My life with you //Befejezett//

4. Rész

Emma szemszöge

Szombaton délelőtt anya, és a húgom megbeszélték hogy ismét kilátogatnak Rita meccsére. Mikor meghallottam, hogy az MTK ellen játszanak elhatároztam hogy mindenki nagy meglepetésére én is kimegyek megnézni a meccset. Hisz meglephetem az unokatestvéremet és Bekát is. Meccsen a Fradi szurkolótáborát erősítettük ugyanis Rita ebben a csapatban játszik. Nem sokat értek a focihoz de mind a 2 csapat nagyon ügyesen játszott és jól küzdött. De a Fradi csapata erősebbnek bizonyult mikor 2-1nél lefújták a meccset.

Meccs után anyát és Annát hazaküldtem hogy meg tudjam várni Bekát, de Anna azt mondta itt marad velem mert ő is szeretne beszélgetni velünk. Mikor már vagy 20perce vártuk őt a kapunál és minden csapattársa kijött elindultunk haza. Mivel a telefonszámát nem adta meg és szerintem nem is látott minket ezért felhagytam a reménnyel hogy elmenjünk egyet beszélgetni. Mikor a közeli parkon sétáltunk át, Anna észrevette ahogy Beka egy padon ülve nézi a földet gondolom mereng magába. Teljesen sötét volt a parkban csak egy halvány lámpa világított rá.

Mikor odaértünk hozzá beszélgetésbe kezdtek Annával, de továbbra is rendületlenül a földet nézte. Mikor elengedtem a vállát és leültem mellé rám emelte most könnyekkel áztatott gyönyörű barna szemeit. Amiket egy baráti mozdulattal letöröltem.

- Ne itt búslakodj, gyere el itt a közelben egy kávézó. Igyunk meg valamit.

- Jól érzem hogy erre nemleges választ nem fogadsz el? – kérdezi

- Naa gyere már- szól közbe Anna is.

- Jó, jó menjünk csak ne nyaggassatok. - mondja és végre egy apró mosolyra húzza a száját.

Már a kávézóban ültünk és beszélgettünk mikor szóba került hogy ki mit csinál. Mikor említést tettem hogy be kell mennem az egyetemre felolvasó próbára és gyakorolnunk kell a színdarabot Beka felajánlotta a kíséretét, ezért elhívtam Alexist is hogy ne unatkozzon mert egy felolvasópróba nem túl izgalmas, de a színdarab annál inkább. Viszont cserébe elhívott holnap estére futni egyet az erdőbe amit szívesen fogadtam.

Meglepően szabadan beszélgettek Annával is a fociról és egyéb más dolgokról is. Húgomat érdekelte a foci, szívesen játszott de rendesen egyesületben még sosem próbálta ki magát, így megígérte neki hogy elviszi az egyik edzésre.

~Másnap~

Délelőtt 10 óra környékén volt az idő mikor a telefonom csipogására keltem.

Én

Szia! Akkor jössz ma vagy meggondoltad magad?

Beka

Szia! Persze, mikor találkozzuk?

Én

Délben nálunk?

Beka

Okés, tudom fura kérdés de farmer, póló tökéletes ugye?

