My life with you //Befejezett//

12. Rész

Beka szemszöge:

Nagyon jól telt az este, végre tudtunk Emmával úgy beszélgetni mint régen és nem volt kínos a légkör. Igaz nem terveztem hogy elmondom neki a közös titkunkat Zsófival, de ezen már úgysem tudok változtatni mert már megtörtént. De jobban érzem magamat, hogy ezt elmondtam neki. Nem félek Zsófi reakciójától, mert az igazság nálam van aki eddig is hazudott az nem én voltam hanem ő. Egyedül akit sajnáltam az Emma volt, belegondolni is rossz hogy milyen lehet most neki. Akivel együtt volt és szereti eddig hazudott neki és átverte. Mikor el szeretett volna indulni hozzá miután megtudta hogy mi volt az a beszélgetés ami lezajlott köztünk, akkor láttam rajta hogy tényleg szereti őt. Holott én még mindig azt az elvemet vallom hogy nem egymáshoz valók. Például mióta együtt vannak alig festett, pedig előtte ezzel tudta legkönnyebben kifejezni az érzéseit. Tudom hogy nem szeret róluk beszélni és inkább magában tartja, de az hogy mit áll neki festeni abban látszódnak az érzelmei. De túl voltam már ezen a gondolaton és csak feküdtünk egymás mellett. Megint valami romantikus szart néztünk, tudja jól hogy nem szeretem de minden egyes alkalommal amikor leülünk filmet nézi kiharcolja hogy ilyeneket nézzünk. Szerintem annyira ő sem a megszállottja ezeknek a filmeknek de kihasználj hogy én jobban nem szeretem.
Szeretem látni ahogy tanul vagy művészkedik és neki is jót tesz, ezért minden egyes romantikus film miatt egy képet kell festenie. Vagyis amikor jóban voltunk így csináltuk. Bekötöttem a szemét elvittem egy helyre, és az első dolog ami arról eszébe jutott azt festette le. Voltunk már hegyen, erdőben, tóparton, játszótéren, és egyszer moziban is, ami után a filmről festett. Most úgy tervezem hogy arra a helyre fogunk elmenni holnap ahol tanultunk együtt, és beszélgettünk is rengeteget. Holnap a kis hegyre a szirtre fogom elvinni. Tudom hogy sokszor járt arra Zsófival is és kíváncsi vagyok valamire, amit ő sose mondana el de én mégis érzek valamit. Éppen ezen gondolkoztam mikor csipogott a telefonom.

Ismeretlen szám

Tudod jól hogy tudok egy titkodat, ha bármi történik ma este következő szezonban már nemhogy kezdő nem leszel focizni sem fogsz. Szép estét! Zsófi :)

Mikor megláttam az üzenetet először teljesen lesokkoltam, elképzelni nem tudtam mire gondolhat. Emma is észrevette hogy valami nem okés és miután elolvasta az üzenetet esett le neki mi történt. Nyugtatni és simogatni kezdte hátamat de éreztem hogy már késő. Szívem hevesen vert és nagyon gyorsan vettem a levegőt de az mintha elakadt volna valahol a tüdőm a és a légcsövem között és nem ért volna da ahova kellett. A fejem iszonyatosan fájni kezdett, és látásom ismét tompulni.

- Nehogy elmerj nekem megint ájulni Beka. – hallottam meg egy aggódó hangot. – tudom hogy hallasz még akkor is hogyha nem reagálsz. Figyelj rám kérlek. Nem szeretnék megint órákon át az ágyad mellett aggódni. – ekkor rólam már fojt a víz és mégis fázta. Em megfogta a fejem és az ölébe tette, miután a hátamra fordított. – Csináld amit mondok, nagy levegő be és ki. - Ezt ismételgette még rengetegszer. Az elején egyáltalán nem éreztem úgy hogy ez bármin is segítene és nem is segített. De miután kb egy negyed órája csak ezt csináltuk és közbe folyamatosan beszélt hozzam, kezdtem klasszisokkal jobban érezni magam.

- Köszönöm. – szólaltam meg mikor újra rendesen láttam, és úgy éreztem légzésem is kezd újra szabályossá válni.

- Ilyen könnyen előjön újabban mostanában a rohamod Beka? – kérdezte aggódva.

- Hát úgy tűnik igen. De nagyon fáj a fejem és fázok még mindig.

- Gyógyszert hozok, de betakarni most nem foglak mert elképesztően forró a tested még. – állt fel és indult le konyhába.

