꧁Egy Életen Át꧂ [H.S / Z.M] [2. ÉVAD BEFEJEZETT]

27. Fejezet.

1 hónappal később. 19:00 óra.

*Lauren szemszöge.*

Hatalmas felkészültséget igényelt, Clark elfogásának a tervezése, és a rengeteg kutatás. Mindannyian beletettük minden energiánkat, és a legnagyobb meglepetésünkre az volt, hogy Zayn volt a legaktívabb minden tekintetben!
Arra a döntésre jutottunk, hogy én fogom Clark-ot, kicsalogatni Olaszországból. Természetesen Harry foggal körömmel harcolt ez ellen, de megnyugtattam. Végül csak úgy volt hajlandó belemenni, ha ő is jöhet velem. Nem akartam őt veszélybe sodorni, én igyekeztem lebeszélni róla, de a legutolsó döntés az lett, hogy mindannyian részt veszünk benne.
Azonban volt egy problémám! Viszonylag elég nehezen vettem rá magamat arra, hogy együtt dolgozzak Carlotta-val, de amint észrevettem, elég közel kerültek egymással Zayn-el, így ebből kifolyólag igyekeztem lenyelni az iránta való gyülöletemet, és a haragot, amiért megpróbálta elvenni tőlem Harry-t.
Mivel fontos számomra Zayn, így képes voltam eltekinteni, mind ezektől.

-Itt vagy kincsem?- Tellegetett előttem Harry, miközben a társalgóban üldögéltem a kanapén, a karja ölelésében.

-Persze! Csak elgondolkodtam.- Mosolyogtam rá.

-Nos! Most hogy összegyűltünk, és végre Lauren is figyel!- Vigyorra húzta száját Stefan. -Eltudom mondani, a holnapi nappal kapcsolatos terveket, ami ugyebár az indulás napja lesz!- Magyarázta, a társalgó közepén állva. -Reggel hétkor fogunk indulni, és egy repülő fog értünk jönni, ami közvetlen Olaszországba visz majd minket. A felszereléseket, amik alatt golyóálló mellényt, bluetooth headsetet hozzá telefonokat, fegyvereket, és egyéb felszereléseket, holnap osszuk ki.-

-Lenne egy kérdésem!- Szólt közbe Zayn, Carlotta mellett ülve.

-Nem Zayn, te nem kapsz fegyvert!- Vágta rá Stefan.

-De miért? Szerintem bizonyítottam annyit, hogy önvédelemből legalább kaphassak egy kis pisztolyt!-

-Szerintem kaphatna!- Szóltam fel, majd Harry-re néztem, aki elgondolkodva Zayn-re nézett.

-Szerintem is!- Felelte, ezt követően pedig szinte mindenki erre a szavazatra jutott. A legvégén egymásra nézett Jack, és Stefan.

-Legyen!- Adták rá fejüket.

-Nagyszerű!- Dőlt vissza elegedetten a kanapé háttámlájának Zayn, és átkarolta Carlotta-t.

-Na szóval!- Nézett ismét körbe Stefan. -Amint Olaszországba értünk, nyomban elfoglaljuk a bérelt kisházakat, amik elég közel lesznek, az ültetvényhez, ahol jelenleg Clark tartózkodhat. Lehet hogy több hónapos expedícióról beszélünk, de lehet hogy csak pár hetes, vagy napos. Ez attól függ, hogy mikor bukkan fel Clark. Amint mozgást érzékelünk, Lauren elindul, Harry-vel a házhoz. Nyilván gyanús lesz ez Clark-nak, hogy önként besétálnak a báránykák az oroszlán barlangjába, azonban nem fog tenni semmilyen meggondolatlan dolgot! Mivel a statisztika szerint, viszonylag elég alacsony számú bűnözések folynak Olaszországban, ebből kifolyólag nem fogja magára felhívni a figyelmet, egy kettős gyilkossággal.- Közbe vágott Zayn.

-Én is Harry-ékkel tartok, és ne mondja nekem senki sem hogy nem! Ez személyes ügy, és mert ígéretet tettem valakinek!- Carlotta-ra pillantott.

-Biztos vagy benne?- Vonta kérdőre Stefan.

-Százszázalékig!- Állt ki döntése mellett, határozottan. -Ezzel talán bizonyíthatok, és ha nem is kerülöm el a börtönt, de legalább talán enyhítenek a büntetésemen!-

-Rendben!- Adta meg az engedélyt Jack.

