My life with you //Befejezett//

14. Rész

Beka szemszöge

- Jobban ismerlek téged mint bárki, engem nem tudsz már átverni. Szóval ki vele? Kinek vagy te a titkos hódolója?

Amikor Zsófihoz mentünk és engem is bevontak a beszélgetésbe, pedig nem szerettem volna mert úgy gondoltam ez az ő dolguk és ebből én kimaradok. De mégis belekeveredtem és nem akartam elszólni magam de tényleg nem figyeltem arra hogy mit mondok mert ami a szívemen a számon helyzet állt elő. Reméltem hogy igazából nem is tűnt fel neki, mert eddig nem hozta fel ezt de úgy tűnik mégis. Mikor feltette ezt az egyszerűnek bizonyuló kérdést lefagytam. Nem szerettem volna elmondani neki sem az igazságot, de hazudni sem szerettem volna.

- Helytelenül fogalmaztam, ne gondold túl. – válaszoltam.

- Beka nem szoktad ilyenekben helytelenül kifejezni magad. Ne hazudj kérlek legalább nekem ne. Ha nem szeretnéd elmondani akkor inkább azt mond. Hamarabb megértem, mint azt hogy nem az igazat mondod. Úgy hogy tudod hogy simán átlátok rajtad. – feküdtem mellé az ágyba. – ahogy azt is észrevettem hogy eddig szeretted a boldog a regényeket de most már nem azokat olvasod. Szóval ki vele mi bánt.

- Hát, ha már így felajánlottad a lehetőséget nem igazán szeretnék róla beszélni, mert elég kényes vagyis inkább talán fájdalmasnak mondható téma.

- Okés, de valamikor szeretném ha elmondanád.

- Em, nekem ma a csapattal van ilyen szokásos közös programom mert ezeket a szerdákat még mindig tartjuk. Zsófinál lesz a mai és félek elmenni nagyon. Tudom hogy nem is látna szívesen meg ezek nagy bulik de inkább kimaradnék így. Te mit mondasz?

- Okés, köszönöm. Viszont én szerintem lassan elindulok haza mert már várnak.

Hazafelé utón végig gondolkoztam. Biztos voltam benne hogy Emmának tudnia kell az igazságot és magyarázattal tartozok neki, hiszen ő is mindent elmond nekem és nem titkolózik. De az se lett volna fer vele szemben ha szerelmet vallok így amikor friss a szakítása és sebezhető. Elég nagy padhelyzetbe hoztam magamat, és utáltam. Amikor tényleg valaki megérdemelné hogy tudjon valamit és a saját érdekében nem tudod neki elmondani. Nem szerettem volna hogyha elhamarkodott döntést hoz de azt sem hogy azt higgye kihasználom őt, mert nem szeretném.

Végül arra a köztes döntésre jutottam hogy ha úgy látom, hogy továbblépett Zsófin és már nem fáj neki akkor mondom el neki hogy mi volt bennem vagy esetleg még van bennem. Ha viszonozza akkor végre boldogok leszünk ha nem akkor viszont megpróbálom őt elengedni.

~2 hónappal később~

Két hónap telt el azóta hogy Emma és Zsófi szakítottak. Nekem elkezdődött az egyetem és ezzel együtt az utolsó évem is. Heti 4-szer edzésem van ami mellett 3 nap egyetem és 2 nap a gyerekekkel foglalkozom az edzéseken. Nagyon sok mindet tanultam már ilyen rövid idő alatt is. Megtanultam hogyan lehet fegyelmezni a gyerekeket, hogy bíztatni kell őket és miként. Hogy az edzés hasznos de mégis izgalmas és érdekes legyen számukra. Ami igazából ennél a korosztálynál már annyira nem lenne fontos, de mivel én kisgyerekkel szeretnék foglalkozni náluk a játékos feladatok a legcélravezetőbbek. Azzal lehet legkönnyebben megszerettetni velük ezt a sportot. Hétvégén meccse lesz a kis csapatban, és először megyek velük én is. Eddig mindig meccsem volt, de most nem. Akinél segédezdősködöm egy aranyos idősebb bácsi. Norbi bácsi szerint nagyon jól haladok és gyorsan fejlődök. Hamar észreveszem az egyéni kisebb hibákat is és gond nélkül kijavítom. Az edzés végi játékok után megfelelő tanácsokat tudok adni, elmondom a hibáikat de kiemelem ha valaki extrán jól teljesített. A meccsre nekem kell összeállítanom a kezdő 11-et a saját elképzelésem alapján. Nyilván tudom kik szoktak benne lenni, de Norbi bá azt mondta hogy hagyatkozzak csak saját magamra és a megérzéseimre. Izgulok miattuk mintha tényleg az én csapatom lennének és szeretném hogy megnyerjék a holnapi meccsüket. Elhívtam rá Emmát és azt mondta hogy lehet hogy kicsit késik a saját előadása miatt de jön és itt lesz. Mostanában egyre többet vagyunk együtt, talán még többet is mint a mérgező kapcsolata előtt. Ennek én csak örülni tudok, hisz az érzéseim iránta nem változtak sőt talán csak még erősebbek lettek. Zsófival nem beszélek egyáltalán, nagyon mérges volt rám és megpróbálta elérni a célját is, vagyis hogy engem kitegyenek a csapatból, vagy legalább a kezdőből. A szakításuk utáni héten magához hivatott a MTK igazgatója és kikérdezett hogy mennyire igaz hogy pánikbeteg vagyok és rohamaim is vannak elég sűrűn és elég durvák. Szerencsére mivel nincsen róla orvosi papírom tehát nincsen sehol sem feltüntetve nem tudta igazolni senki az információ hitelességét és ő húzta a rövidebbet azáltal hogy felfüggesztették. Nem tetszett neki a helyzet ezért csapatot váltott, nem volt túl sikeres az átigazolása mert az eggyel alattunk játszó újpesthez van most leigazolva. A betegségemre visszatérve, újból sokkal jobb az állapotom, Emma miatt is meg amúgy is szedem a gyógyszereket és odafigyelek a dolgokra. Nem hogy enyhültek a rohamok hanem 5 hete már nem volt egy sem amit viszont tényleg Em-nek köszönhetek. Szeretnék most már lassan válaszolni a kérdésire és minden miértjére értelmes helyes választ adni, ahogy azt megérdemli. Terveim szerint a holnapi meccs után elhívom őt vasárnapra kirándulni, hogy kicsit beszélgethessünk és amikor csak ketten vagyunk mindenbe beavatni. Tudom hogy szeret a hegyekben a csendben lenni, és sokszor csak nézni a tájat. Mert lenyugtatja őt.

