakot, hogy megnézhessem.
- Oh, Ez tetszik. – mosolyogtam fel rá.
- Nagyon jó ízlése van a barátjának. – bájolgott az eladó lány, aki le se tagadhatta volna, hogy tetszik neki a mellettem lévő.
- Ezt kérem és nem a barátom, de azért jól néz ki ugye? – hoztam zavarba a lányt, széles mosollyal. – Jól öltözött és divatos, s hogy csillognak a szemei ugye? Woooh... - folytattam idegesítve ezzel Tae Yang-ot.
- Sajnálom, én nem így értettem. - pirult el a lány.
- Ne haragudj, csak vicceltem. Ne kérj bocsánatot, csak őt akartam szívatni. – nevettem el magam és kifizettem a parfümöt. Tae Yang láthatóan nem vette a lapot, kissé durcásan sétált előttem. Utána szaladtam és a hátára ugrottam. – Haragszol? – mondtam a fülébe, majd lemásztam a hátáról.
- Nem. – mondta zavartan, majd felkapta a fejét és a kezem után nyúlt. Szaladni kezdett a vészkijárat felé és berántott az ajtón.
- Mi történt? – néztem szorosan tartó kezét és a szívem vad táncot járt a mellkasomban. Talán a futás miatt...
- Majdnem meglátott Seung Hyub. – nézett le rám.
- Mi? –kerekedett el a szemem. – Omo! Biztos, hogy nem látott meg? – néztem fel rá ijedten, de csak a fejét rázta. – Huh... Szerencse, nem akarok neki magyarázkodni. Úgysem értené meg, hogy nincs köztünk semmi. Ha már valakivel jól érzem magam, az miért jelenti azt a pasiknak, hogy megcsalom őket? Nem értem...
- Úgy mondod, mintha a nők nem így lennének vele. Bár a nővéred más...
- Mert neki is vannak közeli barátai és megérti, hogy ez csak barátság semmi több, de utálok magyarázkodni. – néztem meg az időt a telefonomon. – Oh! Nekem mennem kell. El fogok késni. Majd beszélünk. – húztam ki a kezem a kezéből és kimentem az ajtón. Lassan sétálva gondolkodtam, az előbbi párbeszéden. Kang-al is jól éreztem magam, de Tae Yang más volt. Örültem, ha láttam és szerettem vele tölteni az időmet.
- Valóban csak barátság vagy tényleg tetszik nekem? – tettem fel magamnak a kérdést, de rögtön el is hessegettem. Megálltam és még visszanéztem. Akkor lépett ki az ajtón, a hajába túrva. Pár másodpercig csak néztük egymást, majd mosolyogva intettem neki és elindultam a központba. Útközben vettem egy tortát és felmentem a fogadott nagyim szobájába, hogy felköszöntsem.
Énekelve mentem be, a mosoly és a boldogság az arcán mindent megért.
- Halmoni, Boldog születésnapot. Whohhh kilencven két év. – csodálkoztam el korán és leültem az ágyára a tortával. Meggyújtva a gyertyákat toltam elé. – Kívánjon valamit.
Az idős asszony csak rám nézett, csillogó szemeiből kiolvastam, hogy mire gondol. Könnyes szemeimet egy hatalmas mosollyal próbáltam eltakarni. – Ne nézzen így rám, ez nem az utolsó szülinapja. Kívánjon valamit. – noszogattam.
- Ha nem az utolsó, akkor kívánhatok hangosan? Teljesülni fog akkor is?
- Hát persze! – vágtam rá.
- Akkor azt kívánom, hogy Nana találja meg a boldogságát. – a meglepettségtől egy hang sem jött ki a torkomon, csak néztem, ahogy némán elfújja a gyertyákat és aranyosan rám mosolyog. A torta felett szorosan átöleltem a nyakát és hálás voltam, hogy megismerhettem. Vidáman mesélte el újra és újra a fiatal éveit, miközben megettük a tortát. Egy szelettel megmentettem és vittem Ji Soo-nak is, aki most a társalgóban volt egy új lány társaságában. Ahogy megláttam őket, rögtön elmosolyodtam, de mivel hamarosan mennem kellett tovább, így odamentem.

- Ji Soo-si? – álltam meg előtte.
- Noona? Annyira örülök, hogy itt vagy. Hol voltál eddig?
- Sajnálom. – guggoltam elé bocsánatkérően. – Rengeteg dolgom volt. Tudod itt az év vége, hamarosan vizsgázunk, tanulnom is kell majd és egy produkción dolgozunk, amiben képzeld el, hogy Tae Yang is részt vesz.
- Tényleg? – lelkesedett, s tudtam, hogy sajnálja, amiért nem láthatja. – Ah Noona, elfelejtettem neked bemutatni, Ő itt Tae Ree, nemrég költözött be a központba, itt lesz egy ideig.
- Szia. Na Young vagyok, de csak hívj Nana-nak. – nyújtottam felé baráti kezet. – Nem akarok zavarni, úgyhogy megyek is, csak hoztam egy kis tortát, egyétek meg. – nyújtottam át és felálltam.
- Nekem nem maradt? – kérdezte az ismerős hang a hátam mögött.
