My life with you //Befejezett//

11. Rész

11.rész

Emma szemszöge

A délutánt még beszélgettük és filmeket néztünk Zsófival, majd mind ketten készülődni kezdtünk. Ő ugye haza én pedig Bekához. Mivel nyár volt egy szoknyát és egy laza felsőt vettem csak fel. Bementem azzal a szándékkal a fürdőszobába hogy egy nagyon kevés átlag sminket tegyek fel, hisz nyáron eleve nem szeretem és amúgy is csak egy barátnőmhöz megyek. Mikor végeztem és beléptem a szobába nem az történt amire készültem. Jobban mondva nem is készültem semmire de nem is számítottam rá hogy ez fog történni.

- Te miért kented így ki magadat ha csak Bekához mész? - kérdezte Zsófi.

- Mert kimegyek az utcára is és mert ehhez volt kedvem. - válaszoltam flegmán. Sosem szoktam vele így beszélni mert nem érdemli meg, de most kicsit túlzásokba esett.

- Látod, ezért nem szeretem ha vele vagy mert akkor más vagy. Most is csak hozzá tervezel menni és így beszélsz hozzám. Nem a jó irányba fejlődsz mellette Emma, ez nem te vagy. Sokkal jobban szerettem azt az időszakot ami az elmúlt talán másfél hónap amikor nem voltál vele és szinte nem is találkoztatok.

- Hogy mondhatsz ilyet? A szerelmem vagy és ő pedig egy barátnőm, nem szidhatod a barátaimat csak azért mert neked nem szimpatikusak. Amúgy meg te is szeretted őt hogy mondhatsz ilyet róla. Semmi bajod sem volt vele addig ameddig köztünk semmi sem volt.

- Tudod, van egy aduászom. Ha elmondom a csapatban hogy Bekának bármikor előjöhet pánik rohama azonnal kiveszik őt a kezdő 11-ből.- mondta egy cseppet sem kedves mosollyal társítva.

- Te komolyan hogy csinálhatod ezt és lehetsz ennyire rosszindulatú? Ez nem te vagy ez nem az a Zsófi akibe én beleszerettem. - itt telt be az a bizonyos pohár.

Kimentem a szobából és rácsaptam az ajtót. Lent az alsó szinten nem törődve a furcsa pillantásokkal Bekához vettem az irányt. Úgy döntöttem hogy gyalog megyek, mert legalább addig is gondolkozok. Gyönyörű időben indultam el, de útközben elkapott egy nem túl kicsi nyári zápor. Valamiért erről az időjárásról mindig ő jut eszembe. Tudom hogy szereti és ilyenkor el tud merengeni a gondolataiba. Mikor még sokat beszélgettünk ilyenkor mindig kiült az ablakba és csak nézett kifele, én meg általában ilyenkor ültem le festeni/olvasni. Lehet hogy magamnak se vallottam be de szeretek vele lenni és hiányzik az a minőségi idő amit együtt töltöttünk. Elázva és sírástól piros szemmel kopogtam be az ajtajukon és csak remélni tudtam hogy van itthon valaki, hiszen bentről semmi fény nem áradt. Mikor kinyílt az ajtó a gyönyörű barna hajú barátnőmmel találtam szembe magam.

- Szia! Bejöhetnék esetleg mert elég hűvös van. - szólaltam meg.

- Persze gyere csak. Mi történt veled? - válaszolta, de érezhető volt a hangjából hogy aggódott.

- Kicsit összekaptunk Zsófival, de semmi extra igazából. - öleltem meg.

- Felmegyünk a szobába lezuhanyozol adok ruhát és utána beszélgetünk, okés? - húzódott hátra.

Féltem tőle azért kicsit hogy elutasító lesz vagy el fog küldeni, mert az utóbbi időben mindig ezt tette aminek igaz ne tudom a miértjét de érdekelne. De kellemeset csalódtam és nagyon jól esett hogy így törődött velem. Kis gesztus volt csak de sokat számít az is.

Mikor készen lettem a zuhanyzással és felvettem a ruhát amit kikészített nekem bementem a szobájába, de nem volt ott. Gondoltam akkor lent lesz hiszen ott világít már csak a lámpa. Igazam lett.

- Gyere, csináltam egy kis vacsorát. - mutatott a melegszendvics sütőre.

- Köszönöm, de nem vagyok éhes.

- Em, Zsófi lehet beveszi a dumádat de én nem. Attól hogy ideges vagy enned kell. Gyere és ülj le.

