My life with you //Befejezett//

7. Rész

Emma szemszöge

Vasárnap este 7óra körül lehetett az idő és az ágyamban feküdtem, mikor arra lettem figyelmes hogy csörög telefonom. Mikor rápillantottam Beka neve villogott a kijelzőn.

- Sziaa!

- Szia Em, Petra ma este el szeretne engem rángatni bulizni de arra gondoltam hogy ne legyek semmi jó elrontója esetleg te is eljöhetnél velünk és én sem unatkoznék a fél hedonista barátnőm mellett. - mondta Beka.

- De hát holnap suli neked is és nekem is. - válaszoltam meglepetten.

- Jajj Em, ne már tudom hogy neked úgyis csak délben van egy előadásod és elég ha 10kor kelsz, hisz tőlem mentél előző hétfőn is. - tudtam hogy mosolyog.

- Jó legyen -adtam be neki a derekamat nem is olyan nehezen - de azt mond el legalább hogy az ilyen helyeken mit szoktak felvenni.

- Farmer nadrág és es egy póló tökéletesen elég. Pulcsit ne vegyél fel mert úgyis le adnád a ruhatárba de kabátot hozz, hátha kimegyünk utána, meg ne is fagyj meg, hideg lesz hajnalban.

- És hogy ment a meccs? - tereltem más irányba a beszélgetést.

- Nyertünk és még a játék is szép volt tökéletesen csapatként mozogtunk a pályán és segítettünk egymásnak.

- Naa, nagyon ügyesek vagytok gratulálok.

- Köszi Em, jól esnek a bíztató szavaid. Este találkozunk, 9-re ott vagyunk érted.

Beka szokásához híven nem késett most sem és pontosan érkeztek meg. Nem tudom hogyan csinálja de eddig egyetlen egy alkalommal sem késtett el. 9 óra előtt 2 perccel szólt a csengő én pedig kiléptem a házból. Beka hasonlóan volt öltözve mint én azonban barátnője aki mellette állt mintha teljesen más helyre készülne mint mi. Még rajtunk egy sportcipő és farmer volt addig az ő lábát már ameddig egy szoknya fedte amibe betűrte átlátszó topját. Tudtam hogy láttam már a lányt, de azt nem tudtam beazonosítani hogy hol. Ekkor beugrott egy kép hogy Beka szobájában láttam azon a képen amelyiken 3-an vannak abban a buliban.

- Szia Petra vagyok. - szakította meg gondolatmenetem.

- Szia én Emma, Beka már mesélt rólad.

- Egy órát se bír ki hogy ne rólam álmodozzon igaz kislány? - dobta hátra viccelődve a haját.

- Héj, no ego Petra. - szól közbe most már Beka is.

- Igaz hogy még nem buliztál sosem? - néz rám Petra.

- Hát ha a szülinapi gyerek zsúr annak számít akkor már voltam.

- Annak számít csak nem ebben az értelemben, főleg nem Petrának. - nevet Beka.

- Ahol nincsen alkohol ott nincs is buli. - vágja rá az előbb említett lány.

Elindultunk a buli helyszínére. A Raging nevű szórakozóhelyre mentünk, kicsit féltem mert tényleg nem buliztam még sose. Alkoholt pedig csak egy-egy cider-t vagy családi összejöveteleken ittam már de nyilván nem sokat. Beka azt ígérte hogy velem marad az este és hogyha netán nagyon rosszul vagy kellemetlenül érzem magamat a közeg miatt szóljak nyugodtan neki és hazakísér. Petrának úgyis szokása hogy mindig magára hagyja a bulikban. Nem igazán gondoltam hogy annyira sokan lesznek így vasárnap este, mert azért másnap csak hétköznap van, de mikor a bejárathoz értünk ez a fals képem el is repült. Az első körünk Petra kérésére az italpulthoz vezetett, és kért 3 számomra nem túl meglepő, de ismeretlen nevű italt. Az alkoholos folyadék különböző színekben pompázott pohárban és elég bizarul nézett ki, viszont mikor Petra száját elhagyta hogy húzóra és a hármas szám már csak akkor lett volna visszaút hogyha nem szerettem volna meginni a kis italt. Az egész ivás dologgal nem is lett volna baj hogyha nem ismételjük még ezt a kört többször.

