Secretly Fall In Love (Befejezett!)

8. rész - Mindig a barátom leszel...

Reggel gyorsan felöltöztem és mivel délelőtt nem volt órám, ezért bementem dolgozni. Kellett egy kis figyelemelterelés, tegnap túl sok minden kavargott bennem.
Ahogy beértem Ga In épp egy tálcát dobott a mosogatóba.
- Nincs suli? – lepődtem meg, hisz iskola idő volt.
- Szünet van... - jegyezte meg egykedvű mosollyal az arcán, majd elindult a vendégekhez.
Mintha ez a nap nem pozitív energiákat sugározott volna, hisz mindenki, aki az étteremben volt, teljesen megsemmisülve tétlenkedett. Még a vendégek is unottan falatoztak és egy mosolyt sem láttam senki arcán.
- Megjöttem Ahjumma. – dobtam le magam az egyik asztalhoz.
- Remélem, hogy te vidám vagy, mert elegem van, hogy mindenkinek elcseszett hangulata van. – kikerekedett a szemem a szó hallatán. – Ne nézz így. Mérges vagyok. Ga In is olyan, mintha kimosták volna, csak azért, mert segíteni kell az étteremben. Nem értem én ezeket a mai fiatalokat. – háborgását látva elmosolyodtam. – Ne nevess ki... Ideges vagyok. – fenyegetett meg egy kanállal.
- Sajnálom, csupán eszembe jutott valami. – gondolkodtam el, miközben felkötöttem a kötényem és megráztam a fejem. – Ahogy te nem érted a fiatalokat, én úgy nem értem a pasikat. Nem nekem találták ki ezt.
- Ugye most nem azt akartad bevallani, hogy a lányokat szereted!? – hangosan felnevettem, riadt arcán és megráztam a fejem.
- Dehogy is. – mondtam végül a hangomban kellő jókedvvel. – Csak van egy srác, aki megbántott. De mielőtt még találgatnál, csak barátok vagyunk. – tettem fel a kezem védekezően. – Nem megy ki a fejemből, amit mondott.
- Akkor tetszik neked. – kóstolta meg az aktuális menüt, ami a gáztűzhelyen rotyogott.
- Dehogy! Van barátnője és nekem is van barátom.
- Nana... - tette csípőre a kezét, ahogy felém fordult. – Mindegy... - sóhajtott, majd visszafordult az ételhez.
- Mit akartál mondani?
- Majd elmondom, ha itt az ideje. – mosolygott rám. – Segítesz az előkészületekben?
- Persze... - láttam hozzá a munkámhoz.
Már javában vége volt az ebédidőnek és bent mosogattam az edényeket, mikor beszaladt hozzám Ga In. Arcán olyan lelkesedés ült, hogy majdnem elszállt az izgalomtól. Felhúzott szemöldökkel néztem toporgó lábait és dadogó hangjára vártam, hogy kitisztuljon.
- Unnie, egy állati helyes barna pasi vár odakint. Istenem, nagyon jól néz ki.
- Engem? – mosolyogtam el és ha barna akkor csak Seung Hyub lehet, gondoltam magamban.
Levettem a kesztyűimet és a kötényemet. Egyenesen az asztal mellé rohantam, de az, aki felnézett rám, az nem a barátom volt, hanem Tae Yang. Alaposan megnéztem új, világos barna frizuráját és elmosolyodtam. – Teljesen másképp festesz. – jegyeztem meg, ahogy leültem vele szemben.
- Nem tetszik? – biggyesztette le ajkait gyermekien.
- De, nagyon jól nézel ki. Mi járatban? – érdeklődtem.
- Az igazság az, hogy erre jártam, itt van a közelben a fodrászat, ahová szoktam járni és megéheztem. – vigyorgott rám.
- Mit szeretnél enni? Azonnal hozom. – álltam fel, de Ga In odarohant és leültetett.
- Majd én hozom. Maradj csak a barátoddal Unnie. Nem is mondtad, hogy ilyen jóképű pasid van.