Fáradt voltam, hisz a roham minden energiámat elvette, és teljesen leszívott. Tudom hogy Emma azért tudta mit kell tennie mert Petra elmondta neki. De neki eddig sosem sikerült hogy végig teljesen magamnál legyek, eddig ez csak neki sikerült egyedül.

- Beka, találtam egy papírt lent és egy dobozt gyógyszert. Kérlek mond hogy ez nem az amire gondolok.

- Mit találtál? – néztem rá ijedten.

- Kerestem neked a fájdalomcsillapítót és gondoltam hozok egy hideg vizes törölközőt a tűz forró testedre amikor megtaláltam ezt a papírt azzal az üzenettel hogy nehogy ,,elfelejtsd" bevenni. Kérlek mond hogy nem a rohamaidra a gyógyszer amit ne szedsz, és azért van tele a levél mert most kezdtél újat.

- Az nélkül is le tudom győzni, nem akarok egy rohadt bogyótól függeni.

- Ezért vagy te rosszul és ezért vannak egyre gyakrabban rohamaid, és ahogy érzékeltem egyre erősebbek is. Nem elég hogy dokihoz nem akarsz menni és szerencséd hogy anyukád kapcsolatainak hála receptet kapsz a gyógyszerhez, de nem is vagy hajlandó szedni. Nem szeretnék attól félni hogy mikor ájulsz el a karjaimban, vagy netán ha egyedül vagy? Elárulod mit fogsz csinálni ha a pályán leszel rosszul? Ez nem játék basszus, azt hittem felelősség teljesebb vagy. Így gyermekekkel sem foglalkozhatsz majd. Szedd már össze magad.

Emma elképzelni nem tudja hogy mennyire rosszul estek a szavai, mármint az hogy csalódott bennem és nem vagyok olyan mint amilyennek gondolt. Pontosan tudtam hogy szednem kéne a gyógyszert és muszáj nem választás de a legtöbbet mégsem ez segítette volna. Inkább az ha ő mellettem marad és végig segít. Nem engedi el a kezem hanem csak szorosabban fogja. Tudom hogy nem az ő hibája, hanem a drága barátnőjének köszönhetem, de akkor is. Fájt holott tudtam hogy igaza van. Ezután a kis beszéde után úgy döntöttem hogy mára engedem a filmet és inkább alszom. Tudom hogy egyrészt nem azért mondta hogy válaszoljak, másrészt pedig fáradt is voltam. Egy ágyban aludtunk mindig amikor együtt töltöttük az éjszakákat, bár nem tudom mostanra mit tervez. Hazamegy vagy inkább itt maradna. De inkább befordultam a fal felé és becsuktam a szemem hogy alszom.

- Héj, nem szerettelek volna megbántani de aggódok érted és féltelek érts meg kérlek. Fontos vagy nekem és szeretném tudni hogy odafigyelsz magadra. Bár ezentúl nem érdekel Zsófi és ugyanúgy fogunk találkozgatni, te is kellesz hozzá. – ölelt meg – tudom hogy fáradt vagy aludj csak Beka.

Nem szólaltam meg úgy éreztem elég ha tudomásul veszem és megpróbálok figyelni rá. De nagyon szeretem ezt a lányt és jól esik érezni hogy törődik velem. Most már szinte biztos hogy szerelmes vagyok belé. Ezzel és ehhez hasonló gondolatokkal hajtottam álomra tényleg a fejem.

Reggel mikor kinyitottam a szemeimet egy szőke hajzuhataggal találtam szembe magamat. Féltem hogy reggelre elmegy, mert tudtam hogy ma Zsófihoz megy és ha szeretné még én is elkísérem. Gondoltam hagyom aludni mert tudom hogy sokáig volt fent, mikor megébredtem körülbelül egy 2 óra múlva ő még tévét nézett. Így lementem hogy csinálok reggelit és kávét nekünk vagyis Emmának kakaót. Nem sokkal később egy álmoskás arcú Emmával jelent meg a nappaliban.

- Jó reggelt, gyere Em csináltam reggelit.

- Jó reggelt. Utána megyünk?

- Ne siess ennyire. Gondold át mit szeretnél mondani, mit fogsz kérdezni. És hogy elkísérjelek-e.

- Gyere velem mindenképp kérlek.

És itt csillant fel bennem újra a remény egy szikrája. Bár lehet feleslegesen..