My life with you //Befejezett//

2. Rész

Emma szemszöge

Miután Beka hazahozott bementem a lakásba, anyukám meglátott és szívbajt kapott hogy megint mit csináltam a bokámmal. Hiszen 2éve műtötték mert elszakadt a szalagom egy szerencsétlen földet érés következtében tesi órán.

- Drágám, mi történt veled? -néz rám ijedten anya.

- Csak egy kis baleset történt miközben futottam, holnap még kicsit fájni fog de péntekre semmi bajom sem lesz.

- Nagyon remélem hogy igazad lesz, most menj fel fürödj készül a vacsora Anna felviszi neked.

Bicegek oda anyához és egy puszit nyomva az arcára megköszönöm neki. Miután beléptem a szobámba a már megszokott fehér szoba képe tárult elém. Egyedül vagyok a szobában, húgomnak is saját szobája van. A falaim fehérek de hogy ne legyenek egyhangúak egyik falamra felfestettem a Times Square színes plakátjai és vidám épületei egy részét. Az ajtóval szembe fekete színű asztalom található amin mindig szanaszét hevernek a szövegek, ecsetek, ceruzák, vázlatok. De ezen kívül a szobát általában rend uralja. Az asztalomtól balra található a szintén fekete francia ágyam, és jobbra a festő állványom helyezkedik el. Szembe az állvánnyal a ruhás szekrényem és az ajtó másik oldalán a könyvespolcom van. Nagyon szeretek olvasni ezért rengetek könyv található a szobában, ami egész nagy területet foglal el belőle. Az asztalom felett képek vannak kiragasztva a batátaimmal de legfőképp Alexis-sel.

Mielőtt bedőltem volna az ágyba felkaptam pizsamámat és elindultam a fürdőbe, hogy ne később kelljen a fürdéssel bíbelődni. Éppen azon gondolkoztam hogy csináljam a kötelességemet vagy inkább a hobbimnak hódoljak. Azaz hogy megtanuljam vagy legalábbis olvasgassam a következő színdarabhoz a szövegemet vagy csak fessek a gondolataimba merengve. Végül arra a következtetésre jutottam hogy a lábam miatt úgyis itthon fogok egész holnap feküdni tehát most inkább a festést választom. Már épp felállni készültem a kényelmes ágyikómból mikor nyílt a szobaajtó de a várt hosszú göndör barna hajzuhatag helyett szőke tincsekkel és egy vadítóan kék szempárral találtam szembe magamat.

- Hello Al. Hát te?- kérdezem boldogan legjobb barátnőmtől.

- Éppen indultam volna kutyát sétáltatni és bambulok ki a fejemből mikor mit látok? Hát nem egy ismeretlen lány cipeli a nagy seggedet?- kérdezi nevetve.

- Először is hagyd a seggem tudom jól hogy azért kritizálod mert irigykedsz. - nevetek - amúgy meg azért hozott haza mert feldöntött a kisöccse a pályán miközben futottam.

Erre a mondatra csak egy értelmet nézést kapok. Elmeséltem neki a történetet mire szerintetek mi volt a válasza? Minden filmben így kezdődnek az elcsépelt kapcsolatok. Igazból jobban belegondolva tényleg igaza van. De szerintem soha többet nem fogok vele találkozni. Hiszen eddig sem láttam őt. Egy városban lakunk és ott focizik ahol minden nap futni szoktam, mégse láttam szerintem még sose. Ezzel a témával kezdetét vette egy hajnalba nyúló beszélgetés. Mert hát minden érdekes sztorit egy még érdekesebb követ nem igaz? Ezután Al nálam töltötte az éjszakát, nem mintha messze lakna de szerinte az én ágyam kényelmesebb az övénél.

