Secretly Fall In Love (Befejezett!)

4. rész - Érezzük jól magunkat...

Tae Yang hazakísért és gyorsan el is váltunk, azzal a gondolattal, hogy este látjuk egymást. Felhívtam Seung Hyub-ot, hogy lenne este egy kis program, amit örömmel fogadott. A megbeszélt időpont, este hét volt. Nem tudtam, hova megyünk, ahogy azt sem, hogy mit kellene ilyenkor felvennem. Este, a zuhany után magamra tekertem egy törölközőt és a nővérem szobájába mentem, hogy megkérdezzem, milyen helyre megyünk. Ahogy kilétem az ajtón, hátulról karok öleltek át. Megfagytam egy kicsit, ahogy megpillantottam a kékes tincseket a vállamon.
- Jó illatod van... – súgta a fülembe.
- Tae Yang?- súgtam, mire elengedtek a karok és hebegve tiltakoztak, ahogy megfordultam:
- Nana, ne haragudj, azt hittem, hogy Hee Young az. Ez nagyon kínos… - harapott a szájába zavartan és végignézett rajtam. Az arcom lángokban állt és a szívem ki akart ugrani a helyéről. Görcsösen fogtam a mellkasom, hogy nehogy kitörjön vadul zakatoló szívem. Egy szó sem jött ki a torkomon, csak álltam ott, mint aki odafagyott. Sűrűn pislogtam rá és próbáltam megszólalni.
- Semmi baj, csak meglepődtem. – mondtam végül, s láttam, ahogy vörösen izzik a füle, amitől elmosolyodtam. Meglepődött, ahogy szélesen a fülemig húztam a szám.
- Ne haragudj… - mondta újra és a földre szegezte a tekintetét. Teljesen elfelejtettem, hogy csak egy törölköző van rajtam.
- Oh! – néztem le magamra, majd gyors léptekkel a szobám felé vettem az irányt, de közben beszéltem hozzá. – Semmi baj, felejtsük el. Unnie-nak valahol itt kell lennie. Várd meg nyugodtan. – mentem hátrafelé, még mindig.
- Vigy…- nem tudta befejezni a mondatot, mert akkor már elbotlottam az egyik székben.
- Jól vagyok. – szedtem össze magam, minden féle téren és ideges vihogással csaptam magamra a szobám ajtaját.
- Biztos jól vagy? – érkezett a hang az ajtó túloldaláról. A hátamat nekivetve kapkodtam a levegőt és bólintva kiabáltam ki:
- Persze, minden oké. – szorítottam a szemem és még mindig éreztem nedves nyakamon a lélegzetét. Megráztam a fejem. – Úgy viselkedek, mint egy tini… - suttogtam magam elé, és ha a jelenetre gondoltam, kétségbeesetten haraptam a szám és téptem a hajam. Lehuppantam az ágyam szélére és az ajtót bámultam. Megráztam a fejem, mert nem értettem magam. Bosszankodva álltam fel és hajamba túrva rohantam a szekrényemhez. Kikaptam valami nem hétköznapit és felvettem. Rohantam a csengő hangjára az ajtóhoz. A kis monitoron barátom mosolygott rám, pár pillanat bámulás után megnyomtam a gombot és kinyílt az ajtó.
- Szia. – adott gyors csókot és levette a cipőit.
- Gyere be. – csoszogtam be a nappaliba, ahol Tae Yang ült. Nem is láttam az előbb, annyira szaladtam az ajtóhoz. Seung Hyub rám nézett és magyarázatot várt a kanapén ülő fiú felől.
- Seung Hyub a barátom. – néztem Tae Yang-ra, majd vissza és folytattam: – Tae Yang pedig a nővérem barátja.
- Ahh! Értem. Szia. – nyújtott felé kezet, amit széles mosollyal el is fogadott. A nővérem meg is jelent kis fehér ruhájában. Seung Hyub reakciója is olyan volt, akár a többi férfié, aki meglátta Unnie-t. Rosszul esett a pillantása, de próbáltam viccesen leplezni.