Már egy ideje javában táncoltunk a tömegben (Sosem szoktam több ember előtt táncolni, mert nem gondolom hogy jó mozgásom vagy csak ritmusérzékem lenne. De az az alkohol ami bennem volt, pont arra volt jó hogy ezeket a gátlásaimat feloldja és önfeledten táncoljak) hisz hajam izzadtan tapadt az ugrálástól a tarkómra és éreztem, hogy kezdek fáradni is mikor egy ismerős arcot láttam meg a tömegben. A sok ismeretlen arc között szinte kirikított Zsófi most éppen kékre festett rövid haja. Ő az egyetlen lány akivel a legnagyobb titokban de kavartam. Több mint 2 hónapig fűztük egymást mikor egyik pillanatról a másikra meggondoltam magam, mert megijedtem, letiltottam mindenhonnan és azóta nem is kerestem. Ekkor viszont villámcsapásként ért a tudat miszerint én láttam őt múlthéten a pályán, é-és Beka csapatával azonos mezt viselt. Nee akkor Beka is ismeri. Zsófinak is feltűnhettem, mert abbahagyta az ugrálást és egy kis idő után elindult felénk.

- Héj, hello! - mondta meglepetten.

- Szia Zsófi. - viszonoztam a köszönését.

- Hát sziaa csodacsatár. - köszönt neki ebben a pillanatban Beka is. Látszott rajta hogy nem tudja honnan ismerhetem a lányt. Kérdőn nézett rám és Zsófira felváltva mikor a kínos csendet Zsófi hangja törte meg.

- Csak régebbi ismerősök vagyunk. Nem bánnád ha egy fél órára elrabolnám, rég találkoztam vele?

- Azért ha hazamentek szóljatok, hogy ne keressem feleslegesen.

Zsófival a kellemetlen beszélgetés előtt legurítottunk még 2 kör rövidet, hogy könnyebben menjen.(utólag belegondolva nem életem legjobb döntése volt). Kimentük a helységből és egy kihalt folyosón állt meg előttem.

- Elárulnád mégis hova tűntél egyik pillanatról a másikra? Egyik este még megbeszéltük hogy másnap találkozunk és aznapra letiltottál minden ok nélkül. Hívtalak hátha félreértés de szerinted mit adott ki? Hát nem te vetted fel hanem, hogy ez a szám nem elérhető. Azt hittem megbántottalak, hogy rosszat tettem, hetekig kerestelek de ezelőtt fél évig nem láttalak egyszer sem. Mond miért csináltad?- nézett rám idegesen.

- Figyelj, tudom hogy ez nem magyarázat de megijedtem. Te voltál az első olyan lány az életemben. Azóta is gondoltam rád minden héten, hogy vajon mi lehet veled mit csinálhatsz és legfőképpen tudod-e, hogy nem te rontottad el. Amikor egy héttel ezelőtt láttalak Beka meccsén jöttem rá főként, hogy elszúrtam.

- De te lány, miért nem kerestél mikor kigondolkodtad magadat, és mellkason szúrtak a tények hogy bizony lányt szeretek? Mert elkezdtél szeretni már mi tagadás? - enyhült meg a hangja.

- Féltem hogy már úgyse foglak érdekelni mert magadra hagytalak előtte is. - néztem félve rá.

- Jajj, te. Nagyon bolond vagy, maximum 1-2 napig haragudtam volna csak. De figyu már egy kérdés.

- Mi van közted és Beka között, elég önfeledten táncoltatok meg hogyha a meccsén is kint voltál.. Nem nagyon szokott kihívni senkit.

- Nyugi csak barátság. A meccs pedig, az unokatesóm a fradiban játszik. De miért érdekel ez téged? - nézek rá kérdőn.

- Lehet kicsit talán még a mai napig örülök hogy elmondhatom hogy volt köztünk több is. - mondja sokat sejtetően.

- Ki mondta hogy csak volt? - beszél belőlem az alkohol.

Ekkor olyan dolog történt amire egyáltalán nem számítottam és nem is mertem volna még 1 órája se erre gondolni. De a halk zenébe, és villódzásmentes de mégis kissé világos folyosón állva Zsófi felé hajoltam, nem voltam teljesen magamnál józanul sosem tettem volna meg ezt, az arcunk már majdnem összeért csak arra vártam nem húzza-e arrébb fejét, ezzel leállítva engem az egyik legnagyobb hibám előtt, de nem tette. Egy hirtelen mozdulattal derekamhoz kapott és megszüntetve a köztünk lévő távolságot száját az enyémre helyezte. Csókunkat cipő dobogása szakította meg. El nem tudtam képzelni ki járkálhat ezen a folyosón főleg ilyenkor, de átkoztam érte.

- Ti meg mi az istent csináltok? - kapcsolta fel a villanyt Beka idegesen.