Secretly Fall In Love (Befejezett!)

10. rész - Viták...

Hálát adtam, hogy normálisan öltöztem fel, ugyanis Seung Hyub egy nagyon elegáns helyre vitt. A teremben mindenhol a fehér és a pezsgő szín uralkodott egy adag kristálycsillogással kiegészítve. Kihúzta nekem a széket és helyet foglaltam, míg a pincér átnyújtotta az étlapot és magunkra hagyott.
- Ez a hely gyönyörű, de nem kellett volna ilyen helyre hoznod. - néztem szét csodálkozva, majd széthajtottam az étlapot. A pincér egy üveg hűtött pezsgővel tért vissza, majd ahogy kiöntötte, koccintottunk is. Olyan finom volt, hogy hamarosan már a második pohárnál tartottam.
- Amíg az ételre várunk, átadom én is a kis ajándékomat... - nyújtottam át az aprócska díszdobozba zárt parfümöt. Óriás mosollyal nyitotta ki és azonnal megnézte annak illatát.
- Ez nagyon jó. Hogy tudtál így választani?
- Igazság szerint volt segítségem, nem igazán értek az ilyenekhez. – mondtam, miközben elém rakták az óriási adag marha steak-et, amit rendeltünk.
- Ki volt a segítséged? – érdeklődött, ahogy elkezdtünk enni.
- Hmm? – néztem fel rá, de az arcáról teljesen eltűnt az előbbi boldogság. – Oh... - legyintettem. – Csak egy barátom. – zártam volna le a témát.
- Az a barát Tae Yang volt? – állt meg az evésben és csak a tányérját bámulta. Nem tudtam, hogy bevalljam-e neki, vagy sem, de végül úgy gondoltam az őszinteség fontos a kapcsolatunkban.
- Igen. – válaszoltam végül, majd teletömtem a szám.
- Nana, utálom, hogy vele vagy. Idegesít. – csak rágtam és rágtam, próbáltam gyorsan lenyelni és válaszolni. Végül megnyaltam a szám és a szemébe néztem.
- Seung Hyub, Ő csak egy barátom, aki a nővérem párja. Nem értelek, miért vagy ilyen ellenséges vele.
- Te, miért vagy vele olyan barátságos? – fintorgott rám.
- Mindenkivel ilyen vagyok. Muszáj most ezen vitatkoznunk? – kérdeztem, miközben már egy falat sem tudott lecsúszni a tokomon.
- Én, csak nem értem, miért kell vele lógnod állandóan.
- Én meg azt nem értem, hogy miért vagy féltékeny. – tettem le a késem és egyenesen a szemébe néztem.
-Nem tudom megmagyarázni, egyszerűen nem bírom. Mármint bírom, mint embert, csak, ha a közeledben van, azt nem.
- Nem kell, hogy kisebbségi komplexusod legyen mellette, mivel veled járok. Én meg azt utálom, hogy ezen vitatkozunk már megint. - félretolta az ajándékát és tudtam, hogy valahol a kukában fog landolni. Ezt már nem tudtam lenyelni. A bolhából elefántot csinál és nem szerettem volna, ha ilyen szinten bekorlátoz, csak azért, mert együtt járunk.
- Azt hiszem, hogy most én hazamegyek. – álltam fel szomorúan. – Ha befejezted a hisztizést, akkor hívj fel, vagy tudod, hogy hol lakom. – indultam el a kijárat felé. Arra számítottam, hogy utánam fog jönni, de nem tette. Ez még szomorúbbá tett. Fogtam egy taxit és hazamentem. Próbáltam nem sírni Seung Hyub miatt, de azért pár könnycsepp lecsordult az arcomon, ha arra gondoltam, hogy mindennek vége köztünk. Hazaérve sem volt valami rózsás a helyzet, hisz, ahogy beléptem, kiabálás ütötte meg a fülem:
- Én már megígértem, hogy elmegyek, ha nem jössz, akkor maradsz, engem nem érdekel. – rohant ki Hee Young az ajtón, nyomában Tae Yang-al. Csak egy pillanatra akadt össze a tekintetünk, mert nem akartam a részese lenni a további vitának, úgyhogy bementem a konyhába, felkötöttem a kis kötényem és elkezdtem megcsinálni a Bulgogi-t, amit már tegnap este bepácoltam. Valamivel le kellett kötnöm magam, de alig vártam, hogy Seung Hyub hívjon. Az ajtó nagy csattanással záródott be a nővérem mögött és premierben láthattam, ahogy Tae Yang haját tépve áll a nappaliban. Egy szót sem szóltam, nem volt hozzá kedvem, nem akartam beleszólni, de jobbnak láttam volna, ha utána megy. A zöldségeket vágtam össze, mikor a kezem ügyébe akadt egy üveg konyak, ami még a nővéremé lehetett valamikor. Vállat rántva bontottam fel és öntöttem magamnak egy pohárkával, mikor becsoszogott a konyhába Tae Yang.