- Várj kedvesem, azt hiszem, hogy nyáladzol. – töröltem meg a szája szélét a hüvelykujjammal, zavarba hozva ezzel. Hee Young arcán kacér mosoly ült, amit senki nem vett észre, csak én, vagy ha Tae Yang észre is vette, nagyon jól leplezte. Elénk sétált, mintha a kifutón lett volna és kezet nyújtott Seung Hyub-nak.
- Örülök, hogy megismertelek végre Seung Hyub. Hee Young vagyok, Na Young nővére.
- Én is örülök, hogy megismertelek. – mosolygott rá, majd lepillantott rám. Azért nem akartam hazahozni a barátomat, mert a nővérem mellett, mindig is kisebbségi komplexusom volt. Ideges voltam, de csak felmosolyogtam a barátomra, majd a nővéremre.
- Mi ez a ruha rajtad Nana? – nézett rajtam végig. – Ez nem jó. Gyere, adok valami göncöt. – ragadta meg a kezem és a szobájába húzott. Pillanatokon belül egy fekete passzos ruha volt rajtam és magas sarkú. Sminkelt, megigazította a hajam és szinte kilökött az ajtón. Szégyenlősen sétáltam a fiúkhoz, akiknek a meglepett pillantásuk igazán jól esett. Szépnek éreztem magam és Seung Hyub szerint az is voltam, mert a fülembe súgta, ahogy mellé értem.
- Hová is megyünk? – néztem Hee Young-ra.
- Egy bárba. Játszunk, iszunk, táncolunk. Mehetünk!

Kicsit úgy éreztem, hogy a kelleténél jobban fel van pörögve, de reméltem, hogy nem kell megint hazacipelni, mint tegnap este.
A bár elég felkapott volt. Biliárdasztal, darts és megannyi úgynevezett kocsma játék volt, aminek jelen esetben, mindenki örült. Lepillantva magamra, úgy éreztem, hogy túlöltöztem, így kicsit felhúzva a szemöldökömet foglaltam helyet a bárpultnál. Testvérem kikért nekem is egy italt, amiről fogalmam sem volt, hogy mi a csuda, de tény, hogy jól nézett ki a kék lötty a kis talpas pohárban. Az íze már nem volt olyan jó. Tae Yang észre is vette, hogy nem ízlik és nevetve nézett rám a pohara mögül.
- Hee Young, rég láttunk erre. – lépett mellénk két férfi és a nővérem vállát karolták át. Szép lazán söpörte le magáról a karokat.
- A barátommal vagyok. – mutatott Tae Yang-ra.
- Modell fiúval jársz? Nem gondoltam volna, hogy lekötöd magad. – a mondat első felétől kissé röhögnöm kellett, bár Tae Yang elég jól nézett ki ahhoz, hogy modell legyen, de valahogy nem tudtam volna elképzelni.
- Semmi közöd hozzá Rob. – vigyorgott rá mesterien, majd a fiú is elmosolyodott és rám nézett. Seung Hyub felé fordultam, de nem volt ott, annyira lekötött a jelenet a testvéremmel, hogy nem hallottam, hogy mit mondott az előbb. Leült a barátom helyére a Rob nevezetű alak és rám vigyorgott.
- Téged nem láttalak még erre, mi a neved?
- Mit fizetsz, ha megmondom? – néztem a kék italomat a pohárban, majd édesen felvigyorogtam rá. Tae Yang figyelmesen előrehajolt, hogy ha bármi olyat engedne meg magának a férfi, akkor valószínű megvédene és kitörné a kezét a helyéről. Ahogy így végignéztem rajta, nem tudtam eldönteni, hogy hazai pályás, vagy csak rosszul öltözködik. Ilyen selyem inget a nyolcvanas években viseltek a szórakozóhelyeken, ma már selyemfiúk hordanak csak ilyet. Minden egyes ujján súlyos gyűrűk lógtak. Én féltem volna tőle, hogy leszakad az ujjam, de hát nem én viseltem. Nem lehetett könnyű neki… A haja egy kiló waxról árulkodott és a parfümjét a hatodik szomszéd is érezte.
