My life with you //Befejezett//

16. Rész

Beka szemszöge:

Miután a hegy tetején mindent elmondtam Emmának nem tudom mire számítottam de reméltem hogy nem ez lesz. mondhatott volna konkrétabban valamit, ha már az arcára felvette a maszkját nem hiába tehetséges színész semmit sem tudtam leolvasni róla hiszen nem akarta. Reggel beszéltem telefonon Alexis- el hogy kicsit tudna-e nekünk közös időt csinálni mert szeretnék veled beszélni de félek. Azt mondta hogy ne féljek ő elviszi az öcsémet és beszéljek vele mondjak el neki mindent. Annyira rossz vége úgysem lehet mert szerinte Emmában is van valami érzés felém. De a történtekből kiindulva ez nem így van. Eddig az ura voltam a helyzetnek és úgy gondoltam sokkal jobban tettem volna ha az egészet magamban tartom mert úgy legalább a barátság megmarad. Ezen gondolkoztam miközben sétáltunk lefele a hegyről. Zsombi legalább élvezte, és tetszett neki. Alexissel is és Emmával is nagyon jól elvolt elbeszélgettek mindenféle témáról. Nagy gondolkozásomból Al hangja szakított ki mikor azt mondja hogy szedjük össze magunkat és a mozi. Nem volt kedvem moziba menni ezek után és valami bugyuta mesét nézni miközben leginkább a szobámba lettem volna bezárkózva, de már mindegy. Gondoltam felhívom anyut hogy megyünk moziba is igaz előtte hazamegyünk fürdeni és ruháért de későn érünk haza. Csak úgy engedte el öcsit ha végig vele maradunk amit nem is értem hogy gondolta, hogy otthagyom az utcán vagy nem tudom. Mikor letettem a telefont Emma lépett mellém.

- Ne haragudj az előbb történtek miatt. Tudom hogy neked ez nehéz lépés volt és nem megfelelően reagáltam de összezavarodtam. De most hogy Al felhívta a figyelmem egy-két dologra már máshogy látom és a jó irányból. – elképzelni nem tudtam mire szeretne kilyukadni, reménykedni pedig nem mertem mert féltem hogy csalódnék.

- Ne kertelj Emma, így is fáj essünk túl rajta.

- Befejezhetem vagy hisztizel még tovább?

- Ez fájt.

- Álj már meg Beka. – fogta meg a kezem és állított meg. – arra szerettem volna kilyukadni hogy Alexis felhívta rá a figyelmemet hogy te sem vagy közömbös nekem és félek az érzéseimtől. Nem utasítottam el amit mondtál csak hirtelen volt. Sose láttam rajtad még csak jelét sem, te is lesokkoltál volna az én helyemben tudod jól. Kellett hogy észhez térítsen, mert tényleg összezavarodtam. Szívesen töltöm veled az időmet, szeretek veled lenni. Hogy ráveszel a festésre, és mindig tudunk beszélgetni bármiről. Szeretek veled aludni és féltelek amikor rosszul vagy. Eddig azt hittem azért mert a barátnőm vagy és fontos vagy nekem, de észre kellett vennem hogy nem.

- Ez most azt jelenti hogy nem nézel hülyének és nem zavar hogy szerelmes vagyok? – nézek rá sokkal jobb kedvel.

- Igen, ez pontosan azt jelenti hogy nem nézlek annak, sőt szeretném ha kimutatnád az érzéseidet.

- Elmondani nem tudom mennyire boldog vagyok. – mosolyogtam mint a tejbe tök. Öleltem szorosan magamhoz a lányt aki most már tisztában van vele hogy mennyit jelent nekem.

- Na végre összeszedtétek magatokat és nem kell tovább a saját magatokkal való civódásotokat nézni. – mondta Al. Viszont nekem itt hervadt le a mosoly az arcomról, amit észre is vettek.

- Beka, mi történt? – kérdezte Em aggódva.

- Zsombi is látta és hallotta és nem tudta ahogy apa sem és anya sem.

- Tesó tudtuk. – nézek nagy szemekkel Zsombira. – mindig szanaszét hagyod a lakásban a ,,naplódat" amit véletlen apa pont ott nyitott ki.

- Mii, erről miért nem szoltatok és mióta tudjátok?