Reggel mikor felkeltem Al már nem volt mellettem ugyanis neki egyetem volt. Ahol igazából kollégista csak itthon hagyta az edzős cuccát egy olyan egyetemen ahol több edzése van még mint órája? Nem csak szerintem szétszórt ugye? Miután este a festegetésem elmaradt délelőtt úgy döntöttem hogy hasznossá teszem magam és szöveget tanultam. Dráma órán saját feldolgozásba kellett egy ismertebb filmrészletet előadni. Mi a csoportunkkal a két lépés távolságot választottuk, ahol a főszereplő lány érzéseit emeltük a középpontba, akit én játszottam. Már órák óta gyakoroltam és halálra untam az egészet amikor csöngettek. Azt hittem Anna nem vitt megint kulcsot hiszen már 2 óra volt és ilyenkor szokott megérkezni de az ajtóban egy ragyogó barna szempár várt rám.

- Szia! Látom jobban vagy. -szólal meg Beka.

- Szia, igen már javulok. De te hogy kerülsz ide és honnan tudtak hogy itt leszek? - válaszolom felocsúdva a kezdeti döbbenetből.

- Mivel tegnap mi hoztunk haza ezért tudom hogy itt laksz és emellett reméltem hogy itt leszel. Mivel tegnap lábra se tudtál állni gondoltam hogy nem mentél semerre.- nézek rá egy győztes vigyorral.

- Ha már itt vagy gyere be és foglalj helyet ne ott ácsorogj a végén még odafagysz. -nevetek- meg én is ide de az már más téma.

Miután bejött Beka és lerúgta a fekete Vans cipőjét az ajtó előtt helyet foglalt az asztalnál és kezébe vette a szövegemet.

- Ne stresszelj annyit, ennyi az élet, mire feleszmélünk vége is. - olvassa drámaian a Will-t megtestesítő Domi szerepét.

- Mennyire igaza van nem? - kérdezem elgondolkozva

- Hát hogyha mindenki így gondolkozna nem sok ember jutna tovább a 8.osztálynál. Hiszen a suli stressz, élni meg egyszer élünk akkor használjuk ki nem?

- De mennyire szerencse hogy nem így gondolkozik mindenki hisz akkor nem tudnám most ezt a...- néz rám segítségért.

- Szerepfelosztást.

- Szerepfelosztást olvasni, jól sejtem igaz?

- Igen túl jól. - sóhajtottam

Ezután hosszas beszélgetésbe bonyolódtunk az Egyetemmel kapcsolatban. Már egy órája beszélgettünk mikor újra megszólalt a csengő, és most már tényleg a húgom állt az ajtó túloldalán. Kicsit furcsán nézett Bekára de bemutatkozott majd el is nyelte őt poszterekkel telepakolt szobája. Ezután még beszélgettünk a sportról, családról, kiveséztük a könyveket is. Mert mint kiderült ő is megszállottja egy-egy izgalmas könyvnek. Mikor megmutattam neki a könyvespolcom úgy örült mint egy kisgyerek. Legalább fél óráig figyeltem ahogy minden egyes könyvet egyesével a kezébe vesz és megnézi miről szól, és néhányhoz még kommentet is fűz. Mikor meguntam nézni bekapcsoltam az ágyammal szemben elhelyezkedő tévémet ahol elindult a tegnap este úgy hagyott sorozatom.

- Te vagy az, aki élve elégette háromszáz harcosomat.

Csendült fel a kedvenc szereplőm hangja.

- Te vagy az, aki ide küldte őket, hogy megöljenek minket. -fejezte be Rebeka háttal állva tévének.

Mielőtt bármit kérdezhettem volna megmagyarázta a fejemben éppen összeálló kérdésemet.

- Ez a kedvenc sorozatom, Lexa bölcsességei és Clark elvetemültnek tűnő de okos döntései renget mindenre ráébresztettek. Az ő szerelmüknek és Clark áldozatkészségének köszönhetően tanultam meg, hogy attól hogy elállják az utadat azok akiknek segíteniük kéne és ha azok az emberek akiket barátnak nevezel hátba támadnak akkor is el fogod érni a céljaidat hogyha harcolsz értük.

- Clark vagy Lexa?- mikor meghallja válaszom megkönnyebbülve felsóhajt. Gondolom érzékeny téma..

- Egyértelműen Clark. De te tuti Lexa fan vagy.

- Ebbe beletrafáltál