My life with you //Befejezett//

17. Rész

Emma szemszöge

Két hét. Nem sok idő de ennyi telt el azóta hogy Bekával összejöttünk. Vagyis igazából pontosan nem is tudom mi van köztünk mert hivatalosan még nem vagyunk együtt de mégis úgy viselkedünk. Minden nap amikor edzése volt odamentem a stadionhoz hogy együtt tudjunk hazajönni, mert nincsen messze a pálya a sulimtól és ő edzésen 8körül szokott véget érni én pedig a próbákkal vagyok elfoglalva addig. Nagyon szeretem a sulit és örülök neki hogy olyat tanulhatok ami tényleg érdekel is, de nagyon nehéz. Rengeteget kell tanulni sok az előadás és ezért a próbák is. Annak köszönhetően hogy bekerültem az iskolán belüli külön társulathoz, ami nem csak helyben ad elő nagyobb darabokat hanem különböző versenyeken az iskolát is képviseli, sokkal nagyobb teher nehezedik rám. Nehéz az iskola is és nem csak nekem hanem Rebekának is, ő pedig idén fog vizsgázni és ezért már gyakorlata is van. Igaz hogy nincsen minden nap sulija de olyankor is az egész napokat végigtanulja vagy edzéseket tervez vagy hasonló sulis dolgokat csinál. Sosincsen olyan hogy nincsen semmi dolga egyikünknek sem. De eltekintve az eddigi időkről inkább koncentráljuk a jelenre. Beka mellett fekszem, ő még alszik és én sem régen ébredtem fel de már így is fél 10 van. Ebédre pedig haza kéne érnünk. Hogy hol vagyunk? Lent vagyunk Balatonon mert Beka még pénteken este azt mondta hogy kipihenjük a vizsgahetet ami mindkettőnknek most volt és kikapcsolunk egy kicsit. Valamint ez az egyik születésnapi ajándékom mert ma van a születésnapom. Péntek este jöttünk le és ma délutánra tervezzük a hazaindulást. Egész hétvégén csak kettesben voltunk és egymásra koncentráltunk. Tudja jól hogy nem szeretem a meglepetéseket de mégis ez is az volt hiszen a beszélgetés amikor elmondta hogy lejövünk úgy zajlott hogy eleve az volt megbeszélve hogy futni megyünk pénteken este erre beállított hozzám ingben, és közölte hogy fél órám van elkészülni elegáns ruhába. Majd mikor megkérdeztem hogy miért hova megyünk, azt válaszolta hogy majd meglátom. Nem sokkal később egy étterem előtt álltunk meg. Majd miután elindultunk haza a vacsora után rejtélyes módon az autópályán kötöttünk ki. Mert hogy ő már mindent lebeszélt a szüleimmel.

- Jó reggelt. – szakított ki gondolatmenetemből egy rekedt reggeli hang.

- Jó reggelt. – adtam neki jóreggelt puszit. – ideje hogy felkeltél mert már éppen azon gondolkoztam hogy hogyan keltselek fel úgy hogy az oroszlánt ne szabadítsam ki.

- Hékás, amikor te keltesz fel nem is szoktam hisztizni, csak hogyha más valami tök lényegtelen dolog miatt.

- Hogyha nekem nem szoktál hisztizni el tudom képzelni mit kaphatott régen anyukád mikor suli előtt felkeltett hogy ne aludj el. – nevettem rá.

- Biztos így gondolod?

- Igen. – álltam ki büszkén a megállapításom mellett.

- Jolvan asszony, meglátjuk ki a hisztis.

- Hogy kicso..- de belém fojtotta a szót azzal hogy ajkait az enyémre helyezte.

- Ne beszélj. Csak fogadd el. Indulunk kéne tényleg lassan. Megkérdezném hogy szeretnél-e itt reggelizni de mivel egész hétvégén rendelt kaján éltünk nem igazán tudom milyen születésnapi reggelit tudnék neked ebből a sok mindenből csinálni.

- Egy McDonald's reggeli tökéletesen megfelel.

- Akkor tényleg siessünk mert már csak 35 percig tudok azzal szolgálni.

