Secretly Fall In Love (Befejezett!)

7. rész - Bosszankodás

Az idő kellemes volt aznap este és már mindent megvettünk Tae Yang-al, amit szerettünk volna. Felbontottunk egy-egy sört a visszafelé úton és leültünk egy padra. Gyorsan kortyolgattam az italomat, s bár ritkán iszom, de olyankor nagyon jól esik, most inkább azért ittam olyan hevesen, mert kínosnak éreztem a csendet. Tae Yang hátradőlt és becsukta a szemét, élvezve a lágy szellőt, kezei a háta mögött támasztották meg vékony testalkatát. Passzos fekete farmert és egy egyszerű, fehér pólót viselt. Végigpásztáztam a tekintetemmel, de ahogy egy picit megmozdult, gyorsan lehajtottam a doboz tartalmát és próbáltam valamennyire összenyomni a kis alumínium dobozkát.
- Meg is ittad? – egyenesedett ki, majd lehajolt, hogy felvegye a földről az övét. Mosolyogva rántottam vállat, majd eszembe jutott egy jó ötlet.
- Nem játszunk egy kicsit? – néztem a túloldalon lévő játékteremre, majd vissza rá, aki kortyolt egy újabbat és felhúzott szemöldökkel nézett rám. – Versenyzünk egyet?
- Miért ne. – kapta fel a táskákat a földről és rohanni kezdett.
- Várj meg. – szaladtam utána, de mire utol értem, már bent ült az egyik székben és a kormányon pihentetve a kezét vigyorgott rám. – Nem hagylak győzni. – ültem le és felkészültem a visszaszámlálásra. Egy, kettő, három... GO és padlóig nyomtam a gázpedált. Küzdöttem, de sokkal jobbnak bizonyult tőlem, s ezt a tudtomra is adta, pajkos mosolyával. Tudtam, hogy nem győzhetek, így csaltam. Átnyúltam és elrántottam a kormányt. Nagy puffanással vesztett.
- Hé! Csaltál! – kiáltott utánam, de akkor én már kipattantam a székből és a kijárat felé tartottam nevetve. – Ez nem volt érvényes. Tudod, hogy győztem volna. – rohant utánam, s mentegetőzésem közepette észrevettem, hogy nincs nála a táska.
- Tae Yang, nem felejtettünk el valamit? – nevettem fel.
- Mit? – nézett értetlenül, vigyorgó fejemre.
- Otthagytad a szatyrokat. – rohantam el mellette nevetve. – Rögtön hozom. – Felkaptam a táskákat, amik szerencsére megvártak, ott, ahol letettük őket. Ahogy kiértem belerohantam egy idegenbe és a táska tartalma a földön kötött ki.
- Sajnálom. – hajoltam mélyet, majd leguggoltam, hogy összeszedjem a cuccokat. A vállamon éreztem egy lágy cirógatást, amitől minden porcikám libabőrös lett. – Mit csinál? – ugrottam fel és egy doboz sört szorongatva fintorogtam az idegen férfira, aki már nem volt egyedül, hisz jó pár deci tömény társaságában nézett velem farkasszemet.
- Nem akarod velem meginni, azt a sört?
- Nem baj, ha velem fogyasztja el? – lépett mellém Tae Yang és a derekamnál fogva magához húzott, mintha a barátom lenne.
- Mondhattad volna, hogy barátod van. Nem mintha nagyon félelmetes lenne, de ennyit nem érsz. -
Felhúzott szemöldökkel néztem a távolodó hátát és szerettem volna fejbe dobni a kezem tartalmával.
- Ennyit nem érek? Bunkó paraszt! – háborodtam fel. – Hallottad mit mondott? –léptem távolabb Tae Yang-tól, aki csodálkozva figyelte reakciómat. – Bezzeg, ha Hee Young lett volna, akkor nem mondta volna ezt...
- Most akkor örülsz, hogy megszabadultál tőle, vagy nem? Amúgy meg miért hasonlítod magad Hee Young-hoz? Ég és föld vagytok.
- Kösz szépen. – azt hiszem, hogy ez sokkal rosszabbul esett, mint a „nem érek ennyit". – Igazad van, fel sem érhetek Hee Young szépségéhez, ezt nem kell mondanod sem. Örülök neki, hogy megszabadultam tőle, köszi, hogy eljátszottad, a hős lovag szerepet, de nem kellett volna. – indultam el dühöngve.
- Most miért vagy mérges? Én nem így értettem. – loholt utánam.
- Nem számít, hogy értetted Tae Yang. – álltam meg és mosolyt erőltettem az arcomra, mintha minden rendben lenne. – Köszönöm. – fordultam hátra, s bevártam. Semmi értelme nem volt a hisztimnek, s be kellett fejeznem, ha nem akartam magyarázkodni.
- Minden rendben? – érdeklődött óvatosan.
- Hát persze! – nyugtattam meg és egymás mellett, egy szót sem szólva sétáltunk tovább. Nem tudtam, miért lettem mérges arra az idegenre, hogy miért adtam egy részeg szavára, de, amit Tae Yang mondott, végig ott csengett a fülemben.
„Ég és föld vagytok..."

