My life with you //Befejezett//

6. Rész

Beka szemszöge:

Bealudhattam a filmen mert amikor kinyitottam a szemem vak sötétség borította a szobát. Az viszont jobban aggasztott hogy arra keltem hogy a mellettem alvó lány hangosan beszélt és sírt álmában. Felkapcsoltam a kis lámpát és megpróbáltam felébreszteni Emmát. Mélyebben aludt mint gondoltam volna hisz simogattam az arcát a hátát de nem ébredt fel rá, sőt sírása és beszéde sem apadt lejjebb. Egy hirtelen ötlettől vezérelve lehúztam róla a takarót és nyomtam egy puszit az arcára. Erre már felébredt, bár inkább arra hogy az eddig meleget biztosító takaró most már nem nyújtott védelmet a szobahőmérsékletű levegő elől. Sírástól piros szemeit ijedten rám emelte.

- Héj Emma semmi baj csak álmodtad. - suttogom halkan.

- De olyan valóságosnak tűnt a-az egész.

- Nem történt meg, csak rossz álom. - simogattam a hátát.

- De te veled.. ahh inkább hagyjuk..

- Gyere, feküdj vissza. - bár furdalt a kíváncsiság hogy mi történhetett az álmában főleg velem ami ennyire megviselte őt.

- Nem kapcsolhatnánk be a tévét hogy ne legyen tejesen sötét? - kérdezi még mindig remegve.

Bekapcsoltam a tévét amin előhoztam egy zenecsatornát és lejjebb vettem a hangot hogy ne zavarjon. Szerettem volna még kicsit beszélgetni Emel hogy megnyugodjon de oldalra fordulva összehúzódott és egész testéből rázkódott. Nem szerettem volna hogy úgy tűnjön nyomulok rá vagy kihasználom a helyzetet ezért lassan közelebb másztam hozzá és rátettem kezem takaróval fedett csípőjére. Teste megfeszült a váratlan érintéstől de utána ellazult és kicsit közelebb jött hozzám.

Aludj nyugodtan semmi baj sincsen itt vagyok melletted. - suttogtam a fülébe amit mondani szerettem volna, egyik kezem áttettem derekán és jobban magamhoz húztam. Nagy meglepetésemre nem elhúzódott hanem megfordult karjaim között fejét a mellkasomra tette és halkan szuszogott.

- Még egy utolsó kérdés és hagylak aludni. Mivel hétfő van már és egyetem, nekem nincsen ma előadásom de te neked mikor kell kelned? - simogattam a hátát.

- Délben lesz csak egy előadásom, úgyhogy 9kor.- suttogta fáradtan.

- Jó éjszakát!

- Jó éjt!

Miután Emma elaludt még sokáig gondolkoztam. Lehet érzek valamit a lány iránt aki a mellkasomon fekszik? Vagy ez csak fellángolás? Ő vajon miért nyugodott meg amint átöleltem? Ezer ehhez hasonló kérdés cikázott a fejemben az éjszaka közepén.

Reggel 9kor szólt az ébresztőóra, ugyanis Emmának suli van. Reggel mikor felébredtünk már egyáltalán nem abban a pozícióban voltunk amiben hajnalban elaludtunk. Em az ágy szélén feküdt én pedig félig keresztbe de középen. Nem igazán alszok mással ezért azt szoktam meg hogy nagy az ágy és ki is használom.

- Nem tudom te hogy vagy vele de én még álmos vagyok. - mondja rekedt reggeli hangján.

- Én nem vagyok nagy alvó, tehát én kipihentem magam. De gyere csinálok neked kávét és reggelit.

- Sose iszok kávét inkább egy kakaót ha van nálatok.

- Mintha Zsombit hallanám. - nevetek fel.

Miután befejeztük a reggelit és elkészültünk hazakísértem Emmát, hogy össze tudja szedni a cuccait az egyetemre. Elköszöntünk egymástól és megbeszéltük hogy majd valamikor összefutunk.

Mikor hazaértem eszembe jutott hogy nagyon régen beszéltem Petrával ezért fel kéne hívnom őt. Tehát elővettem a laptopomat és hívtam is legjobb barátnőmet. Körülbelül 3 órát telefonálhattunk mert mikor letettem már itthon voltak anyáék.