- Mi az Isten történt közted és közte? Mind a ketten idegesek lesztek ha a másik szóba kerül. Holott előtte tök jól kijöttetek. Mi lesz ha elkezdődik a szezon és egy csapata fociztok mégis egymás vérét szívjátok?

- Erről ne beszéljünk inkább. - válaszolta fejét lesütve.

- Najó, Beka mi van veled? Miért nem kerestél? Mit nem mondasz el? - fordítom magam felé az arcát.

- Nem volt jó időszakom. Edzettem és edzettem nem értem rá, de ennyi.

- Arra van időd amire szeretnéd hogy legyen, és a vizsgák közben is volt időnk egymásra. Az igaz okra vagyok kíváncsi az isten szerelmére már. Te is meg Zsófi is megbolondult? Átjöttem hogy beszélgessünk, mert rossz passzban vagy, hogy elmond mi a baj, megnézzünk egy filmet mint régen és jó legyen. Erre te nem válaszolsz a kérdésemre a barátnőmmel összevesztem és ha ez nem lenne elég még a meleg szendvicsed is odaégett.

- Nem tudod Em én nekem semmi bajom sincsen a drága barátnődet kérdezd meg mi a baja velem. Erre a kérdésedre én úgysem tudnék válaszolni. Elképzelni nem tudod mennyire hiányoznak a közös estéink, vagy te de nem kereshettelek értsd már meg.

- Miért ki tiltotta meg? -kérdeztem kételkedve.

- Jobb ha nem tudod. - és elindult felfelé az emeletre.

Igazából egyáltalán ne gondoltam arra hogy bárki is megtiltotta volna, de most elszólta magát. Lekapcsoltam a villanyokat és magamhoz vettem a pultról a vizet és egy zacskó chipset és utána mentem.

- Bejöhetek? - kérdeztem az ágyban összekuporodva fekvő lánytól.

- Persze gyere csak.

- Héj, miért sírsz mi a baj?

- Minden, az hogy semmi sincsen rendben, semmi sem úgy alakul ahogy én szeretném, sőt mintha mindig direkt az ellenkezője történne a dolgoknak mint ahogy eltervezem. Nem szerettem volna elmondani de gondolom nem mondta el mert annyi emberség már nincsen benne hogy eléd is odaálljon. Biztos tudod hogy az utolsó meccsünk után és Zsófi elmentünk egy kicsit beszélgetni, mikor azt mondtam csak a meccsről beszéltünk. Hát nem a drága barátnőd megkért hogy kerüljelek el és ne beszéljek veled. Ezért tettem így, ez egyáltalán nem az én döntésem volt. Mióta nem találkozunk tudod mennyire hiányoztál? Hogy együtt legyünk és mellettem legyél mint egy barátnőm? De nem kereshettelek. Nem voltál mellettem, tehát azt sem tudod hogy egyre gyakrabban jönnek elő a rohamaim és egyre rosszabbul bírtam egyedül küzdeni ellenük. - mondta el.

- Úristen miért nem mondtad és ezt esküszöm nem tudtam. Nem is néztem volna sosem ki belőle. - sírtam el magam - most megyek és beszélek vele, ezt nm csinálhatja. - álltam fel.

- Héj, ne mész te sehova. - kapott a kezem után - mégis odasétálnál a szakadó esőben hozzá, holott bent lakik Pesten? Mit mondanál neki? Szedd össze a gondolataid itt vagyok én is segítek. Holnap elkísérlek ha gondolod.

- Nagyon sajnálom tényleg nem tudtam semmit.

- Semmi baj, csak tudod nagyon hiányoztál. Gyere ide. - ölelt magához.

Ezután mint régen, filmet néztünk, nevettünk. Elvoltunk mindkettőnknek hiányzott a másik és ezt tudtuk jól. Éppen a filmet néztük amit kihisztiztem ismét hisz ő nem szereti a romantikus filmeket mikor csipogott a telefonja. Mikor elolvasta az üzenetet arca sápadt lett és gyorsan kezdte venni a levegőt.

- Na Beka, nyugi nincsen semmi baj. Nyugodj meg hallod? Mi volt abban az üzenetben?

Erre ő csak a kezembe adta telefonján amin Zsófi arc jelent meg és a következő üzenet:

Tudod jól hogy tudok egy titkodat, ha bármi történik ma este következő szezonban már nemhogy kezdő nem leszel focizni sem fogsz. Szép estét! Zsófi :)