Ezt én is tudtam, csak bizonyos okokból, nehéz volt elfogadnom. Nem csak belül különböztünk, de a külsőségekben is mérföldkövekkel le voltam maradva. Hee Young mindig adott a divatra és látszólag összeillik Tae Yang-al, hiszen neki is mindig makulátlan kinézete van, míg én inkább a kényelmes ruhák híve voltam. Haragudtam magamra, amiért ennyire érzékenyen érint, mintha féltékeny lettem volna a nővéremre, de tudtam jól, hogy nem így van. Egyszerűen csak kisebbségi komplexusom van, ha összehasonlítanak vele.
Hazaérve nagy lelkesedés fogadott, élménybeszámoló egy nagy adag adrenalin löket kíséretében.
- Lemaradtatok a legjobb részről. Hol jártatok? El se hiszitek, hogy ki volt a gyilkos. – hadarta el Hee Young, majd a kanapén őrült tárgyalásba kezdtek barátommal. Feleslegesnek éreztem csatlakozni, ezért kimentem a konyhába és felbontottam egy újabb sört. A jókedvem szertefoszlott és nem tudom miért, de mérges voltam Tae Yang-ra és ezt érezte is, mert utánam jött, de nem mert semmit szólni, csak állt az ajtóban, mint általában.
- Kérsz egy sört? Csokit? Chipset? – nyújtottam felé egy dobozt. Kissé félrehúzva bújt meg a mosoly a szája sarkában, ahogy elindult és leült velem szemben. Keményen próbálkozott, tudtam, hogy nem értette meg, hogy miért lettem mérges. – Majd egyszer mesélek magamról... - kortyoltam bele az italomba és kerültem a szemkontaktust. Nem éreztem megfelelőnek az időt a magyarázkodásra, pedig tudtam, hogy tartozom neki ennyivel.
- Ne haragudj, ha rosszat mondtam. – sütötte le a szemét.
- Ugyan! – ütöttem meg kissé a vállát. – Nem mondtál semmi rosszat, én vagyok kicsit érzékeny.
- Mit csináltok? – jöttek be a többiek.
- Mivel annyira lefoglalt benneteket a film, így kijöttünk meginni egy sört.
- Nem is szoktál inni... - jegyezte meg nővérem, immár másodjára.
- Rá fogok szokni... - vigyorogtam.
- Attól nem félek. De ha legközelebb bulizni megyünk, akkor mutatok neked egy jó koktélt. – lelkesedett, mire én fintorra húztam a számat.
- Nem kérek belőle, a múltkoriba is majdnem belehaltam. Inkább egy jó sör és soju. – néztem Tae Yang-ra, aki italát emelte felém és összekoccintottuk.
- Jól kijöttük látom... - jegyezte meg Hee Young.
- Jól kell bánnom az udvarlóddal és az sem árt, ha jóban vagyunk, hisz lehet Ő lesz a jövőbeni sógorom. – álltam fel és Seung Hyub mellé léptem, puha csókot nyomva a szájára. – Azt hiszem, hogy ideje lefeküdnünk.
- Együtt? Itt maradhatok? – lelkesedett, de én csak vigyorogva megráztam a fejem.
- Pont eléred a buszt. Jó éjt Seung Hyub. – törtem le a kedvét, ami kiült az arcára.
- Te maradsz? – érdeklődött a nővérem izgatottan.
- Azt hiszem, hogy nekem is mennem kellene. – pattintotta le ma estére és mindketten hazaindultak.
Az ágyam puha párnái között, már majdnem elaludtam, mikor jött egy üzenetem.
„ (TaeYang_ PM 23:11_ )
Azt hiszem Seung Hyub nagyon féltékeny rám. Végig azt kérdezte, hogy mit csináltunk, míg fel nem szállt a buszra."
„(Nana_ PM. 23:13_)
Remélem mondtad neki, hogy ne aggódjon, mert csak barátok vagyunk."
„(TaeYang_ PM. 23:16_)
Nem mondtam neki semmit. Ha szeret, bízik benned."
„( Nana_PM. 23:17_)
Ahogy te is bízol Hee Youngban? Szerintem ezt a témát ne feszegessük, mert nem vagyunk olyan helyzetben, hogy kitárgyaljuk a szerelmi életünket."
„(Tae Yang_ PM. 23:21_)
Sajnálom, nem akartam a magánszférádba belemászni, mindössze tájékoztatni akartalak. Sajnálom, többet nem teszem, ma amúgy is harapós kedvedben vagy, valószínű, még mindig haragszol rám. Sajnálom... 😟 "
Egy üzenetben három „sajnálom" és egy szomorú fej. Nem értettem magam, miért lettem vele hirtelen ilyen bunkó, mégis a lelkem mélyén dühös voltam, de nem tudtam a miérteket. Törtem a fejem, vajon mit írjak neki, de csak sajnáltam, hogy így viselkedtem.
„Nana_PM. 23: 31_)
Én sajnálom, hogy bunkó voltam. Holnap találkozunk a próbán. Aludj jól. Jó éjt. 😊"
Sóhajtva dobtam le a telefonom, de rögtön kaptam egy új üzenetet.
„Tae Yang_ PM. 23:32_)
Holnap beszélünk. Szép álmokat. Jó éjt. 😴"

Az álom mágnesként szippantott be, szinte csak pár percnek érezve az éjszakát, a reggeli sugarak vakítóan sütöttek be az ablakomon. Egy új nap...