꧁Egy Életen Át꧂ [H.S / Z.M] [2. ÉVAD BEFEJEZETT]

3. Fejezet.

7:41 óra.

Már egy hét telt el, a kórházból kijövetelem óta. Még mindig Californiában időztünk, azonban Jeff már közölte, hogy annyira ne pakoljak ki, mert az embereik láttak két gyanús alakot furikázni a városban.

A rossz híreket tetézve, ami azt illeti, Harry is eléggé megváltozott velem. Felettébb érdekes volt arra a tényre belépnem a szállodába, hogy saját szobám van. Ami annyit jelent, hogy külön alszunk Harry-vel. Nagyon fájjon vettem ezt tudomásul, de nem mutattam ennek jelét.
Persze elhiszem hogy neheztel rám azért, mert eltitkoltam a terhességemet! De ami azt illeti, nekem sem könnyű azzal a tudattal élni, hogy lett volna esélyünk, egy csöppnyi kis boldogságra, de meghalt. Na és az a hír, hogy lehet nem lehet többé babám, az pedig teljesen kikészít idegileg.

Kiszálltam a zuhany alól, és megtörölköztem. Magamra öltöttem egy egyszerű fekete cicanadrágot, felsőnek pedig egy szintén fekete cipzár nélküli pulcsit vettem fel. Megszárítottam fürtjeimet, magamra dobtam egy szolid sminket, ami egy kis korrektorból, szemhéjtusból, és egy kevés szempillaspirálból állt.
Jogos lenne a kérdés, hogy mostanában miért öltözök ilyen sötét stílusban. Szerintem erre a válasz, elég nyilvánvaló. Gyászolok!

Miután rendet raktam magam után, elhagytam a szobámat. Várakozóan hívtam a liftet, közben megnéztem a telefonomon az időt. Mire felpillantottam, már a szintemen is volt a felvonó. Besétáltam, végül már nyomtam is volna meg, az első színt gombját, amikor meghallottam valakit kiabálni.

-Várjon!- Integetett felém egy srác. Eleget téve kérésének, megvártam őt. Beszállt mellém a liftbe.

-Köszönöm!- Lihegett.

-Ugyan!- Mosolyogtam, végül megnyomtam az egyes gombot.

-Ha nem vagyok tolakodó, akkor kérdezhetnék valamit?- Fordult felém.

-Persze!-

-Maga véletlenül nem Lauren Morris? Harry barátnője?- Kiváncsiskodott.

-Attól függ, ki kérdezi!- Karba fontam kezeimet.

-Ó de illetlen vagyok!- Nevetett fel zavartan. -A nevem Zayn Malik!-
Ó és tényleg! Hogy nem ismertem fel, egy volt One Direction tagot? Hát ez szégyen Lauren!

-Ohh!- Meglepetten néztem rá. -Nem is értem, hogy nem ismertem fel magát!- Zavartan felnevettem.

-Hát megesik, igaz eddig nem velem esett meg, de ami késik, az nem múlik!- Nevetett, közben megérkezett a lift, az első szintre. -Örvendek a találkozásnak! Biztosra veszem, hogy még találkozunk!- Mosolygott.

-Én is!- Reagáltam, és kiléptünk a felvonóból. -Válaszolva a kérdésére, igen!-

Egy darabig értetlenkedve nézett rám, de aztán rájött. -Na az nagyszerű! Hát akkor, további kellemes reggelt!-

-Magának is!- Mosolyogtam, végül folytattam utamat, az étterembe.

[...]

8:02 óra.

Miután végre összeraktam a svédasztalos reggeliről, az elfogyasztandó ételeimet, választottam egy szimpatikus asztalt, amit nyomban el is foglaltam.

Nagyon furcsa érzés volt egyedül reggelizni, már csak azért is, mert már kezdtem megszokni, hogy mindig volt társaságom.
Sóhajtva egyet, felálltam az asztaltól, hogy hozzak magamnak egy csésze kávét. Oda caplattam a pulthoz, és már öntöttem is magamnak. Bele dobtam három kocka cukrot, magamhoz vettem egy kis kanalat, végül amint megfordultam, színtén abban az időben felém fordult egy férfi. Annyira megijedtem tőle, hogy szerencsétlen módon leöntöttem a forró fekete itallal, aminek hatására fel is szisszent elég hangosan.

-Ó istenem!- Rögtönözve elvettem a pultról pár darab szalvétát, és elkezdtem letörölni róla. -Igazán sajnálom!-

-Ettől nem lesz jobb!- Jegyezte meg, a már ismerős hang, én pedig felnéztem az arcára.

-Zayn!- Lepődtem meg. Zavartan elnevette magát gyengén. Még ki sem kászálódtam a sokkból, amikor valaki megköszörülte a torkát, Zayn mögött. A háta mögé pillantottam, ezzel egy időben, hátra fordította a fejét a kávés popsztár. Abban a kellemetlen pillanatban, szemben találtuk magunkat Harry-vel.
Ó a francba! Ez a mai nap, lehet még rosszabb?