My life with you //Befejezett//

13. Rész

Emma szemszöge

Miután befejeztük Bekánál a közös reggelit, és elkészültünk elindultunk Zsófihoz. Nagyon ideges voltam de elképesztően jól esett hogy segített mert egyedül nem sikerült volna keménynek maradnom. Barátnőm tuti nem fog örülni annak sem hogy itt van, nemhogy annak hogy be is fogom őt invitálni mert tudom hogy szükségem van a támogatására. Eddig is éreztem hogy jót tesz ha mellettem áll de tegnap este végképpen rájöttem, hogy mit is jelent nekem. Először amikor rohama lett, mert féltem sőt rettegtem hogy nem lesz jobban vagy csak nem fog tudni válaszolni sem. Aztán amikor megláttam hogy nem képes szedni a gyógyszerét, mert orvoshoz sem szeretne elmenni vele, amit megértek még talán így hogy anyukája szerez neki gyógyszert. Nem szeretné hogy a papírján legyen a pánikbeteg minősítés mert igen sok dologban hátráltatná őt. De akkor sem ez a megoldás a dolgokra. Éppen ezen a gondolatmeneten agyaltam mikor egy lágy hang zökkentett ki.

- Itt vagyunk szöszi. – szólt mikor le kellett szállni a metróról.

- Félek, nem fogom tudni neki elmondani amit szeretnék. Egyáltalán mit fogok mondani? – ijedtem meg.

- Héj, nyugi. Segítek, azért vagyok itt. – fogta meg a kezemet.

A megállótól csak 5 perc séta volt Zsófiék otthona, de mintha 2 percnek sem tűnt volna. Mindig akkor telik gyorsan az idő amikor az szeretnénk hogy ne így legyen. Bezzeg amikor várunk valamit ezért szeretnénk hogy gyorsan teljen az idő akkor nem telik gyorsan. Már a ház előtt voltunk és a csengőt nyomtam.

- Szia vagyis sziasztok? – lepődött meg Zsófi.

- Hello- köszöntünk vissza összhangban.

- Hát te mit keresek itt? – nézett lekezelően Bekára.

- Hagyd őt velem van. Bemehetünk esetleg?

- Te igen de ő nem. Nem vagyunk mi olyan jóban.

- De mert beszélnünk kell veled. – emeltem ki hogy kettőnknek nem csak nekem.

Miután beinvitált minket a lakásba, egyből a szobája felé vettük az irányt. Nem szerettünk volna sokat teketóriázni mert ő is kíváncsi volt hogy mit szeretnénk és én is hogy hogyan fog rá reagálni.

- Kérlek mondjátok hogy nem lefeküdtetek egymással. – mondta Zsófi.

- Mii? Nem ezt te honnan szedted? Tudod mit, nem is igazán érdekel, inkább arról a beszélgetésről mesélj egy kicsit ami az utolsó bajnokitok előtt történt. – válaszoltam neki.

- Az nagyon régen volt már nem is emlékszem rá. – de látszott rajta hogy zavart.

- Ne hazudj, mindketten tudjuk hogy pontosan emlékszel rá. Erre nem lehet nem emlékezni. – mondta idegesen Beka.

- Nem mondod komolyan hogy elmondtad neki. Megkértelek hogy ne csináld hogy tehetted ezt velem de komolyan, végre boldog voltam és csak meg szerettem volna tartani őt. Mert azt hittem s úgy éreztem simán elveszed tőlem őt. Azt mondtam amúgy is hogyha megtudja keresztbe teszek neked emlékszel rá? Tudok olyan dolgokat aminek sem az egyesület sem a szövetség nem fog örülni. – védte magát Zsófi.

- Miért vettem volna őt el tőled? De komolyan szerinted nem az a fontos még ha szeretem is esetleg hogy boldog legyen? Sose hallottad még hogy akit szeretsz engedd el? Ezt én is meg tudtam tenni te miért nem tudtál volna beletörődni abba hogyha esetleg elengedi a kezedet mert mást szeret?- nagyon meglepődtem Beka válaszán, mert ez tényleg őszintén szívből jött neki. De ki az akit szeret és el kell engednie?

- Zsófi, ne őt szidd. Itt az egyetlen aki hibázott az te voltál. Nem tudom hogy tehetted ezt, hogy lehettél ennyire két színű. Mikor róla beszéltem hogy aggódok érte ezért csak leintettél hogy semmi baja csak hisztizik? Kezd veled elszállni a ló. Nem ezt szerettem volna és eddig a pillanatig eszembe sem jutott semmi ami erre utalna, de amit mostanában csinálsz több a soknál. Ahogy tegnap is beszélté velem, a kétszínűség, hogy átversz. Nekem ebből elég, kérlek ne keress többet. – ezzel magamban is fájdalmat okozva, de tudom hogy helyesen cselekedve zártam le a saját részemről a beszélgetést. Utolsó mondatom hozzád bármit teszel okosan csináld és Bekát hagyd békén mert ebbe ő nincsen benne.

Ezután Zsófin látszott hogy megtört és hogy sajnál mindent amit eddig elkövetett. De szerintem az egyenesség a legfontosabb és ha most ebben hazudott akkor legközelebb miben fog? Nem szeretnék úgy lenni valakivel hogy átvert/átvert. Könyörgött hogy maradjak vele, megváltozik minden ilyenkor szokásos szöveget bevetett annak érdekében hogy vele maradjak. Azt hogy szeret egy percig sem cáfoltam meg, csak amilyen cselekedetekkel tette azt. Beszélgetés után egyből hazafelé vettem az irányt. Szükségem volt egy kis egyedüllétre, hogy átgondolhassam a dolgokat. Beka próbált meggyőzni hogy maradjak vele, beszélgessünk mondjam el mi bánt, de most inkább bezárkóznék.

Miután hazaértem és felmentem a szobámba kiakadtam. Kijött belőlem a stressz amit nem szerettem volna kimutatni a fájdalom mert tényleg szerettem őt. Ezeken kívül pedig fúrta az oldalamat a kíváncsiság hogy kit engedett el Beka. Ennyire régen nem beszéltünk volna hogy ő közben szerelmes lett? Miért nem mondta tegnap este?

Eltelt már egy pár nap mióta szakítottam Zsófival vagyis pontosabban 4. napja. Azóta rengeteget gondolkoztam és rendbetetem magamban mindent. Úgy érzem jól döntöttem hogy szakítottunk hiszen, azóta újra sokat vagyok Bekával. Újra elkezdtem festeni, mert ő erőlteti, és igazából jól is teszi. Mert ő ismer és tudja mivel tudok kikapcsolni. Most is éppen nálam vagyunk. Én festek, ő pedig olvas. Feltűnt hogy az eddigi szerelmes regényeit felváltották a krimik és a kevésbé boldog történetek. Biztos vagyok benne hogy köze lehet ahhoz amit Zsófinál véletlenül megemlített. Nem igazán beszéltünk arról a délutánról az ő szemszögéből inkább csak az enyémet hallgatta meg és szedett össze.

- Beka, figyu már. Azon gondolkoztam csak eddig nem szerettem volna felhozni hogy mi volt az a te is elengeded akit szeretsz amit Zsófinak mondtál? Nem igazán beszéltünk mostanában a szerelmi életedről hacsak a titkos kis személyi edződ nem számít annak. – fordultam felé.

- Dávid, dehogy isten ments. – nevetett. - Miből gondolod hogy most volt és nem egy régi történet?

- Jobban ismerlek téged mint bárki, engem nem tudsz már átverni. Szóval ki vele? Kinek vagy te a titkos hodólója?