Secretly Fall In Love (Befejezett!)

24. rész - Minden a legnagyobb rendben...

( Sziasztok! Elértem ennek a kis történetnek a végéhez. Mit ne mondjak nagyon fog hiányozni, mert nagyon megszerettem ezt a sztorit és ti is hiányozni fogtok, akik velem tartottatok. Minden esetre jelenleg folytatódik egy régebben elkezdett Ki Kwang fici, ahol szívesen látlak benneteket. Nem is tudom hogy köszönjem meg, mindazt a jót, amit ti adtatok nekem azzal, hogy elolvastátok. Fájt volna, ha nem lett volna egy olvasóm sem,de rátok mindig számíthattam. Imádlak titeket. Méltó búcsút intek a Secretly Fall In Love c. történetemnek, de nélkületek nem lett volna erőm végig vinni. Köszönöm nektek! <3 <3 )

Miután megbeszéltem mindent a nővéremmel, hazamentem és úgy döntöttem, hogy forró zuhanyt veszek, hátha kitisztul a fejem, de semmi haszna nem volt. Felvettem a pizsamámat és egy pohár üdítővel az asztalomon merengtem el, az egész helyzetemen. Étvágyam sem volt, így az üdítőt se bontottam ki. Valaki kopogtatott az ajtómon, gyorsan magamra rántottam a köntösöm és az ajtó felé indultam. Ahogy kinyitom Jong In áll az ajtóm előtt. Többször is volt már nálam, de szigorúan csak munka ügyben, ahogy most is, mert egy adag papírt tart a szemem elé.
- Már megint változott a forgatókönyv? – sóhajtottam fel és szélesebbre tártam a bejárati ajtómat. Rögtön be is jött, de mielőtt még bezárhattam volna az ajtót, valami megakadályozta. Pontosabban valaki, mert kinyitottam újra és Tae Yang tenyere pihent annak lapján.
- Tae Yang? – kerekedett el szemem. – Mit keresel itt? – végig nézett rajtam és láttam a szemében azt a csalódást, amit nem szerettem volna, főleg, mikor Jong In-re nézett.
- Minek is jöttem ide... - súgta lehajtott fejjel.
- Tae Yang, félreérted... - fogtam volna meg a kezét, de elkapta.
- Nana... - súgja Jong In a hátam mögött és enyhén megszorítja a karomat, amit Tae Yang észre is vett és tágra nyíltak a szemei. – Majd holnap átnézzük a forgatókönyvet, amúgy sem lesz forgatás.
- Még mindig? – lepődtem meg, mert nem tudtuk megbeszélni, a részleteket.
- Majd reggel hívlak. – lépett ki az ajtón, s egy ideig összeakad Tae Yang-al a tekintete. Mikor már biztos távolságban tudtam Jong In-t, kintebb nyitottam az ajtót és hátat fordítottam neki.
Hallom, ahogy becsukta mögöttünk az ajtót.
- Mégis honnan tudtad meg a címem? – érdeklődtem karba tett kézzel, felé fordulva.
- Vannak kapcsolataim... - nyalta meg szája sarkát.
- Kang nagy kapcsolat lehet. – elmosolyodott, amiből arra következtettem, hogy igazam volt. Nem tudtam, hogy kezeljem ezek után a kettőnk kapcsolatát. Feszült voltam, mert még mindig azt éreztem, hogy nem helyes még az sem, ha egyedül vagyunk egy helységben. Nagyot sóhajtottam, de mielőtt meg tudtam volna szólalni, szorosan elém állt, amitől bent ragadt egy adag levegő.
- Igaz volt amit Hee Young-nak mondtál? – pillantott le rám, igéző szemekkel. Csak néztem pár pillanatig mély barna szemeibe, majd elléptem előle.
- Ez a kettőnk kapcsolatán nem változtat. Mit mondott Hee Young? – érdeklődtem visszaülve az asztalhoz és az árván hagyott italomhoz, amit immár fel is bontottam. Nagyokat kortyoltam a hideg folyadékból, de közben fél szemmel Tae Yang-ot figyeltem.
- Felpofozott... - bólogattam egy sort, mert erről még volt tudomásom. – Aztán azt mondta legyünk boldogok. – hirtelen kiköptem szám tartalmát, annyira meglepődtem.