Én

Természetesen

Válaszoltam mosolyogva. Tudom vagyis gondolom hogy még sosem volt ilyesmin de ezen a kérdésen azért jól mosolyogtam. Bár utólag belegondolva mondhattam volna neki hogy ki kell öltözni, mert megnéztem volna őt ingben is vagy akár szoknyában. Gyorsan felkeltem és lementem reggelizni amihez megittam a szokásos kakaómat. Kávézni nem igen szoktam, de a kakaó minden reggeli rutinban szerepel. Reggeli után megcsináltam a hajam feltettem egy kis sminket mert azért csak az iskolába megyek majd felöltöztem. Márciushoz nem illően meleg idő volt így egy hosszú szaggatott farmert és egy fekete pulcsit vettem fel. Még csak 11 óra volt és Beka csak dél körül fog ideérni Alexissel meg az egyetemnél találkozunk szóval addig a szövegemet nézegettem. Miután végzünk a dráma órás projekttel, egyszer elgyakoroljuk a 2 hét múlva esedékes első rendes színházi darabunkat is. És mivel a felolvasás az unalmas és mégis hosszadalmas része. Így remélem a 2 lány meg fogja találni a közös hangot és nem fognak unatkozni. Mikor gondolatmenetem végére értem csörrent meg a telefonom, hogy ideért Beka. Úgyhogy miután leértem és felkaptam a cipőmet már kint is voltam nála. Egy 25 perc tömegközlekedéssel maximum a suli, úgyhogy hamar odaértünk. Al már ott várt minket a metrónál mikor leszálltunk.

- Sziasztok lányook!- ölelt meg minket.

- Szia Al. Ő itt Beka, akit múltkor láttál mikor hazavitt.

- Szia! Sokat hallottam már rólad, örülök hogy megismerhetlek élőben is. – mondta Beka.

- Ohh remélem csak csupa jót.

- Hát arról többet hallottam hogy milyen hülyeségeket csináltatok. – válaszolja Beka nevetve.

- Tipikus Em, állandóan csak a rosszabb oldalam mutogatja a valódi értékeim helyett, de gyere csak mesélek én is róla. – karolja át nevetve és elindultak.

Megnyugodtam mikor odaértünk és 2 barátnőm még mindig nagyon jól elvoltak együtt, kicsit féltem róla hogy nem így lesz de szerencsére nem teljesült be a félelmem. Néha talán túlságosan is elvoltak és úgy mesél rólam Al mintha ott se lennék. De csak jókat nevettünk a régi vicces sztorikon. Én bementem mert már lassan 1 óra volt, de ők még elmentek a közeli kisboltba valami kaját szerezni mert állításuk szerint már éhen haltak.

Mikor vége volt a felolvasópróbának, kimentem hozzájuk hiszen kaptunk 1 óra szünetet. Ebben az 1 órában elmentünk enni. Majd kezdődött a színdarab ami az Elveszve címet kapta. Az osztályunk csinálta az egészet. Egy lányról szól aki el van veszve az őt körül ölelő valóságban. Aki kilép a burokból amit a szülei építettek köré, azzal a burokban való neveléssel amiben részesítették őt, ezért semmit sem tud csak a saját elképzelését és szülei tanítását, hisz iskolába sem járt hanem magántanuló volt.

Már sokszor eljátszottuk az egészet, ezért szerencsére zökkenőmentesen ment és amint végeztünk mehettünk is haza. Nagyon szeretek a színpadon állva játszani, teljesen kikapcsolok és nem gondolok semmi másra csak hogy teljesen beleéljem magamat a szerepbe amit játszanom kell. Az elején zavarban voltam amikor fent álltam, de igazából ahhoz is hozzá lehet szokni. Így ma már csak a nagyobb nézőközönség előtti játékoknál izgulok.

Mivel mind a 3an ugyanott lakunk és Al apukája éppen a városban járt ezért minket is hazafuvarozott, így nem kellett metróznunk. Estére a futást beszéltük meg Bekával de én eléggé fáradt voltam ezért nem igazán volt kedvem több kilométert lefutni.

- Beka.- szóltam neki

- Mondjad csak. – választ miközben továbbra is kifelé nézett az ablaküvegen

- Nagyon rossz lenne ha ma nem futnánk? Eléggé fáradtnak érzem magamat.

- Nem, nem dehogyis. – néz rám, de látom rajta hogy örült volna neki.

- De ha gondolod sétálni elmehetnénk, megmutatom a kedvenc helyemet.

- Mikor szeretnél találkozni?

- Olyan 8körül neked jó?

- Igen, viszont én elmegyek előtte futni, úgyhogy most nem jönnél át te hozzám?

- Ha elmondod hol laksz, szívesen. - mosolyogtam rá.