- Tae Yang Hyung?
- Hello öcskös. – kezelt le barátjával. – Csak beugrottam, mert épp a környéken jártam.
Valahogy mindig összefutok vele...
- Nem követsz te véletlenül? – löktem oldalba.
- Tényleg csak erre jártam. Esküszöm. Nem is tudtam, hogy itt leszel. Nem Seung Hyub-al kellene lenned? – akkor ugrott be, hogy tényleg nem mondtam neki, hogy idejövök.
- Majd este... - válaszoltam kurtán.
- Megváltozott köztetek a légkör... - jegyezte meg Ji Soo. – Jártok?
- Mi? Dehogy! Miből gondolod? – tiltakoztam erősen, ahogy Tae Yang is.
- Jól van na, csak kérdeztem, mivel nem látok. – jegyezte meg fintorogva.
- Tae Yang a nővérem barátja Ji Soo. Megleptél a kérdéseddel. Nekem mennem kell, mert ma vagyunk száz napja együtt a barátommal és velem szeretné tölteni a délutánt. Ugye nem haragszol? Sűrűbben fogok jönni, de, ahogy látom, ellesztek. – néztem a lányra, majd megpaskoltam Ji Soo karját és felálltam. – Később találkozunk. Legyen szép napotok. – integettem, s rohantam haza, hogy felfrissítsem magam a randira. Épp, hogy hazaértem, a telefonom a zsebemben vadul rezegni kezdett a jól ismert dallammal kísérve. A kijelzőn Seung Hyub neve állt, így vidáman vettem fel.
- Szia Nana. Csak szólni akartam, hogy közbejött valami és csak este tudunk menni vacsizni. Nem haragszol ugye?
- Dehogy haragszok. Este várlak.
- Nyolc körül érted megyek.
- Rendben. – mosolyogtam aztán letettem. Levágtam magam a kanapéra, s mivel még csak dél volt, ezért bekapcsoltam a TV-t, hátha jobban telik az idő. Hirtelen fáradtság tört rám, és elnyomott az álom. Már csak arra ébredtem fel, hogy nyitódik az ajtó és két hang szűrődik be a nappaliba.
- Úr Isten! Mennyi az idő? – pattantam fel és a nővéremet kérdeztem, aki ott állt az ajtóban barátjával.
- Hét óra... - válaszolta pislogva.
- El fogok késni. Ennyit aludtam? Szerintem egész éjszaka fent leszek. – indultam be a fürdőbe sietve.
- Neked is szia. – fintorgott a nővérem.
- Ja, bocsi. – dugtam vissza a fejem az ajtón. – Sziasztok. – csaptam vissza és egy gyors zuhany után belebújtam a köntösömbe és a szobámba rohantam. Egy normális alkalomhoz illő ruhám sem volt. Szerettem volna, ha ma különlegesen néztem volna ki, ezért bekopogtam Unnie-hoz.
- Gyere be! – hallottam kiáltását a szobából. Épp, hogy bedugtam a fejem az ajtón, látni engedték, kapcsolatuk harmóniáját. Az ágyon feküdt Tae Yang karjai alatt, miközben mellkasán pihentette a kezeit.
- Bocsánat, hogy zavarok. –haraptam a számba, de nem mertem őket nézni.
- Semmi baj. – mondta lazán Hee Young, hisz Ő nem jön zavarba holmi ölelkezés miatt. Tae Yang, annál inkább zavart volt.
- Tudnál nekem kölcsön adni egy ruhát? Randim lesz...
- Persze. – pattant ki az ágyból és a szekrényében kezdett el kutatni. – Ez dögös. Nagyon jól fog neked állni. – adott át egy vörös, rövid, egyrészes ruhát. – Várj, ez a magas sarkú passzol hozzá. – nyomta azt is a kezembe, s egy gyors „köszi" után húztam is vissza a szobámba. A ruha szépen kiemelte a vonalaimat, nem volt az én világom, de szerettem volna meglepni Seung Hyub-ot. Világosbarna hajamat kiegyenesítettem, így az lazán omlott le a derekamra. Vörös rúzs és egy kis szemfesték, s már kész is voltam. Épp időben, hisz Seung Hyub már csengetett is. Siettem, de mire kiértem Tae Yang már ajtót is nyitott neki. Ott álltak előttem, mind a ketten és végigbámultak rajtam.
- Gyönyörű vagy. – szaladt elém barátom és kissé elemelve a földtől megcsókolt. Boldog voltam, ahogy rám nézett. Szemeiből szeretet, vágy és boldogság sugárzott. De ott volt Tae Yang a háttérben, aki a szokásosnál sokkal bánatosabb képet vágott.
- Veszekedtetek? – ütöttem meg a karját, mikor odaértünk.
- Nem. – válaszolta egyszerűen. A számat lebiggyesztve intettem neki, miközben Seung Hyub összekulcsolta az ujjainkat és elindultunk. Az ajtó még nem záródott be teljesen, így láttam, ahogy még mindig engem néz bánatos szemeivel. Próbáltam kiverni a fejemből az ábrázatát, de valahogy a taxiban is az Ő arca volt a szemem előtt...