My life with you //Befejezett//

18. Rész

Beka szemszöge

Péntek van és eltelt megint egy hét. Előző vasárnap kérdeztem meg Emmát hogy lenne-e a barátnőm. Azóta egész héten nem igazán tudtunk találkozni, mert nekem edzéseim voltak megint és edzést is tartottam ő pedig gyakorolt mert most szombaton lesz az előadása a Pesti színházba. Egy klasszikus előadást fognak előadni Az ember tragédiáját, de egy kicsit más és modernebb feldolgozásban. Nagyon régóta gyakorolnak rá és elég sokat de Em a tökéletesre törekszik, ezt is nagyon szeretem benne. Mindig hajt azért amit szeretne, és tesz is érte nem csak várja a csodát. Az előadása holnap lesz és nem szeretném elrontani a kedvét vagy befolyásolni hogy netán ideges legyen és emiatt ne sikerüljön úgy a premier ahogy szeretné de ezt muszáj leszek tőle megkérdezni. Nekem délelőtt lesz meccsem a Kispest csapata ellen ami, 13 órakor kezdődik. Az ő előadása pedig 9kor. Így ő is ott lesz az én meccsemen a kispadon fog ülni én pedig a színházban az elsősorban. Sosem engedte hogy megnézzem a próbáit mert hogy az egész darabot egyben lássam és ehhez tartotta magát akkor is amikor elvittem vagy érte mentem mert nem engedte hogy bemenjek.

Pénteken nekem ugye nincsen suli mert a mai napom gyakorlati nap. 1 óra múlva megyek edzést tartani a gyerekeknek és utána lesz 2óra szabad időm a sajátom előtt. Ezt az időt szerettem volna Emmával tölteni de ő nem ért rá ezért eszembe jutott egy ígéretem amit most fogok tudni beváltani. Eleve autóval szerette volna menni mert este találkozunk a stadionnál Emmával de így még jobban megalapoztam ezt. Összeszedtem a cuccomat és el is indultam. Mikor odaértem a ház elé becsengettem es csak reméltem hogy otthon lesz akit keresek és ideje/kedve is van eljönni. Szerencsémre csengetés után egyből nyílt az ajtó és azt az arcot láttam meg kikukkantani akit szerettem volna.

- Hello Ronaldo! – köszönt Anna. Nem tudom miért hív így de mindig így szokott tehát már megszoktam.

- Szia kicsi! Van programod délutánra? – kérdeztem.

- Elsősorban gyere be. Nincsen, csak tanulni szerettem volna hogy ne kelljen majd hétégén. Miért kérdezed? Emma nincsen itthon.

- Tudom, de én hozzád jöttem. Megígértem neked még régebben hogy elviszlek egy edzésre a te korosztályodba és úgy gondoltam ha most van kedved és időd is akkor megejthetnénk ma délután.

- Uuu, nagyon szeretném igen. De mikor van az edzés? Nem fogok ott ismerni senkit sem. – ijedt meg hirtelen.

- Egyrészt nyugi mert én ott leszek és végig nézem az edzést, mivel ott dolgozok és edzek a pályán is lehetek de megoldod egyedül is. Hamar össze fogsz barátkozni a lányokkal. Az edzés csak 5kor kezdődik de nekem előtte edzést kell tartanom fél 4től de elvinni csak most tudlak. És az én edzésemet is végig kéne ülnöd de akkor már ott lesz a nővéred is.

- Felfutok összeszedni a cuccaimat. Viszont cipőm nincsen amiben tudnék focizni az nagy baj?

- Átugorhatunk hozzánk tuti van egy ami jó rád.

- Okés, köszönöm.

Már elindultunk tőlünk egy ideje és a városba tartottunk mikor egy hirtelen ötlettől vezérelve eszembe jutott hogy a kérdés ami foglalkoztatott feltehetem Annának is hiszen ő kisebb volt így annyira nem ismerte őket ezért szerintem annyira nem zaklatta volna fel őt a kérdés mint Emmát.

- Anna, szeretnék valamit kérdezni ami remélem kettőnk között marad majd megtudod miért. Hogyha nem szeretnél válaszolni akkor mond meg azt is nyugodtan.

- Rendben. – emelte rám tekintetét a kislány.

- Tudom hogy van egy bátyátok akivel nem tartjátok a kapcsolatot de őt hogy hívják?