- Mit szeretnél? Bármit megveszek neked. –ébresztett fel lénye elemzéséből.
- Oh, hogy te milyen édes vagy. –bájologtam vele. – Őszintén megmondjam? – bólintására, gonosz mosoly ült ki az arcomra. – Nem tudsz annyit fizetni, hogy akár a nevemet is megmondjam. – erre a mondatomra már Seung Hyub is visszatért. – Megtennéd, hogy felállsz és visszaadod a barátom helyét? – integettem neki bájosan. Nem tetszett neki a reakcióm, ezért egy adag „Ohh” közepette elhagyta a helyet.
- Mit akart?
- Szerinted? – nézett rá Tae Yang. A nővérem csak nevetett, hangosan és drámaian.
- Nem vagy könnyű eset hugi.
- Nem is ismerem, mit jó pofizik itt nekem, ez a díszfasz… A parfümje kicsípte a szemem… - mindenki még hangosabban nevetett, ahogy elhagyta a számat a mondat.
- Hogy szedted fel a húgom Seung Hyub?
- Ő más! – dőltem rá a pultra, hogy jobban lássam a nővérem Tae Yang mögött.
- Tudod milyen nehéz volt? – nevette el magát Seung Hyub. – Már fel akartam adni, de azt mondta, hogy a mosolyom meggyőzte őt.
- Nana, nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz eset vagy. – megrántottam a vállam, nem akartam kimondani a valódi gondolataimat. Olyanok voltunk mi ketten, mint a tűz és a víz. Egy lapon se lehetett volna minket említeni. Nem volt rossz a nővérem, egy pillanatig nem gondoltam ezt róla. Bennem is ott bujkált valahol az az ördög, mint Hee Youngba, csak Ő ki merte engedni, én viszont örökre elzártam magamban. Nehezen bíztam meg a férfiakban, ezáltal, nehezen is engedtem magamhoz közel őket. Nem voltam jó a pasizásban, míg a nővérem könnyen barátkozott. Talán a munkájából adódóan. Elmerengtem a gondolataimban, s csak a poharat forgattam a pulton.
- Biliárdozunk? – dobta fel az ötletet Tae Yang. Lepattantunk a székről és élvezve a zenét két csapatra osztódtunk. A hangszórókból felcsendült a Her című szám, s valamilyen oknál fogva rögtön összenéztünk Tae Yang-al, majd egymásra mosolyogtunk, ahogy elgurította a kis fehér golyót. Csattanva szaladtak szét a színes golyók, s a játék kezdetét vette. A nővérem nem volt valami jó ebben a játékban, így a végén mi nyertünk. Örömömben Seung Hyub nyakába ugrottam és puszit nyomtam az arcára. Erősen markolta a derekam és szenvedélyesen nézett le rám. Elfordítottam a tenyeremmel ravasz arcát, de csak nevetett.
Nagyon jól éreztük magunkat, a következő körben megcseréltük a fiúkat és Tae Yang-al voltam egy párban, de ismét mi nyertünk.
- High five! – emeltem magasra a kezem és összecsaptam csapattársaméval.
- Sajnálom Seung Hyub. – szabadkozott a nővérem. Négyünk közül csak Ő nem volt győztes, de nem bánta, tudta, hogy ez csak egy buta játék. Aznap este még táncolásra is adtam a fejem, sőt énekeltem is egy szép dalt, a kis pódiumon, ami erre volt előkészítve. Imádtam, ahogy énekeltem, Seung Hyub pedig rappelt mellettem. Nagy összhang volt köztünk, ami boldoggá tett. Tae Yang is énekelt: hangja selymes volt és csodálatos. Ámulva hallgattam a lassú dallamokat és a gyengéd hangot, amivel elvarázsolta a bárban ülőket. A lányok körülöttünk a karjaiba ájultak volna, de Hee Young egyértelműen mindenki tudtára adta, hogy hátrébb az agarakkal, a fiú teljesen foglalt…