- Hogy mi? – visítottam szinte. – Az lehetetlen. – mosolyom szarkasztikus volt és próbáltam feltörölni, amit az imént kiköptem. Ideges voltam és már semmit nem tudtam a helyére rakni. Hátulról érkezett ölelése, amitől kissé megmerevedett a testem. Behunytam a szemem és élveztem karjai biztonságot nyújtó ölelését.
- Tényleg ezt mondta. – súgja fülembe, amitől kissé oldalra hajolva hátranéztem. Ajkai lágyan fonták körbe az enyémet. A szívem sajgott és szárnyalt egyszerre. – Sajnálom, hogy nem szakítottam vele hamarabb, ahogy azt is, hogy olyat tettem, amit nem kellett volna. – nagyot sóhajtottam, nem róhattam fel neki, mert tudtam, hogy a nővérem csak kihasználta gyenge pillanatát, plusz ők egy párt alkottak és én kavartam be a képbe, de azért veszettül fájt a szívem, ha erre gondoltam. Lefontam karjait a derekamról és elindultam egy újabb adag papírtörlőért, hogy befejezzem, azt, amit elkezdtem. – Ezért mindig haragudni fogsz igaz? – sütötte le a szemét bánatosan.
- Nem haragszom, csak rosszul esett. Neked se esne jól, ha Jong In-al épp arra készültünk volna. Bár nem mintha nem tehettem volna meg. – vigyorogtam felé, s tudtam, hogy feldühödik kissé, de nem fogja felróni nekem.
- Ne mondj nekem ilyeneket. Ez nagyon rossz, de vettem a célzást.
- Plusz az egyetemen minden lány rajtad csüng... - fintorodtam el.
- Ha féltékeny vagy, az már jó jel. – mosolygott boldogan.
- Én? – mutattam magamra. – Nem is tudom ki hitte azt, hogy Jong In más miatt van itt, mint csak a munka.
- Ez tényleg félreérthető volt. – lépett mellém. – De igen, piszkosul féltékeny vagyok. – ölelt újra meg, de most már szemből. Kezemben a papírtörlővel szorított testéhez, felnéztem mosolygós arcába és nem tudtam tovább pukkadni vagy veszekedni. Lábujjhegyre álltam és megcsókoltam, de épphogy csak hozzáértem ajkaihoz. Elmosolyodott és szorosan magához ölelt. Nem tudtam az érzéseimet tovább elfojtani. Szorosan átöleltem és magamba szívtam ismerős parfümjének illatát.
- Annyira szeretlek Nana. – súgta a fülembe, amitől még jobban szorítottam egy ideig, majd elváltam tőle, hogy a szemébe tudjak nézni. Szemei úgy csillogtak, mint az éjszakai égbolton a csillagok. Féltem kimondani az érzéseimet, mert attól tartottam, hogy ha kimondom, el kell őt engednem. Mégis szerettem volna őszinte lenni vele, most először. Láttam arcán, hogy válaszomra vár.
- Szeretlek Tae Yang. Te vagy az első szerelmem és az utolsó is. – néztem őszintén szemeibe és akkor azt éreztem, hogy jöjjön bármi is az életembe, sosem fogom megbánni, hogy szeretem.
Végre egy olyan éjszakát tölthettünk el, amiben nem volt semmi megbánás, csak színtiszta, érzelmes beteljesülés. Olyan gyengéd és romantikus volt hozzám, amihez még nem volt fogható, de igazából a szerelmünk tette földöntúlivá az egész éjszakát.
Reggel, ölelő karjai közt ébredtem fel, ami mindennél jobb érzés volt. Már épp próbáltam volna kimászni mellőle, mikor szorosabbra fogta az ölelésemet.
- Maradj még. – súgta a hajamba és puha csókot nyomott a fejem tetejére. – Tudod milyen régóta várok erre a pillanatra? – folytatta, én pedig csupasz mellkasán pihentetem meg a kezemet. Nagyot sóhajtok, s behunyom a szemem. Kissé elvált tőlem, hogy lássa az arcomat. – Baj van?
- Dehogy is! – lököm oldalba zavaromba. – Csak megkönnyebbültem. Azt hittem, hogy katasztrófa lesz ez az egész helyzet.