- Nekem is jut egy pohárral? – egy szó nélkül öntöttem ki az adagját és folytattam a főzést. Nem foglalkoztam a csenddel, mivel nem akartam elküldeni, de nem is volt kedvem a társasághoz, így csak csendben tettem a dolgom. A Bulgogi nagyon hamar kész lett, így kitettem egy nagy tányérra és leültem az asztalhoz Tae Yang-al szemben. Még mindig nagy volt a csend, nem volt kedvünk a problémákról beszélni. Úgy négy, vagy talán öt pohár után szólalt meg. Kissé meg is lepődtem, annyira el voltam a saját kis világomban a telefonomat bámulva.
- Veszekedtetek? – nézett fel rám kissé üveges tekintettel, az alkohol miatt, én meg csak bólintottam egyet, de lehet rosszul tettem, hisz kissé már forgott velem a világ és égett az arcom. Mivel nem ettünk, csak ittunk, így elpakoltam az ételt, nehogy kárba vesszen és levettem a kötényemet. – Nagyon szép vagy Nana. – mosolygott rám, olyan szélesen, amitől egy pillanatra mindenről elfeledkeztem. Kissé megráztam a fejem és megfogva az üveg nyakát a nappaliba mentem. Hallottam, ahogy feláll, betolja a széket, és a poharával utánam jön és leül mellém a kanapéra. Halántékát megpihentette a háttámlán és engem nézett.
- Utána kellett volna menned... - mondtam halkan, miközben a poharamat forgattam a kezemben. Mintha nehezteltem volna Tae Yang-ra, amiért veszekedtem Seung Hyub-al, de hamar rá kellett jönnöm, hogy semmi rosszat nem tett és hülye lennék, ha emiatt haragudnék rá.
- Nem akartam utána menni. Nincs hozzá kedvem, hogy folyamatosan szórakozni járjak. Néha szerettem volna vele lenni, nem csak egy fél órát. Ő ezt nem érti meg, mert fontosabbak neki a barátai, mint én. Mit kellett volna tennem? Nem voltam jó hangulatban és összevesztünk. Majd megnyugszik... - mondta mozdulatlanul, rajtam tartva a szemét. Láttam, titkos pillantásait, ahogy végignéz rajtam és láttam az arckifejezését is, ahogy vidámból, szomorúba csap át. Nem tudtam, hogy mi zajlik le benne, ahogy azt sem, hogy mire gondol. Végül, a szemébe néztem és hosszú pillanatokon keresztül csak néztem mosolygós arcát.
- Nagyon ütős ez a cucc... - emeltem fel a poharam, majd felálltam, hogy töltsek magunknak egy újabb adagot. – Lehet, már nem kellene innunk... - ültem vissza mellé.
- Lehet... - morogta maga elé. – Nana... ?
- Hm? – néztem fel rá.
- Szereted Seung Hyub-ot? Tudom, hogy nem rám tartozik, csak érdekel. Gondolom összevesztetek, mert folyamatosan a telefonodat bámulod.
- Igen... Szeretem... - válaszoltam végül, némi habozás után.
- Értem... - bólogatott. – Az remek... - mosolyodott el. – Biztos fel fog hívni, hülye lenne, ha nem tenné.
- Ha tudná, hogy most veled vagyok, a maradék esélyem is elszállna. – tettem keresztbe a lábam és rámosolyogtam. Tudtam, hogy tudja, mire gondolok, láttam a tekintetében, mindössze kényelmetlen volt erről beszélni. Seung Hyub féltékeny volt, de Tae Yang túl értékes barát volt ahhoz, hogy feladjam, csak azért, mert a barátom nem tudja magában leküzdeni a zöld szörnyet. Ő sem akarta a barátságunkat elveszíteni. Egyre rosszabbul kezdtem magam érezni, így felálltam, s kissé imbolyogva indultam el a fürdő felé. – Meg kell mosnom az arcom. Rettenetesen ég.