Reggel izgatottam keltem fel. Az ébresztőórám 8ra volt állítva és a csapatom meccse 11kor kezdődött. ¾ 10-re hívtuk őket a pályához, hogy legyen elég idejük felkészülni, átöltözni bemelegíteni és egy kicsi még beszélgetni is tudjunk velük. A kezdő 11-et még este összeállítottam. Mikor lementem a konyhába a szüleimmel és kisöcsémmel találtam szembe magamat. Furcsálltam hogy már ilyen korán fent voltak, de kérdésemre meg is kaptam a választ, ami az volt hogy Zsombinak versenye van.

A meccset végig izgultam, mintha én játszottam volna és elképesztő érzés volt a pálya mellett állni és onnan nézni ahogyan játszanak. Nem szeretek ott lenni mert inkább a pályán játszani, de ez az érzés felemelő volt. Ahogyan a kisebb gyerekeket bíztattuk, szurkoltunk nekik tanácsokkal láttuk el őket Norbi bával. Ők pedig figyelmesen hallgattak és megpróbáltak mindent amit mondtunk megcsinálni. Fegyelmezett és okos játékuknak mégis lett a következménye ami egy 3-1-es győzelem volt. Mikor félidőben felnéztem a lelátóra már láttam hogy ott volt Emma és nagy meglepetésemre Al is. Mostanában nem igazán hallottam felőle. Tudom hogy nyáron sokat voltak együtt de meglepődtem hogy őt is itt látom. Miután a fiúknak értékeltük a meccset és elkezdtem már hazafelé szállingózni felmentem Emmáékhoz.

- Sziasztok. Hát te hogyhogy itt Al? Régen láttalak. – öleltem meg a két lányt.

- Szia! Hát Em elhívott az előadására aztán én meg jó barátnőhöz méltóan elkísértem ide is. De tényleg régen találkoztunk sajnos.

- Szia Beka! Ügyesek voltatok a csapattal, és csak 10percet késtünk.

- Köszönöm. Mit szólnátok egy mekihez? – néztem a két lányra.

- Éhen vagyunk hallva, szerintem az előadás és a meccs után én extra kulturált lettem. – válaszolta Al.

Nagyon jót beszélgettünk és hülyéskedtünk. Hiányzott Al is szeretem a poénjait és egy nagyon szerethető és aranyos lány. Sokat tanul az egyetemen és mivel koleszos is ezért csak tényleg nyáron találkozott vele inkább Emma is vagy a hétvégéken de mi nyáron sajnos nem igazán beszélgettünk. Mekiben Al elment mosdóba ezért ketten maradtunk és én kapva az alkalmon elhívtam Emmát kirándulni.

- Em, holnapra mit tervezel?

- Semmit nagyon, tanulnom kéne e az még rá ér. Mit tervezel? – nézett fel a telefonjából.

- Elmehetnénk túrázni egy kicsit mit szólsz hozzá?

- Ohh azt nagyon szeretem és régen is voltam. Menjünk igen, és mi lenne ha jönne Al és Zsombor is?

- Jöjjenek csak. – mosolyogtam rá. De csalódott voltam mert kettesbe szerettem volna lenni vele.

- Alexis, holnap túra négyesben? – kérdezte tőle Emma.

- Legyen, de ki a negyedik?

- Hát ha téged sem zavar akkor Zsombi, Beka kisöccse.

- Dehogy zavar. Imádom a kiscsávót. Mikor indulunk?

- 10-re ott vagyunk Emmánál Zsombival.