-Hát jó! Most hogy valaki átformálta a forgatókönyvet, így kicsit átalakítva, folytatnám a terv nyilvánosságra hozatalát.- Egy darabig várt, hátha közbe szól még valaki. -Na szóval! Mint mondtam, valószínűleg Clark nem fog tenni, semmilyen meggondolatlan dolgot. Na és itt jövünk mi a képbe! Susan, Carlotta, Jeffrey, én és a többi vésztartalékos ügynök. Ha netán bármi baj történne, mint például nyomukat vesztenénk Lauren-éknek, azonnal támadunk! Így rögtön érvénybe lép, a B terv. Ami sajnos nem teljesen legális dolog, azonban muszáj megvédenünk a mieinket! Lecsapunk Clark-ra, és Amerikába szállítatjuk, a tárgyalásra! Ezt követően pedig minden simán fog már zajlani! Le kapcsoljuk, le kapcsoltatjuk, az összes ültetvényeit, az embereit pedig kifogja adni az Olasz kormány, vagy ha ne adja isten még sem, akkor ott fogják elítélni őket. Remélem mindenkinek világos volt!- Hagyott egy kis hatás szünetet. -Szuper! Most már lehet pihenni!- Megkönnyebbülten leült Susan mellé.

-Ügyes voltál életem!- Jegyezte meg Susan, és adott egy csókot Stefan-nak.

-Talán így végleg leszámolunk Clark-al.- Suttogta Harry. -Ha úgy vesszük, itt majdnem mindenkinek személyes ügye a dolog. Mindenkinek tett valamit!-

-Hát igen! De a legtöbbet Zayn-nek ártotta.- El gondolkodva néztem, az említett férfira.

-Hát igen. Már csak Olivia miatt is.- Tette hozzá, én pedig teljesen meglepődtem ezen.

-Erről te honnan tudsz?-

-Mindent elmondott. Pontosan ezért tisztelem és becsülöm, hogy bosszúból nem vett el téged tőlem. Talán elhamarkodottan ítélkeztem róla, és mégis csak válhat belőle, egy jó barát!- Mondta, közben rájuk pillantott. Örömmel hallgattam szavait.

[...]

21:03 óra.

Harry mellkasán fekve, hallgattam megnyugtató szívdobogását. Már majdnem hogy álomba szenderültem, amikor egy kopogás törte meg a csendet. Rögtön jobban magamra húztam a takarót, hogy mindenemet eltakarhassam.

-Gyere!- Kiabálta Harry, majd ekkor belépett Jeffrey.

-Sziasztok! Ne haragudjatok a zavarásért, de beszélnünk kell!- Aggódó pillantásokat vetett ránk, végezetül becsukta maga mögött az ajtót.

-Ez nem várhat holnapig Jeff?- Unottan takarta el szemeit karjával egyetlenem, mint aki már félig aludt volna.

-Nem!- Vágta rá, és leült az ágyra.

-Nem zavar, hogy nincs ruha a barátnőmön?- Érezhető volt hangjából, a kiakadás.

-A takaró mindent takar, nem látok semmit. Na de mondhatnám már?- Türelmetlenkedett.

-Mondd!- Sóhajtott.

-Van egy rossz előérzetem Zayn-el kapcsolatban. Nem akarok vészjósló madár lenni, vagy a fiú aki farkast kiáltott, de szerintem nem lenne szabad megbízni benne!- Szemmel láthatóan, elég feszült volt.

-Ezt miért mondod?- Érdeklődtem, és a könyökömre támaszkodtam, de fogtam mellkasom előtt a plédet.

-Az utóbbi napokban figyeltem őt! Nem gyanús nektek, hogy csak így enged benneteket együtt lenni? Hisz ahogy te is elmesélted Harry, Zayn szinte hatást gyakorolt Lauren-re.- Magyarázta.

-Hey! Ez nem is igaz!- Vágtam rá. -Gondolkodjatok már! Hisz megmentette az életemet! Ha most valamit tervezne, vagy ha ártani akarna, akkor nem tette volna ki magát többször is, az én életem megmentésének céljából!- Próbáltam meggyőzni Jeff-et.

-Lauren. Tudom hogy miért imád téged Harry! Olyan jó vagy az emberekhez. Mindenkiben csak a jót látod, megbocsátó vagy, és kész vagy új esélyt adni szinte bárkinek. De most gondolkozz el egy kicsit! Ha valaki azt akarja, hogy százszázalékosan megbízz benne, az mindent megfog tenni, annak érdekében. Nekem elhiheted! Éveken át menedzser voltam, láttam ezt azt. Ne higgy el mindent, amit látsz!-

-Harry?- Néztem rá, ő pedig rám. -Mi a véleményed?-

-Nem fog tetszeni amit most mondani fogok neked Lauren, de szerintem lehet benne ráció!- Szemeiben megfordult a kétely, Zayn irányában.

-Olyan negatívak vagytok! Hisz őt is meg akarta ölni az apja!- Egyszerűen nem tudtam elhinni, Jeffrey elméletét.

-Hát jól van. Akkor majd meglátjuk, csak ne legyen túl késő! Ami engem illet, én nem bízok meg benne, és továbbra is figyelni fogom őt.- Felállt az ágyról. -Jó éjszakát!- Amint elköszönt, elhagyta a szobát.
Vajon lehetnek valami Jeffrey szavaiban? Vagy téved?