My life with you //Befejezett//

5. Rész

Beka szemszöge

Éppen végeztem a futással mikor szólt a csengő hogy megjött szöszi barátnőm. Kinyitottam neki a bejárati ajtót és betessékeltem a házba. Annyira rossz helyzetben nem volt hisz anya már hallott róla a baleset után, Zsombi és apa pedig találkoztak is vele. Így csak anya volt akivel most kellett megismerkednie. Ameddig lefürödtem gondoltam hogy felhívom.

- Most értem csak vissza csak a futásból, ne haragudj. Lefürdök és készen is vagyok.

- Jajj semmi baj, menj csak. Addig körülnézhetek a szobádban?- kérdezi.

- Csak nyugodtan. - válszolok majd el is indulok a fürdőszobába.

Gyorsan lefürödtem, felöltöztem és egy kis sminket is dobtam magamra hisz láttam Emmán hogy rajta is van. Amúgy sem szoktam szinte sosem sminkelni, max egy kis szempillaspirál és a tudományom a készletemmel együtt ki is merült. Megfésültem és felfogtam hosszú tincseimet. Amikor beléptem a szobába Em az ágyam melletti falat nézte, ami tele volt különfél képekkel. 2 ilyen fal volt a szobámba, amit rengeteg kép és poszter borított be, ezáltal rengetek emléket tartott magán. Voltak kint képek a barátaimmal, apuékkal, Zsombival, a csapatommal, kiskori képek és még egy pár poszter zenekarokról, focicsapatokról.

- Hogyha kinézelődted magadat felőlem mehetünk. - szóltam neki.

- Ezen a képen kikkel vagy?- néz rám kíváncsian.

- Petrával és az exemmel a 18. szülinapi bulimon.

- Ohh és vele hogyhogy kint hagytad a képet? Vagy friss dolog és ne feszegessük?- kérdezi.

- Már 3 éves annyira nem mostani. De azért hagytam kint a képet, mert az emlékeimben is ott van, és ez egy nagyon jó kép lett rólunk tehát vétek lenne leszedni. - nézek rá.

- Boldognak tűntök. - mondja elgondolkozva.

- Azok is voltunk. Nagyon jól sikerült a buli. - mosolyodtam el az emléken.

- Sajnálom.. Na gyere menjünk. - fogja meg a kezem és kezd el húzni kifelé.

Már egy ideje sétálgattunk és beszélgettünk mikor elindultunk fölfelé azon az utcán ami a kis ,,hegyhez" vezet. Nem túl nagy de igazából annyira nem is kicsi. Van annyira a város felett hogy felülről be lehessen látni. Fent a tetőn nagyon nagy kövek vannak és az egyik oldalán egy szakadék található. Csak az egyik oldaláról volt járható a másik nagyon meredek és köves volt. Este volt ezért a várost a sötét uralta de a kis utat barátságos lámpák kísérték fel a tetőre, hogy este is meg lehessen a panorámát csodálni. Mikor felértünk a tetejére Em kimászott az egyik sziklaszirtre ezért utána indultam. Mikor letelepedtünk egymás mellé mesélni kezdett. Elmesélte a történetet arról hogy jött rá hogy szívesen kezdene kapcsolatba lánnyal, és fél attól hogy nem fogják elfogadni. Van olyan szerencsés helyzetben hogy anyukája tudja és elfogadja, szereti őt. Al is tudja meg most már én. Nekem is azért mondta el mert mikor látta a szobámba a képet tudta hogy én nem fogom elítélni.

- Szeretném hogyha tudná Anna, meg a többi barátnőm, vagy a konzervatív nagyszüleim. Mert fontosak nekem és ez én vagyok de félek a reakciójuktól.

- Mit szólnál hozzá hogyha segítenék és együtt kitervelnénk valamit, ami segít neked. Biztosan el fogják fogadni de ha nem én itt vagyok és segítek szívesen.

- Köszönöm- mondja és fejét a vállamra hajtja.

- Tudod az a szomorú hogy a saját családunk elfogadásától és reakciójától félnünk kell. Hogy nem lehetünk azok akik szeretnénk lenni. Nem elég hogy aki szerelmes mindenkinek mutogatja undorítóan hogy mi a övé és szinte megszexuálják egymást az utcán a parkban a folyosón. Én pedig csak az utcán szeretném megfogni a barátnőm kezét, hogy érezze hogy mellette vagyok és együtt vagyunk és biztonságban. Mert egy ilyen felülértékelt társadalomban élünk.

- Nem tudja a családod ?

- Ott romlana meg a szinte tökéletes kapcsolatom apukámmal. 21 éves vagyok, csak azért lakom, még otthon mert szerették volna ha egyetem végéig nem költözöm el. A foci az éltem sose voltam nagy bulis vagy jártam helyesbítek nem rángattak minden péntek este részegen haza . Az összes ,,hibám" hogy szeretek és az nem fiú hanem lány. De komolyan volt egy 2 éves kapcsolatom amiről a családom nem is tud. - mondtam el neki ami éppen a számra jött majd ráemeltem a tekintetem.

- Tudod annyi kérdésem lenne még feléd, de feltéve hogy március van és este 10óra környékén lehet az idő te pedig a vékony dzsekidben úgy remegsz mint a nyárfalevél ideje hogy hazakísérjelek. - áll fel majd húz fel engem is.

- De ne csatangolj ilyen későn az utcákon. Mit szólnál hozzá.. ha.. mondjuk... nálam aludnál? - kérdezem félve.

- Hogyha a szüleidnek sem baj akkor ott alszok szívesen.

A hazaút csendben telt. Tényleg majd megfagytam amit Emma is észrevett, ezért megfogta a kezem, hogy állítása szerint legalább az ne fázzon. Mikor hazaértünk adtam neki egy pólót és egy rövid nadrágot amiben aludhat és elküldtem fürdeni. Ameddig ő fürdött én beüzemeltem a netflixet átöltöztem pizsibe ami szintén egy rövid nadrágból és kedvenc focistám mezéből állt. Pattogtattam kukoricát és mikor visszaértem a szobába ő már az ágyban feküdt és ahogyan látom be is tette a filmet ami a na nee a Csillagainkban a hiba volt.

- Em ne, én ezt nem nézem. - néztem a nyakig betakarózott lányra.

- Egyszer kibírsz egy ilyet is. - mosolyog rám.

- De ha nagyon nem bírom kikapcsoljuk?

- Nem, akkor majd telefonozol vagy nem tudom. De én szeretném végignézni.

- Vagy majd téged piszkállak. - kacsintottam rá.

- Nem, én nézni szeretném a filmet. Na de feküdj már le ne ott pompázz kezdjük el.

Bemásztam az ágyba betakaróztam és kezdtük is nézni a filmet. Tényleg unalmas volt számomra a film, nem szerettem az ilyeneket. Az életben úgyis más a forgatókönyv mint az elcsépelt szerelmes filmekben. Néha filmnézés közben Em-re pillantottam annyira nem is nézhette a filmet hiszen szerintem inkább csak nézett és gondolkozott. Amikor a kis szirten voltunk aggodalom és fájdalom tükröződött a szemeiben de most inkább kíváncsiság tükröződött a tekintetével. Nagyon furcsa hogy alig ismerem pár napja és olyan szorosra fűződött a barátságunk mintha évek óta ismernénk egymást. A film 3/4-énél tartottunk amikor Emre néztem és szerintetek nem bealudt? Lehalkítottam a TV-t, elvittem a tálat az ágyból és én is lefeküdtem mellé. Még nem voltam fáradt ezért bekapcsoltam a Vasököl című filmet.