- Ga In, azért mert nem a pasim, csak egy barátom. Tae Yang, ez a cserfes középiskolás Ga In, ennek az étteremnek, a tulajdonosnak a lánya. Tae Yang pedig Hee Young barátja... - a lány lelkesedése a nővérem nevének hallatán is csak egy pillanatra szűnt meg, mert nem foglalkozva semmivel, ugyanúgy csodálta tovább, amitől Tae Yang kissé elpirulva szólalt meg:
- Örülök, hogy megismertelek Ga In. – szorította össze ajkait egy vékony csíkban, s ahogy felnézett rá, csillogó szemei, már-már beteggé tették Ga In-t, aki látszólag rajongói klubot alapított volna azon nyomban.
- Én is. Hozom az ebéded. – mosolygott.
- Köszönöm. – mondta kellemesen csendülő hangszínnel.
- Van egy új rajongód. – nevettem el magam, ahogy Ga In távolodó alakját néztem. – Még soha nem sietett így, vagy vállalkozott önként a kiszolgálásra.
- Aranyos... - mondta széles mosollyal.
- Igen... az. – bólogattam.
- Velem jössz a suliba? – kérdezte, miközben egy bólintással megköszönte a kihozott ételt.
- Anya azt mondta neked is hozzak a kedvencedből.
- Budae Jjigae! – tettem össze a kezem éhesen. Tae Yang Bibimbap-ot evett, ami nagyon jól nézett ki.
- Nagyon finomnak néz ki. – nézte a tányéromat, míg az övét jól összekavarta. A kanalamat felé nyújtva kóstoltattam meg vele az ételt.
- Ezt muszáj megkóstolnod. Isteni! – fújtam meg óvatosan és felé tartottam. Kissé habozott, de végül elfogadta. – Ugye? – fürkésztem az arcát, várva a reakcióját.
- Ez tényleg nagyon jó. Cseréljünk.
- Azt már nem... Egyed csak, amit rendeltél.
- Sóher... - vágott savanyú képet.
- Hej! Te kaptad meg az első falatot és még azt mondod, hogy sajnálom? Kérsz még? – érdeklődtem, felé nyújtva egy újabb adagot. – egy pillanatig sem habozott, befalta az egész kanállal és élvezettel rágta meg.
- Nagyon jó! –sóhajtott, majd felém nyújtotta a kanalát. Én is megkóstoltam, majd nevetve visszatértünk a saját tányérunkhoz. A hangfalakból feldübörgött a „Gashina" c. dal, mire Tae Yang felnevetett.
- Emlékszem, hogy táncoltál erre, mikor először találkoztunk. Vicces volt.
- Nem igaz! – sértődtem meg. – Szexi volt jó? Hová tetted a szemed? – fintorogtam rá.
- Ha azt mondom szexi volt, akkor megnyugszol? – hajolt az asztalra, s az arcomat fürkészte.
- Nem. – fintorom, most még nagyobb lett és durcásan ettem tovább az ebédem. – Amúgy is, mit tudod te, hogy milyen az a szexi tánc?
- Meglepődnél... - húzta pajkosan oldalra a száját.
- Ha nem lennél a nővérem barátja, akkor azt hinném, hogy flörtölsz velem. – száját széles mosolyra húzta, majd lebiggyesztette és megrántotta a vállát. – Hagyd abba jó? – ráztam a fejem.
- Csak vicceltem, látni akartam, hogy elpirulsz, olyankor aranyos vagy. – nyalta meg a száját.
- Nem jött össze. – vigyorodtam el. – Ki vagy te? Nem ismerek ma rád. Ez azért van, mert befestetted a hajad? Beszívtad a festéket?
- Bocsi, csak jó kedvem van és szórakoztam.
- Rossz játék Tae Yang, ha Hee Young félreérti a szórakozásod, vagy Seung Hyub, akkor nekünk végünk. – húztam el az ujjam a nyakamnál.
- Jogos... - bólogatott, de még mindig vigyorgott. – Mindegy... Sajnálom. – cincogott, mint egy kis egér.
- Bolond vagy ma...- nevettem vele.
Olyan jól laktunk, hogy alig bírtunk felállni. Tae Yang ki akarta fizetni a számlát, de Ahjumma meghívott minket.
- Nagyon finom volt. Köszönjük szépen. – hajoltunk mélyet és elindultunk a suliba, de Kang és a többiek még mindig nem voltak sehol. Leültem a laptop elé és gonoszul bekapcsoltam egy dalt és megpördültem a székkel.
