My life with you //Befejezett//

3. Rész

Rebeka szemszöge

- Ez a kedvenc sorozatom, Lexa bölcsességei és Clark elvetemültnek tűnő de okos döntései renget mindenre ráébresztettek. Az ő szerelmüknek és Clark áldozatkészségének köszönhetően tanultam meg, hogy attól hogy elállják az utadat azok akiknek segíteniük kéne és azok az emberek akiket barátnak nevezel hátba támadnak akkor is el fogod érni a céljaidat hogyha harcolsz értük.

Néztem hátra Em-re mikor befejeztem a mondandómat. Féltem, féltem tőle hogy bele fog kérdezni és nem álltam még készen arra hogy elmeséljem neki. Hiszen mikor felköltöztünk 3 éve a főváros mellé minden barátom eltántorodd mellőlem azzal az indokkal, hogy úgyse velük fogok törődni, ha már ott hagyom őket. Még Petra is ennek a véleménynek a pártját fogta, és talán érthető okokból, de ez esett a legrosszabbul. Egyedül voltam mikor ide költöztünk, pedig szükségem lett volna egy-két bíztató szóra. Például mikor remegő térdekkel álltam az MTK-ba való bejutásomon múló próbameccs előtt, a stadion kapujában, vagy mikor az egyetemi gólyatáborba pakoltam össze. Ha ez nem lett volna elég szakított velem a költözés elött 1héttel a barátnőm is, aki kedvesen közölte hogy nem tudok olyan jól játszani hogy elérjem egy ilyen magas színvonalú csapatban a felvételi követelményeket. Pedig számítottam rájuk, azt hittem mellettem lesznek és támogatni fognak. Hogy szeretnek és megértik a döntésemet. Üzenném innen is utólag újra nem kívánt exemnek hogy, kapja be! Mert sikerült és ott vagyok ahol ő sosem lesz.. A barátaim és a szerelmem elvesztése az új környezettel megspékelve a legrosszabbat hozta ki belőlem. Majd mikor jött a telefon hogy, szeretett nagypapámat legyőzte a betegsége összezuhantam. Egyedül voltam, egyedül sírtam át éjszakákat, egyedül kellett új barátokat tanulnom, beleszokni az egyetembe és a tetőpont az egészben hogy egyedül kellett az újonnan megismert pánik betegségemet leküzdenem és kimásznom abból a gödörből ahova a szeretteim taszítottak.

Azóta Petra belátta, hogy hibázott és újra kijövünk egymással mi több újra legjobb barátok vagyunk, igaz a távolság nagy úr de együtt leküzdhetjük. Aztán ha minden igaz ő is befejezi az egyetemet és költözik fel Pestre. Ha 3 évet kibírtunk nem a 4.-ben fogunk összetörni. Majd idővel de szerencsére a többiekkel is rendeződött a viszonyom a kezdeti ellenállás után.

Na de vissza a jelenbe. Az újdonsült szöszi barátnőm láthatta rajtam hogy valami nem okés, amiért ezer hála és csak annyit kérdezett hogy:

- Clark vagy Lexa?

Clarkot választom nyilván de róla sütött hogy Lexa fan. Ami igazából ki is derült hogy igaz. Észre se vettük és az óra már este nyolcat ütött és nekem 9kor jelenésem volt a csapatos filmezésen, így megköszöntem Em-nek a délután és elindultam volna Lilláék otthona felé, már ha az ajtón kilépve nem szólalt volna meg mögöttem egy hang.

- Köszönöm hogy átjöttél. Jól esett. Ha esetleg van kedved beszélgetni akkor holnap délután fél 5kor végzek a suliba.

- Nekem 5 órától edzésem van. De utána átnézek hozzád, addig keress valami jó filmet én hozok gumicukrot. – mondtam kacsintva majd elindultam.

~Másnap délután~

7óra van és most végeztem az edzéssel. Holnap van a nagy nap így értelemszerűen nem az erősítés és a futás kapta a legnagyobb szerepet. Taktikáztunk és technikáztunk majd kapura lövöldöztünk. Gyors fürdés után indultam is a metróhoz, hisz megígértem a szöszinek, hogy este filmezünk.

Mikor odaértem hozzá egy számomra ismeretlen nő nyitott ajtót. Tuti az anyukája, gondoltam magamban.

- Jó napot! Rácz Rebeka vagyok. – mondtam tisztelettudóan.