꧁Egy Életen Át꧂ [H.S / Z.M] [2. ÉVAD BEFEJEZETT]

1. Fejezet.

1 hónappal később. 13:32 óra. 

*Susan szemszöge.*

-Valaki segítsen!- Üvöltöttem teli torokból, miután rátaláltam az eszméletlen Lauren-re, a repülőgép mosdójában. -Úristen! Mi történt veled?- Leguggoltam hozzá, és akkor tűnt fel, hogy véres volt a padló. 

-Mi történt?- Rohant be Thomas, majd végül ő is elsápadt velem egyetemben. -Édes istenem!- 

-Lauren!- Többször szólítottam, közben potyogtak könnyeim. 

-Mi van itt?- Sietősen lépett be Harry, a kis helyiségbe, mögötte pedig Jeffrey. -Úristen!- Térdre ereszkedve, rogyott le kedveséhez. -Azonnal kórházba kell vinnünk! Jeff intézkedj!-

-Harry!- Szólítottam bátortalanul, miután ő is felfedezte a vért a padlón. -Nem akarlak elkeseríteni, de szerintem Lauren babát várt.- Arcára abban a pillanatban, kiült a sokk és a fájdalom. Szemei könnybe lábadtak, és barátnőm hasára tette óvatosan kezét. 

-Az én hibám!- Kínozta magát a gondolattal. -Ha valóban terhes volt, akkor miattam ment el a baba.- Törölgette szabad kezével, az arcát. -Én miattam vált stresszesé az életünk!-

-Ezt fejezd be!- Szóltam rá. -Nem a te hibád Harry! Inkább segíts innen kivinni!- Felálltam, és megfogtam a lábait. 

-Hagyd! Majd én!- Lépett beljebb, a szintén elkeseredett Thomas, és átvette tőlem az említett végtagokat. 
Istenem Lauren! Miért nem szóltál? Vagy talán még te sem tudtad? 

[...] 

2 órával később.

Sikerült leszállási engedélyt kapnunk, California egyik kisebb repterén. Rögtön jöttek a mentők, és mire észhez kaptam, már el is vitték a barátnőmet, Harry-vel egyetemben, mint kísérőt. Rá pillantottam az idegesen telefonáló Jeffrey-re, aki feltehetően fuvart igyekezett intézni. 

-Nyugodj meg! Minden rendben lesz!- Simította meg vállamat Thomas, én pedig ismét könnyek közt törtem ki. Átkarolva igyekezett vigasztalni. 

[...] 

16:11 óra. 

*Harry szemszöge.*

A kórházi folyosón várakozva, minden perc maga volt az örökkévalóság. Csak fel alá sétáltam a vizsgáló előtt, egészen addig, amíg be nem értek a többiek. 

-Na mi van vele?- Lépett elém Jeffrey, végül pedig Susan és Thomas is. 

-Még nem tudom! Nem mondanak ezek semmit!- Idegesen túrtam bele hajamba. 

-Nézd, ott van Harry Styles!- Susmorogta két lány, tőlünk nem messze. -Vajon mit kereshet itt?-

-Nem tudom! Menj oda, és kérdezd meg!- Biztatta a másik lány. 

-Esküszöm ha ide jönnek..- Kezdtem bele, de Jeff leintett. 

-Hagyd őket, majd én elrendezem! Nem kell a balhé Harry!- Vállamra tette a kezét, végül elindult a két nő felé, akik már felénk vették az irányt, majd abban a pillanatban, kijött a vizsgálóból a doktornő.

-Sajnálom Uram! A barátnője elvetélt.- A hírtől elkapott még a hányinger is, Susan pedig megfogta a vállamat. -Most egy kis rutin műtéten fog átesni, pontosabban kitisztítjuk a méhét. Szóval szíveskedjenek addig még várni!- Közölte, és visszament a helyiségbe. Jómagam szóhoz nem jutottam, csak az járt a fejemben, hogy vajon tudta-e Lauren hogy terhes volt, és ha tudta is, akkor miért nem mondta el. 

[...] 

A váróteremben ülve, a hosszas várakozás közepette, Susan elaludt Thomas vállán. Jeffrey pedig mint mindig, most is telefonált, a kávé automatánál állva. 
Kín keserves volt minden elmúlt perc és óra, miközben csak bámultam kifelé a fejemből. 

-A te hibád!- Szólalt meg Thomas, én pedig felvont szemöldökkel, kizökkenve gondolatmenetemből, ránéztem. 

-Hogy mondtad?- Kérdeztem, de ő arra sem méltatott, hogy rám nézzen. 

-Te hoztad ebbe a helyzetbe, a te életviteled miatt vetélt el. Szóval a te hibád Harry!- Nézett rám határozottan. 

-Mondd. Ki vagy te, hogy ezt így hozzám vágd? Nem félsz te attól, hogy simán kiváglak a csapatból?- Egyenesedtem ki, ő pedig lepillantott, a köztünk alvó Susan-ra. -Ó! Ezzel mindent értek!-

-Nem félek Harry! Meg amúgy sem akartam jönni, jó volt az életem. Csak persze miért ne, engem is bele kellett keverni, a szarságodba. Most én is védhetem a picsádat, miközben nézhetem Lauren-t leépülni melletted!- Adta ki a benne tomboló haragot, én pedig már épp hogy vissza reagáltam volna, amikor megállt előttem Jeffrey. 

-Foglaltam szobákat, a Best Western Plus Carriage Inn, szállodába. Szóval amint megkaptuk a hírt Lauren-el kapcsolatban, már indulhatunk is. Mert ha engem kérdezel, szerintem egy pár napig úgy sem engedik ki innen!- 

-Szerintem én megvárom, míg magához tér!- Közöltem. 

-Ahogy jónak gondolod Harry!- Zárta le a témát. 

[...] 

18:21 óra. 

-Uram!- Keltegetett a Dr.Nő, mert elnyomott az álom a váróteremben. 

-Igen?- Igyekeztem magamhoz térni, a legrövidebb idő alatt, közben a többiek is a doktornő köré gyűltek. 

-A műtét sikeres volt!- Közölte, azonban ott volt az arcán, az a bizonyos "De.,, 

-De?- Kérdezte Jeffrey. 

-Fent áll a lehetőség, hogy a kisasszony többé nem tud teherbe esni! De ez még nem biztos!- Tette hozzá, én pedig teljesen elsápadtam.

-Gratulálok Harry!- Vágta hozzám Thomas, és azzal a lendülettel felállt, majd elhagyta a várótermet. 

-Utána megyek!- Vigasztalóan a vállamra tette Susan a kezét, én pedig bólintottam. 

-Sajnálom!- Adta együttérzését a doktornő. 
"Ez lehetetlen!,,