My life with you //Befejezett//

15. Rész

Emma szemszöge

Másnap reggel Beka pontosan ahogy ígérte tíz órára ott volt. Sosem késett még szinte 5percet sem. Mindig pontos volt. Azt nem tudtam amúgy hogy hova megyünk túrázni csak azt beszéltük meg hogy megyünk és Al apukája jön értünk és ő is visz. Végül kiderült hogy Dobogóköre megyünk ahol felsétálunk a kilátóba, ahonnan az egész Dunakanyar tökéletesen belátható. Al apukája mondta hogy a kilátót két útvonalon lehet megközelíteni és ő a pirosat ajánlja a kisfiú miatt. De mi úgy gondoltuk hogy Zsombi már igazán sokat túrázott ezért nem fogja őt sem zavarni ha a feketén megyünk. Tökéletes elgondolásnak tűnt ez egészen addig ameddig az első meredekebb részhez nem értünk. Konkrétan a hegyoldalon kellett felmenni a fák között lavírozva kiépített útvonal nélkül. Nem annyira simán és könnyen, de vettük az akadályt és túljutottunk rajta, mikor felértünk azt hittük ezért volt fekete útvonal és meg is lepődtünk. Az út közepénél tarthattunk mikor megálltunk megcsodálni a kilátást. Gyönyörű volt. Rálátást kaptunk az alattunk elterülő hegyekre, amiket sűrű erdő borított már amennyi a rajta fekvő felhőtakarótól látszott. Nagyon jó ötlet volt ez a kis kirándulás, mert Alexist és Bekát nagyon szerettem Zsombi pedig egy kis tünemény. A semmiről is képes órákig magyarázni és szerintem mióta elindultunk 5 percre sem maradt csöndbe. De hát a kisebb gyerek ilyenek, érdekel őket minden ami körülöttük van. Viszont azon meglepődtem hogy AL ilyen jól elvan vele, mikor a nagy dombon másztunk fel Beka meg szerette volna fogni a kezét hogy segítsen kisöccsének, mire Al gyorsabb volt és ő mászott fel vele. Azóta is együtt beszélgetnek és egymás kezét fogva sétálnak. Most is egy kidőlt farönkön ülnek és chipset eszegetnek. Tudtam hogy elvan a kisebb gyerekekkel de hogy ennyire azt nem. Közelebb mentem hozzájuk, és leültem melléjük én is a farönkre.

- Miről folyik a társalgás? – néztem rájuk.

- Szerintem a T-rex-ek egész evolúciós folyamatát fújni fogom jövő héten az egyetemen ha ez marad a téma. – mondta nevetve Al.

- Akkor mit szólnátok ha arról beszélünk hogy ha most van 11. óra akkor túra után elmegyünk moziba, és Zsombi választhat filmet?

- De holnap suli van. – mondta meglepetten a kisfiú.

- Őszi szünet van kisöreg. – súgtam a fülébe. – Hallod Beka, túra után egy mese a moziban?

- Felőlem, de miért mese?

- Hát mert Zsombi választja, és gondolom nem szeretnél vele horrort nézetni.

- Ja okés, akkor keresünk valamit majd fent a tetőn, de mit szólnátok ha továbbmennénk? - kérdezte.

Elindultunk tovább, és már nem lehettünk olyan messze a céltól amikor egy sziklás részhez értünk. Középen egy csomó nagy kő volt aminek a két oldalán a hegyoldal, az egyik irányba szakadék a másikba pedig a hegy oldala, de elég meredek volt.

- Hát szerintem itt a fekete rész. – szólalt meg Al.

- Az oké hogy mi átmászunk de a kicsi? – válaszoltam és Bekára néztem. Ekkor ő már a földön guggolt és Zsombihoz beszélt. Nagyon szerettem benne ahogyan bánik vele, amilyen kedves vele és látszik mennyire szereti.

- Vele nem lesz baj, segíteni kell neki de szót fogad és átmegyünk de most velem jön. – mondta.

Hát sokkal hosszabb volt a rész mint gondoltuk volna, Al szerette az ilyen utakat azt tudtam róla Beka a kisöccse miatt sem mutatta volna ha esetleg fél de én a tériszonyommal eléggé rosszul voltam. Bármerre néztem csak a szakadékot és a hegyoldalt láttam előttem pedig a szerintem soha véget nem érő sziklák. Vagyis úgy tűnt ugyanis a nagy részén már túlvoltunk és csak az utolsó éterek lehettek hátra, de megijedtem. Jó amúgy igazából ne úgy képzeljétek el hogy van egy 30centiméteres ér és mellette 2 szakadék vagy nyíl egyenesen kell felfele mászni. Hanem mint egy hegygerinc fut végig és okés hogy nagyobbak a sziklák és szélesebbek de az egyik oldalon a tényleges szakadék elég ijesztő. Az egész csak körülbelül 150 méter hosszúságú lehet. A többiek már átértek és a túloldalról figyelték hogy mászok utánuk, de hát a félelem miatt sokkal lassabban haladtam és nem őket néztem hanem az utat. Mikor újra rájuk néztem láttam hogy Beka elindul visszafelé de elképzelni nem tudtam hogy miért. Már csak az utolsó és legnehezebb 30méter volt hátra.