Miután ezt megbeszéltük felöltöztünk és elindult reggelizni majd hazafelé. Az út nem volt sok csak másfél óra és nagyon hamar elrepült. Jó társaságba gyorsan telik az idő. Hozzánk mentünk haza mert anya születésnapi ebédeddel készült otthon. Nem ilyen tipikus nagy családi csak mi leszünk Beka és Alexis.

Nem is késtünk mert elvileg 1-re voltunk hivatalosak és már délben Pesten voltunk. Bementünk még barátnőmékhez hogy át tudjon öltözni mert nem szeretne sima pólóban lenni az első igazi családi ebéden. Nem szeretném még elmondani addig otthon ameddig nem hivatalos és nem vagyunk együtt már egy ideje. Alexis és Anna is tudja de ők nem a szüleim. Annával nagyon jól kijönnek egymással már azóta hogy először találkoztak aminek nagyon örülök. Al-al pedig szerintem kivehető volt hogy úgyszintén nagyon jól kijönnek.

- Szeretnék még tőled kérdezni valamit. Az volt a tervem hogy az ebéd utáni ajándékosztásnál de aztán rájöttem hogy nem tudom el szeretnéd elmondani anyukádnak. – szólalt meg Beka.

- Tessék?

- Ez igazból nem születésnapi ajándék mert akkor is feltettem volna ezt a kérdést hogyha nincsen születésnapod de úgy gondolom hogy most van itt erre a legmegfelelőbb időpont. Tudom hogy még csak nemrég vallottam szerelmet és van köztünk ez a kapcsolat ami most van, de szeretném letisztázni hogy mi ez. Tudom hogy annyira még nem tudok a kapcsolatunkról beszélni de azt tudom hogy az az idő ameddig nem tudtunk beszélni nyáron egy örökkévalóságnak számított és nem voltam jól. Ha te itt vagy minden egyszerűbbnek tűnik pedig nem az. Azóta szedem a gyógyszert focizok és tanulok. Egyiket sem viszem túlzásba és még a kisgyerekek edzésein is jól teljesítek. Ezért szeretném megkérdezni hogy lennél-e a barátnőm?

- I-igen. – válaszoltam neki könnyezve.

- Azért ennyire nem lehet rossz barátnő hogyha igent mondtál, hogy már most sírj miattam. – törölte le a könnyeimet Beka.

- Bolond, nem azért könnyezek. – húztam magamhoz és csókoltam meg hívogató ajkait.

Már túlvoltunk az ebéden ami nagyszerűen sikerült és nem volt a hangulat sem nyomott sem komoly és még nem is érezte magát senki sem feszélyezve. Egyszóval tényleg nagyszerű volt. Sokat nevettünk közben a felmerülő témákon. Ebéd után előkerült a jó kis családi társas játék az activity. Anya volt Zsolttal, Al Annával és Beka és én alkottuk a 3. csapatot. Nem szeretem annyira ezt a társasjátékot, de ahhoz képest elég jól elszórakoztunk egymás hülyeségein. A játék körülbelül egy óráig tartott és már olyan 5 óra fele lehetett az idő, amikor Al hazament, mert neki még be kel mennie ma koleszba. Bekával felmentünk a szobámba és leültünk az ágyra.

- Tudom hogy nem szereted a meglepetéseket és ezen a hétvégén már így is elég sok volt belőle de esküszöm ez az utolsó. Szeretném még ezt odaadni neked. – adott át Beka egy kis dobozt.

- Igen jól tudom és nem örülök neki hogy a fél vagyonodat rám költöd. Azt hittem a Balatoni kikapcsolódás az ajándékom abban a gyönyörű galériás lakásban.

- Nem nagy ajándék és megérdemled. Kérlek bontsd ki. – kinyitottam a kis dobozt és az alján 2 jegy lapult.

- Úristen Beka köszönöm. Ugye te jössz elem azért van 2? – húztam ölembe hogy ne csak álljon felettem.

- Ha azt szeretnéd hogy én menjek akkor én megyek veled igen. – válaszolta.

- Szeretlek – mondtam ki.

Még magam is meglepődtem hiszen Zsófinak hónapok után sem tudtam kimondani, de neki pedig akaratlanul is sikerült. Ez volt az igazság tényleg szerettem őt. Azért aki és azért amilyen. Még azt is szerettem benne amit nem. Például a makacssága és a mindent egyedül szeretne megoldani.

- Én is szeretlek szerelmem.