- Ez nem az én dolgom fordul el drága kisöcsém.

- Akkor most már megtehetem ezt? – fogja meg Emma az arcomat és hajol közelebb hozzám.

Azt az érzést ami akkor volt bennem lehetetlen leírni. Izgultam de boldog voltam, vágytam a csókjára már nagyon régen és most végre teljesül és erre itt parázok. Végül gondolkozás nélkül bezárom a köztünk lévő távolságot és kezemet a csípőjére rakva közel húzom magamhoz. Testünk összesimul és ajkaink tökéletesen passzolnak egymáshoz. Hasamban a pillangók életre keltek és semmi másra nem tudok koncentrálni csak rá, de másra nem is szeretnék. Végre megtörtént amire lassan fél éve várok. Miután elválltunk egymástól magamhoz öleltem és vállamat a nyakába fúrtam.

- Hogy mennyire régen várok erre. – súgtam a fülébe, majd adtam egy puszit nyakába.

- Nagyon örülök nektek de gyertek már mert elhagyjuk a gyereket. - szólt közbe Al.

Az a boldogság ami átjárt most azt hittem nem is létezik, voltam már szerelmes de ez most teljesen más volt. Valószínűleg azért mert nem gondoltam hogy ez lesz a vége. ,,Lassan szeress s szeretni fogsz sokáig." mondta bölcsen Shakespeare. Miközben sétáltunk le a hegyről Emma megfogta a kezemet, és az eddigi feszültséget visszaváltotta a jókedvű túrázás, beszélgetések. Zsombi a Vaiana című mesét választotta ami fél hétkor kezdődik a moziban. Most van 2 óra és Al apukája 10 perc múlva itt lesz értünk. Úgyhogy ha minden igaz lesz majdnem 2 óránk otthon ami alatt kényelmesen el tudunk készülni.

- Em, te nem hozod el Annát is moziba ha érdekli őt a mese? – néztem a mellettem ülő lányra, akinek még mindig fogtam a kezét.

- Anna mamánál van úgyhogy nem tud jönni de legközelebb bepótoljuk és eljön ő is.

- Okés, akkor viszont lesz egy csomó idő legyél kész fél 5-re ott vagyok érted.

Miután hazaértünk lefürödtem és átöltöztem feltettem egy kis szempillaspirált és elindultam Emmáért. Lent a nappaliban mindenki a kanapén ült és valami társassal játszottak.

- Tudom hogy meglestétek a naplómat, és sajnálom hogy nem tőlem tudjátok de féltem elmondani. –néztem szüleimre mindent tudóan.

- Kitől tudtad meg? – néz rám apa.

- Zsombi elszólta magát, ma miközben túráztunk.

- Nem volt szándékos, de akkor nagyon fájt és csak azért nem mondtuk el mert nem tudtam volna helyesen lereagálni hogy neked se essen rosszul, amiről nem tehetsz. Petra is akkor volt itt. Jobbnak gondoltuk anyáddal így.

- Köszönöm – adtam nekik egy-egy puszit. – Elvihetem a kocsit? 15 perc és itt vagyok.

- Vidd csak. Este moziba is azzal mentek?

- Igen, szeretnénk.

Fél 5 előtt pár perccel álltam meg Emmáék ajtaja előtt, mire ő szinte egyből jött is ki. Egy fekete farmer és egy egyszerű világos rózsaszín pulcsi volt rajta, amire felvette fekete dzsekijét de vadítóan nézett ki. Szőke haja pedig most göndör tincsekben esett a vállára.

- Gyönyörű vagy. – mondtam neki az első pár szót ami eszembe jutott mikor beszállt a kocsiba.

- Te sem panaszkodhatsz. – mondta és egy puszit nyomott a számra.

- Ehhez hozzá tudnék szokni – kacsintottam rá.

Nem terveztünk semmit csinálni a mozi előtt csak gondoltam beszélgetünk és pihenünk egy kicsit. Szokásosan a szobámban feküdtünk csak azzal a különbséggel hogy még eddig egymás mellett ültünk és úgy néztük a filmet most fejem a vállára fektettem, és a kezemmel pedig az övét fogtam.. Végre. Fél hat körül terveztünk elindulni a moziba mert még jegyet kellett venni és oda is kellett érni. Odafelé még fel kellett szednünk Alexist.