Secretly Fall In Love (Befejezett!)

5. rész - Egyetemi napok...

A tegnapelőtt esti szórakozás, sokkal jobban alakult, mint, ahogy azt gondoltam, de másnap be kellett mennem dolgozni és egész nap bent voltam, most meg már az egyetem folyosóján sétáltam egy megbeszélt találkozóra, amit Kang intézett. Kíváncsi voltam, hogy mit szeretne, olyan izgatott volt, hogy szinte el akart repülni, de semmit nem árult el. Ezért kénytelen voltam kivárni a találkozót. Két kopogás után benyitottam a terembe. A földön négy fiú ült, beleértve Kang-ot is, és még két lány.
- Hali! – szaladtam közéjük és leültem a földre.
- Na, most már majdnem mindenki itt van. El is mondom, hogy miért hívtalak ide titeket. – vigyorgott körbe, miközben a kezét tördelte. – Tudjátok, hogy a hónap végén vannak az egyetemi napok, amire minden évben készül egy csapat. Ebben az évben, azt szeretném, ha mi lennénk azok, akik bemutatnak egy zenés-táncos előadást. Mindenki más-más szakon tanul, de vannak közös óráink, vagy csak egyszerűen jók vagyunk. – vigyorgott, majd összecsapta a tenyerét. – Szóval, mindent kitaláltam. A főszereplőt, a zenét, a koreográfiát. A zene... - kapcsolata be a projektort és megnyomta a lejátszó gombját. A kijelzőn Britney Spears jelent meg és feldübörgött a régi jól ismert Baby One More Time. Őrült ötletnek tartottuk, de egyben jó mókának. A zene váltott és az Overprotected című dal következett a mixben, majd azt követte az Opps I Did It Again és a Crazy. Négy dalról volt szó, de a teremben megőrülve tomboltunk a réginek mondható amerikai dalokra. A végén ujjongva tapsoltunk és visszaültünk a helyünkre.
- Nem tudom milyen sikere lesz, de csináljuk meg. – szólt az egyik fiú. – Ki lesz Britney? – végignézett a lányokon, majd rajtam állt meg a tekintete.
- Válasszuk az ártatlan kinézetű, de koránt sem az Na Young-ot. – mutatott rám kedves barátom. Fejemet rázva álltam fel és meghajolva elfogadtam a felkérést. Színésznő akarok lenni, így meg sem kottyan egy ilyen kis bolondozás. Plusz őrületesen jó bulinak tartottam.
- Mindjárt visszajövök. Van ehhez egy jelmez a raktárban. – jöttem lázba és szaladni kezdtem az említett terem felé. Egy nagy dobozba dugtam a fejem és kutattam a jelmezek között.
- Megvan! – rángattam ki az iskolai egyenruhát, majd magamra rántottam. Térdig érő zokni és tornacipő, kék mini szoknya és fehér ing, amit megkötöttem a mellem alatt, szabadon hagyva a hasam. A hajam gyorsan két oldalra kötöttem magasan és már rohantam is volna vissza, de eszembe jutott egy újabb ötlet. Leszaladtam a büfébe és egy nyalókával rohantam vissza, nem foglalkozva a kíváncsi tekintetekkel, amikkel összeakadtam hajszám közepette. Kivágtam a terem ajtaját és besétáltam a nyalókámmal.
- Így jó lesz? - lépkedtem kacéran a többiek felé, akik vigyorogva néztek rám. Megpördültem a többiek előtt és kirántottam a számból az édességet.
- Mondom, hogy nem az, akinek látszik. – nevetett fel Kang, de közben kopogás hallatszott. – Gyere! – kiabálta az ajtó felé barátom, aminek Tae Yang dőlt lazán, vállán egy táskával. Felhúzott szemöldökkel nézett végig rajtam.
- Hát te mit keresel itt? – néztem rá csodálkozva.
- Ő a csapatunk tagja. Végül sikerült rábeszélnem, hogy táncoljon.
- Tényleg? – vártam választ a táskáját ledobó fiútól, majd egy bólintással válaszolt.
- Nem is kell semmit mondanod Kang, ahogy Nana-t elnézem, már sejtem, hogy mi lesz a téma.
- Túl buzis? – húzta oldalra a száját, én meg felnevettem. – Ne csináljátok! Jó lesz! Ez csak show. Nana énekel, táncol, mi meg segítjük.
- Énekelek? Erről nem volt szó. Meg kell tanulnom ezt a sok angol szöveget? – tettem csípőre a kezem. Kang végignézett rajtam:
- Tiszta Britney... - nem tudtam eldönteni, hogy imádja a csajt, vagy csak azt akarja, hogy nagyon jól érezzük magunkat.
- Kang én nem akarok énekelni, csak abban az estben, ha felvesszük és playbackről megy, mert az ugra-bugra közepette úgy fog remegni a hangom, mint a zselé.
Végül megbeszéltük, hogy tényleg az lesz a legjobb, ha felvesszük, és úgy táncolunk. Leültem az egyik székre és keresztbetett lábbal néztem végig újra és újra a videót, miközben Kang magyarázott, hogy mit akar a koreográfiából megtartani és mi az, ami felejtős, mert kitalálnak oda egy egészen más mozdulatot. Az epres nyalóka, igazán az ínyemre volt, így élvezettel fogyasztottam el. Időközben üzenetet kaptam Seung Hyub-tól, amire válaszként elküldtem neki jelenlegi tartózkodási helyem. Nem volt túl bonyolult, amit Kang kitalált, de nem is volt egyszerűnek mondható, ezért beálltunk próbálni, mert az egyetemi napok a nyakunkon voltak. Hogy miért dolgoztunk ilyen keményen, azért az öt perc sikerért, mi sem tudtuk, de elég komolyan vettük és próbáltunk rengeteget nevetni, ugyanis, ez volt az egyik cél. Az ajtón Seung Hyub jött be és mellém lépett:
- Mi ez a ruha rajtad? – nevetett. – Aranyos vagy. - fogta meg a két kis copfom. – Mit csináltok itt? – nézett végig a többieken, míg bele kezdtem a mondandómba, választ adva a kérdésére. Néha nem tudtam, hogy mit gondolhat, valahogy mindig is egy nagy rejtély marad a számomra. Soha nem tudtam megfejteni a férfiakat, pedig általában fordítva szokott lenni. Egy nőt nehezebb kiismerni, de mit is várok, ha még magamat sem tudtam kielemezni. Néha még én sem voltam magammal tisztában, pedig jól tudtam, hogy mit akarok, de a szerelemben, soha nem volt nagy mázlim. Egy gyors öleléssel búcsúzott el tőlem, mert kezdődött az órája, mi pedig visszatértünk a próbához. Az ebédidő közeledtével, mind a nyolcan lementünk az egyetem ebédlőjébe enni. A tekintetek még mindig a jelmezemen pihentek, de nem is foglalkoztunk vele, annyit nevettünk az előbbi bénázásunkon. Mindenki fogta a kis tálcáját és sorba álltunk, hogy végre ehessünk valamit a fárasztó táncolás után.