Secretly Fall In Love (Befejezett!)

12. rész - Újabb titkok...

Egész este csak forgolódtam, nem jött álom a szememre. Felültem az ágyamban és hangosan nevetni kezdtem magamon. Nem tudtam, hogy ez az elmeháborodás egyik intő jele-e, vagy csak csupán legbelül kész kabarénak tartottam a feltevésemet, miszerint tetszik nekem Tae Yang.
- Ez kész röhej... - mosolyogtam tovább az ágyam szélén a lábfejemet bámulva. – Ahh! Teljesen hülye vagyok. Ez nem igaz, csak kedves hozzám és ez összezavart. – álltam fel abban a tudatban, hogy az egész vaklárma volt. De ahogy kiértem a konyhába és megláttam Unnie-t, szégyelltem magam és zavarban voltam. Gondterheltnek tűnt, ezért leültem mellé.
- Valami baj van? – töltöttem ki egy adag tejet a poharamba és az Ő tányérjáról csipegettem egy kis zöldséget.
- Nana... - nézett rám aggódó tekintettel. Kissé megrémített a tekintete, de vártam, hogy kinyögje, hogy mi bántja. –Azt hiszem, hogy terhes vagyok. – a mondat hallatára a szívem megállni készült, alig kaptam levegőt. Az egész testem elernyedt és próbáltam visszafogni a pánikomat, hogy a nővérem ne lássa.
- Ez biztos? – kérdeztem halkan, a bögrémet szorítva.
- Nem, de nem merek elmenni az orvoshoz.
- Muszáj elmenned. Kérd meg Tae Yang-ot, hogy kísérjen el...
- Tae Yang? – kérdezett vissza értetlen arckifejezéssel, bár az enyém sem volt különb. – Félreérted Nana... Nem feküdtem le Tae Yang-al. Ha terhes vagyok az nem az övé. – állt fel és fel-alá járkált előttem a körmét rágva.
- Mi? Akkor kié? – a szájába harapott, és nem mert többet mondani. – Azt ne mond Hee Young, hogy megcsaltad őt...
- Csak egyszer történt meg. Azért, mert bármikor alkalmam lett volna Tae Yang-al lenni, vagy lepattintott, vagy inkább hazament. Ennyire csúnya lennék? Miért nem akar velem lenni? – kezdett kínossá válni a beszélgetés. Nekem ez túl intim téma volt, ahhoz, hogy beszéljek róla. Talán azért, mert Tae Yang a barátom volt és nem akartam ilyen szituációkat elképzelni, így a részemről legvalószínűbb választ adtam:
- Szerintem, csak nem akarja elsietni. Megbecsül téged, ez eszedbe se jutott?
- Nem igazán... - ült vissza az asztalhoz és a hajába túrt. – Akkor ezt jól elszúrtam...
- Nem érdemelte meg ezt tőled. Biztos, hogy szeret... - furcsa volt ezt kimondanom, hisz a szívemben egy egészen új érzés kavargott, ami egyáltalán nem volt jó. Tudtam, hogy nem szabad semmit mondanom Tae Yang-nak, de a titkok, amik a lelkemet nyomják, egyre nagyobbak voltak és egyre többen. Nem elég, hogy a nővérem elől titkolom el, hogy csókolóztam a barátjával, most Tae Yang elől is titkolnom kell, hogy megcsalták. Csak azt reméltem, hogy mindent magamban tudok tartani, hogy a lelkiismeretem nem tör ki belőlem egy gyenge napon.
- Mit tegyek?
- Először is becsüld meg TaeYang-ot, mert nagyon jó ember és nem ezt érdemelte volna, de te csúnyán hátba szúrtad. Hogy fogod ezt megoldani?
- Ugye nem mondod el neki? Mentségemre legyen, hogy nem foglalkozott velem...
- A kifogásaid nagyon gyengék... - álltam fel fintorogva.
- Nana, te most elítélsz? Látom, a fintort az arcodon.
- Mit kellene csinálnom? – fordultam vissza, hogy a szemébe nézzek. – Állva tapsoljak, amiért teherbe estél egy idegentől? Tudod egyáltalán, hogy ki az? Miért kell így élned? Miért nem tudsz senkit sem őszintén szeretni? Mikor nősz fel Hee Young?
- Mintha te különb lennél... - morogta az orra alatt. Igaza volt. Amit én tettem Seung Hyub ellen, egy óriási hiba volt, annak ellenére, hogy csak egy csók volt, de mégis úgy éreztem, hogy sokkal több volt annál. Szégyelltem magam, mivel nem vall rám, hogy ilyet teszek. Mintha a szüleim csapdájába estem volna. Tudtam, hogy rossz példa volt apánk viselkedése, hogy nem kellett volna minket elhagynia egy másik nő miatt, mégis anya olyan szerelmes volt, hogy visszafogadta. Sose tudtam neki megbocsátani, azért, amit tett, mégis most mind a ketten egy nagy megcsalás kellős közepébe csöppentünk. Azt éreztem, hogy ez az egész végigkísér minket egy életen át. Nem tudtam, hogy abban a pillanatban kit szerettem igazán. Abban a pár másodperc csendben végiggondoltam a Seung Hyub-al való viszonyomat és nem tudtam, hogy hol a helye a szívemben. De azt sem tudtam, hogy Tae Yang ott van-e, annyira össze voltam zavarodva.