- Na lássuk a szexi táncod fiú... - vigyorogtam rá keresztezve a kezem a mellkasom előtt. Pajkos tekintettel fogadta el a kihívást. Szökdécselt párat, majd felvette a ritmust és táncolni kezdett. Átadta a zenének magát és mint akit kicseréltek, úgy mozgott. Minden porcikájában érezve a zenét. Teljesen más oldalát mutatta, nem csak a testével táncolt, de az arcán is szenvedélyes vonások jelentek meg. Grimaszolt, az ajkát nyalta, s nem tudtam róla levenni a szemem. Azon kaptam magam, hogy ujjongva tapsolok és pillanatokon belül ott táncolok mellette. Kissé elragadtattam magam tánc közben, túl jól éreztem magam a közelében. A végén közeli arcát fürkésztem, ahogy kimerülten, lihegve vizsgálja az arcom, közben szorosan maga mellett tartott a derekamnál fogva.
- Haragszol még a tegnapi miatt? – vigyorgott, de nem engedett el, így a tenyeremet a mellkasára téve toltam el magamtól.
- Nem rád haragudtam, csak magamra. – ültem le a székre és halkabbra vettem a zenét.
- Miért?
- Kíváncsi vagy? – bólintására én is bólintottam és mesélni kezdtem az ölemet bámulva. – Mikor kicsi voltam, elvesztettem a szüleimet. Hirtelen történt, már nem is emlékszem rájuk, mindössze anyukám jázmin parfümje hagyott nyomot bennem, így próbálom minden napomat úgy élni, mintha az utolsó lenne. – arca meglepett volt, nem értette. – Hee Young nem mesélt neked arról, hogy nem vagyunk igazi testvérek? – nemet jelzett a fejével és folytattam: - Örökbe fogadtak a szülei és a sajátjukként neveltek fel. A szüleink, baráti viszonyban voltak és Hee Young anyukája nem tudott engem árvaházba küldeni. Ezért örökké hálás leszek, de ahogy nőttem, végig Hee Young árnyékában éltem. Ő volt a férfiak álma, a szépségkirálynő, a szívek elrablója és a tehetség. Könnyen barátkozott és mindig megszerezte, amit akart. Nehéz volt túljutnom ezen, hisz gyerek voltam, de a mai napig gyűlölöm, ha hozzá hasonlítanak. Ezért voltam mérges.
- Nana, sajnálom, nem tudtam róla, de szerintem te hasonlítod össze magad vele, nem pedig mások. Pedig ég és föld vagytok.
- Már megint ezt mondod. – csattantam fel. – Kérlek, ne mond ezt. Gyűlölöm, főleg, hogy pont te mondod. – indultam volna ki, mikor megragadta a kezem.
- Miért? – kérdezte lágyan, s nem mertem a szemébe nézni.
- Azért mert te a barátja vagy és elfogult vagy vele szemben. – húztam el a kezem.
- Nem vagyok elfogult. Látom az Ő tulajdonságait és látom a tiédet. Ismerem őt belül és lassan téged is.
- Fogalmad sincs róla, hogy milyen vagyok. – indultam ki az ajtón,d e utánam kiabált, lágy morgó hangjával.
- Szereted azokat a zenéket, amiket én, valamint szeretsz táncolni és énekelni. Nem vagy egy nagy pasi vadász, de inkább férfiak társaságában érzed magad jól, mégsem bízol meg senkiben. Utálod az csípős ételeket és nem iszol sokat. Nagyon kedves vagy mindenkihez. Jó szándékú vagy és mindig mosolyogsz, még akkor is, mikor utálod a napot. A nővéredért mindent megteszel és Ő ezzel vissza is él... Rosszul látom? – hihetetlen elemzését hallva magamra ismertem.
- Ennyire kiszámítható vagyok? – fordultam vissza.
- Épp ellenkezőleg. Ez minden, amit látni engedsz, de senki nem tudja igazából, hogy mi van benned... Szeretném majd látni, ahogy magasra szárnyalsz és megvalósítod az álmaid.
- Tartsd meg Unnie-t és látni fogod...
- Ha szakítunk, akkor már nem is leszel a barátom? – tátotta el a száját.
- De... - nevettem el magam. – Akkor is a barátod leszek... - indultam vissza, hogy megütögethessem a vállát barátian.