- Azt hittem elveszítelek... - vallotta be őszintén.
- Nem fogsz, de egyelőre tartsuk titokban a kapcsolatunkat. Nem akarom, hogy szétszedjenek az egyetemen, mert lenyúltam a suli szépfiúját. – büszkén vett mély lélegzetet és helyeselt. – Bemegyünk ma az egyetemre amúgy? – könyököltem fel fekvő helyzetemből. Lenézett kebleimre, amit kissé látatni enged félrecsúszott takaróm.
- Lenne más ötletem. – vigyorgott rám, míg én oldalba böktem pimaszságáért. Fájdalmat tettetve húzta magát össze. – Ne színészkedj, az az én munkám. – löktem meg újra játékosan, de csak nevetett rajtam. Gyorsan kipattantam az ágyból és magamra öltöttem a köntösömet, de még visszanéztem rá. Karját a feje alatt pihentette és a szeméből sugárzott a szeretet. Visszaléptem hozzá és lehajolva megcsókoltam. A hasára húzott és úgy ölelt át. – Mennünk kellene.
- Menjünk. – adott puszit a fejemre és engedte, hogy felálljak. Gyorsan öltöztünk fel, szerencsére még nálam volt a tőle kapott inge, így azt adtam oda neki tusolás után. A telefonomért rohantam vissza, ami vadul zenélt, s meg sem nézve a kijelzőt, felkaptam.
- Nana... - szólt bele nővérem. Egy percig bűntudat gyötört és nem tudtam megszólalni.
- Unnie, én úgy sajnálom... – kezdtem volna, de belém fojtotta a szót.
- Nem azért hívtalak, hogy bocsánatot kérj. Már az első naptól kezdve tudtam, hogy Tae Yang nem hozzám való, de nem tudtam lenyelni, hogy nem kellek neki, mert még ilyen soha nem fordult elő velem. Kicsit meg is szerettem őt, de tudod milyen vagyok... Nem tudtam volna őt úgy szeretni, ahogy te. Meg tudsz bocsátani? Már rég el kellett volna őt engednem. Ami Seung Hyub-ot illeti, Őt is nagyon sajnálom. Tudom, mit gondolsz most rólam,de kérlek bocsáss meg. Nem akarlak elveszíteni egy férfi miatt sem. Remélem, hogy boldogok lesztek.
- Unnie... - tartottam kis szünetet. – Szeretlek ugye tudod?
- Én is téged kicsi Nana. – hangja elcsukló volt, pedig még sosem láttam sírni. – Most mennem kell, mert randim van. – hangja újra felcsendült és vidám. Csak hümmögtem egyet és leraktuk. Tae Yang épp akkor jött ki a fürdőből, lazán törölgette meg vizes tincseit.
- Minden rendben? – karolta át derekam hátulról,míg én a telefont bámultam még mindig és bármennyire is hihetetlen, de hálás voltam a nővéremnek, mert így megismerhettem ezt a csodálatos embert, aki a karjaiba zár.
- Minden a legnagyobb rendben. – válaszoltam végül.

Az egyetemre érve, a megbeszéltek alapján külön váltunk, míg Tae Yang beült egy órára, addig én felkerestem a könyvtárat, majd a szünetben a barátaimat, akik újra örültek, hogy látnak. Holnaptól meló, így ki akartam használni, ezt a csodálatos napot, hogy visszarepüljek abba a vidám emlékbe, amit az egyetem adott nekünk. Most is nyüzsgött az egész udvar, s én körbenéztem, hogy emlékeimbe véssem miden egyes szegletét. Egy pár fiú jött oda hozzám, s hirtelen támadtak le. „Rajongód vagyok." „Annyira szép vagy!" vagy épp a „Kaphatok egy autogramot?"mondatokkal bombáztak, míg én a földbe pirultam. Édesen integettem nekik, ahogy elköszöntek tőlem és a távolban megláttam Tae Yang vizslató arckifejezését. Szinte futott felém, tudtam, hogy mire készül, nem tudta elviselni, hogy udvarolnak nekem, így csak kitártam a karom ölelésre. Két karom közé csapódott és átfogva a derekamat megemelt a földtől. Mindenki tudatára adta egy csókkal, hogy a szívük egy örök életre foglalt. 
- VÉGE-