- Igazad van. Nem vagyok jobb nálad. De legalább én nem fekszem össze mindenkivel, aki egy kicsit is udvarol nekem. Nyugodj meg, nem mondom el Tae Yang-nak. Sokkal fontosabb nekem, minthogy tőlem tudja meg. Menj el orvoshoz. Ha akarod, elkísérlek.
- Kösz... Nem kell. – rohant el mellettem, erősen meglökve a vállamat. Nagyot sóhajtottam, felkaptam a táskámat és elindultam a suliba.
Ott ültem a csoporttársaim között, a tollam kupakját rágcsálva. Nem hittem el, hogy Tae Yang ellenállt a nővéremnek, valahol éreztem, hogy Hee Young hazudik. Vagy, ha igazat mond, akkor ismét félre ismertem Tae Yang-ot. Nem hittem el, hogy az a fiú, akiben ennyi tűz és szenvedély lapul, képes volt nemet mondani egy olyan nőnek, mint a nővérem. Hirtelen felnevettem és az addigi csendet betöltötte a nevetésem. Teljesen elkalandoztam és elfelejtettem, hogy hol vagyok. A professzor mérgesen nézett rám, míg minden szem rám szegeződött.
- Sajnálom... - álltam fel és meghajoltam, majd összeszedve a cuccaim kimentem a teremből. A folyosó csendes volt, mindenki órán ült vagy a könyvtárban szorgosan tanult. Leszegett fejjel sétáltam, míg ki nem értem a kertbe, ahol az egyik padon megpillantottam a bánatosan ülő Tae Yang-ot.
- Hej! – álltam meg felette, míg óvatosan rám nem emelte a tekintetét. Szemeiből kiolvastam, hogy valami bántja. Ugyanúgy csillogott, mint szokott, de az arca más volt. Sehol nem láttam azt a ragyogó mosolyt, amit szoktam.
„Tudja..."A kezemet nyújtottam felé, s némán néztem a szemeibe.
- Megszökünk? – húztam fél mosolyra a számat, majd elkaptam a kezét és futni kezdtem vele. Érintésétől elfelejtettem minden rosszat és csak arra vágytam, hogy vele legyek. Sajnos nem tartott sokáig ez az érzés, mert eszembe jutott, hogy amit teszek, és amit érzek, az nagyon veszélyes és rossz dolog. Teljesen megrémültem és meg akartam szökni magam elől. Az egyetemi napok egy hét múlva lesznek, s bár mindennel készen voltunk, nem tudtam, hogy fogom a közelében kibírni. Kirántottam a kezem a kezei közül, s hiába nyúlt volna utánam, két lépést hátráltam.
- Nana? Mi a baj?
- Ne érj hozzám... - suttogtam elcsuklott hangon. Nem akartam, hogy ez az érzés elmélyüljön bennem.
„ Hogy történt ez meg?"
Kezét leengedte maga mellé és furcsán nézett rám.
- Tettem valami rosszat?
- Nem... Én tettem. De még milyen rosszat. –túrtam a hajamba és hátat fordítottam neki. Legszívesebben sírtam volna, de tudtam, hogy nem lehet. Őrült tempóba sétáltam el tőle, de megragadta a kezem.
- Nana, nem tudom, mi a baj, de volnál szíves elmagyarázni, hogy mi ez a hirtelen hangulatváltozás?
- Ez nem helyes... - szegtem le a tekintetem.
- De mégis mi nem az? Hogy együtt lógunk? Seung Hyub miatt?
- Nem! Miattam, a nővérem miatt! – lettem kissé hisztérikus. – Tudod?
- Nana, mit kellene tudnom? – kérdezett vissza értetlenül. A hajamba túrtam és legyintettem egyet. Akkor esett le, hogy fogalma sincs az árulásról, amit elenne elkövettek.
- Mindegy, hagyjuk... Sajnálom, hogy kiakadtam. Kicsit érzékeny vagyok mostanában... - abban a pillanatban szólalt meg a telefonom, amit egy pillanat alatt felkaptam.
- Szia. Merre vagy? – kérdezte barátom.
- Eljöttem a suliból, mert fájt a fejem. – néztem Tae Yang szemeibe, majd elfordultam.
- Pihenj és akkor este eljössz hozzám egy romantikus estére? – tudtam, hogy mire gondol. Arra vágyott, mint amire a nővérem.
- Romantikus este? – kérdeztem vissza hátat fordítva Tae Yang-nak. – Remekül hangzik. Este, ha elkészültem, akkor megyek. - úgy éreztem, hogy bizonyítanom kell magamnak és neki is, hogy minden ellenére csak őt szeretem, ezért úgy döntöttem, hogy megadom magam neki. Miután letettem, nem tudtam, hogy mit kezdjek a hátam mögött álló fiúval. Elrángattam magammal és most hagyjam itt? Nem tehettem ezt vele. De miután hallottam Seung Hyub hangját, sokkal biztosabb voltam benne, hogy szeretem őt és az egész Tae Yang dolog, csak fellángolás. Nem láttam értelmét, hogy ellökjem magamtól. Mindent egy lapra tettem fel, hogy közelebb kerüljek Seung Hyub-hoz.