- Várj, segítek. Sokat ittál Nana. – fogta meg a karom és kivezetett a fürdőig. Teljesen észnél voltam, mindössze szédültem, de a hideg víz segített. – Jobban vagy már? Nem kellett volna hagynom, hogy ennyit igyál, mikor nem szoktál.
- Jól vagyok. – válaszoltam a mosdónak dőlve és nem tudtam miért, de sírni kezdtem. A könnyeim forrón folytak le az arcomon, így azt a kezeim közé temettem. Tae Yang csak állt előttem és sajnált. Mindössze ennyit tudtam kiolvasni a szemeiből, de nagyon szánalmasnak éreztem magam. Karjai átöleltek és vigaszt nyújtottak. Szorosan öleltem magamhoz, arcomat vállgödrébe temetve.
- Minden rendben. Sírj csak. – súgta és szorosabban ölelt. Felnéztem barna szemeibe, amik úgy csillogtak, mint a csillagok az égen. Lassan közeledett hozzám, s becsukva a szemem, hagytam, hogy ajkai az enyémhez érjenek. Puha, lágy csókjától a szívem őrült ritmust vett fel. Tudtam, hogy nem helyes, amit csinálunk, mégis mindennél jobban szerettem volna, ha nem ért volna véget. Már kezdett volna elválni tőlem, de én csak folytattam, míg bizseregni nem kezdtek ajkaim.
Nagyot sóhajtottam, mikor véget ért és nem mertem a szemébe nézni. Annyira kínos volt, hogy legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben, vagy lefolytam volna a mosdókagylón.
- Sajnálom. – mondta végül: - Ez nem volt helyes. Sokat ittunk és... - nem fejezte be a mondatot, de nem is kellett.
- Igen... - bólintottam nagyot, de kerültem a szemkontaktust.
- Azt hiszem, hogy én hazamegyek... - néztem újra a szemébe és helyeseltem, ahogy a tarkóját vakargatja. Még utána szóltam:
- Tae Yang...?
- Hm? – nézett vissza.
- Ezt felejtsük el jó? Mindenkinek így lesz a legjobb. Butaságot csináltunk. – mondtam, majd egy bólintással egyedül hagyott a fürdőszobában. Még hallottam, ahogy záródik az ajtó. Nem tudtam tovább tartani magam, leültem a kőre és háborgó lelkem egy pillanatra sem tudott megnyugodni.
- Ha butaság volt, akkor miért éreztem olyan jónak? – tettem fel magamnak a kérdést, majd újra könnyek folytak le az arcomon. Nem tudom mennyi ideig ülhettem ott, talán kissé el is szundítottam, mert már hajnali fél három volt, mikor az ágyamba mentem. Az alkohol ürült ki a szervezetemből, nem tudtam aludni és fájt a fejem. Csak a sötét mennyezetet bámultam, amit kissé megvilágított a nyári telihold. Újra átéltem azt a pillanatot, de mindig, ha rágondoltam visítani akartam, annyira szégyelltem magam. Seung Hyub nem hívott és azon se csodálkoztam volna, ha soha többet nem jelentkezik, azok után, amit ma tettem. Tudtam, hogy sem Hee Young sem Seung Hyub, nem tudhat erről az egészről, de mit fogok kezdeni ezzel az érzéssel? Mi lesz holnap? Hogy fogunk viselkedni egymással ezek után?
Szerettem volna elfelejteni az egészet, de nem volt olyan egyszerű. Végül elaludtam és reggel mikor felkeltem, úgy éreztem, hogy egy csapat bennszülött jár rituális táncot a fejemben. A tükörbe nézve, megijedtem a saját arcomtól. Az alkohol plusz a kialvatlanság párosítva egy olyan ábrázatot kölcsönzött az arcomnak, amihez nem volt fogható még huszonkét évem alatt. Azt gondoltam, hogy egy forró fürdő majd mindent megold, de a lelkemen sajnos nem segített. Még mindig ittas voltam, nem tudtam kialudni a konyakot, így nem mentem be a suliba, csak visszafeküdtem az ágyamba. Épp, hogy elszundítottam, rezgett a telefonom.
( Tae Yang_ AM. 8:51_)
Remélem, hogy jól vagy és nem haragszol.
Nem akartalak megbántani,
bocsáss meg és felejtsük el az egészet.
Nem szeretném elveszíteni a barátságodat.
Kérlek válaszolj, mert aggódom.
(Nana_ AM.8:54_)
Semmi baj. Minden rendben.
Fáj a fejem, ezért nem mentem
be a suliba, de a próbán ott leszek.
Mondtam, hogy mindig a barátod leszek...