꧁Egy Életen Át꧂ [H.S / Z.M] [2. ÉVAD BEFEJEZETT]

20. Fejezet.

A hazugság sohasem volt kenyerem, azonban ötletem sem volt, hogy mit mondhattam volna. Ismertem már annyira Harry-t, hogy az igazság hallatán, csak jobban felhúzta volna magát. Hiába nem tehetek az álmomról, és hiába nem jelent számomra az égvilágon semmit! 

-Szerintem jobb lesz, ha mi most magatokra hagyunk benneteket!- Szólt közbe Susan, és elhagyták a helyiséget Stefan-al. 

-A hallgatásod mindent elárul Lauren!- Arcáról sütött a csalódottság.

-Harry!- Léptem ismét felé. -Én!- 

-Ne aggódj haver!- Szólalt fel felénk sétálva Zayn, mi pedig rá néztünk. -Nagyon sok mindenen kellett keresztül mennie Lauren-nek. De afelől megnyugtatlak, hogy nem álmodott semmi olyant. Szimplán a zárkában történteket álmodta újra, amikor közösen haldokoltunk.-

-És te ezt honnan tudott?- Mérte végig Zayn-t. 

-Onnan hogy elmesélte, amikor összefutottunk a folyosón, miközben ide tartott az étkezőbe.- Adta válaszul, majd mind ketten rám néztek. 

-Ne haragudj kicsim!- Átölelt Harry, én pedig a válla felett Zayn-t néztem. -Csak tudod most kaptalak vissza, és nagyon nem akarlak újra elveszíteni!- 

-Semmi baj!- Feleltem alig hallhatóan, és kibontakoztunk az ölelkezésből. 

-Csinálok kávét. Ti kértek?- Terelte a témát Zayn, és elindult a pult felé. 

-Ja jöhet.- Bólintott Harry. -Csak elmegyek a mosdóba. Mindjárt jövök!- Azzal a lendülettel úgy is tett. 

-Na de hol van itt a kávé?- Gondolkodva csípőre tette kezeit. Oda caplattam, és emlékezetből levettem a felső polcról, végül kérdő pillantásokat vetve rá, vártam valami reakciót. 

-Kösz!- Kivette a kezemből. 

-Miért hazudtál?- Halkan kérdeztem. 

-Mert hazudtam valamiben?- Fél szemmel rám pillantott. -Mert mit álmodtál velem csipkerózsika?- Felém fordult, egy önelégült vigyorral az arcán, aminek láttán elvörösödtem. 

-Semmi olyant!- Karba fontam kezeimet, és elfordultam. 

-Csak nem elkezdtél vágyakozni utánam szépségem?- Lassan felém sétált. 

-Nem!- Megforgattam szemeimet, ő pedig hüvelykujjával megsimogatta az államat. Összerezzentem egy pillanatra, amin még magam is meglepődtem. 

-Fejezd be!- Elvettem arcomtól kezét. -Ez nem vicces!- 

-Ugyan Lauren! Ez nem bűn.- Homlokát az enyémhez érintette, és belenézett íriszeimbe. -Tartozol nekem!- Kacsintott és ajkaimra pillantott. 

-Nem tartozom én neked semmivel!- Hátra léptem egyet. -Ne akarj manipulálni!- 

-Na mizu?- Tért vissza közénk, lelkesebben Harry. Azonban Zayn mind végig csak a szemeimbe nézett. 

-Rájöttem, hogy nem tudok kávét csinálni! Most pedig vissza fekszem, mert kicsi fáj a sebem.- Közölte, végezetül kacsintott egyet. Megfordult és megveregette Harry vállát. -Ha csináltatok, gondoljatok majd rám is!- 

-Jól van!- Felelte Harry, és Zayn után nézett ahogy elsétált. 
Miért érzem úgy, mintha az ördöggel paktáltam volna le? 

Folytattam a kávé készítést, ami félben maradt. -Tejet kérsz majd bele?- Kivettem a hűtőből, az említett italt. 

-Egy kicsit igen. Köszi!- Oda sétált hozzám, és mögém állva átölelt. -Tényleg ne haragudj rám!- Suttogta. 
Inkább te ne haragudj rám Harry! 

[...] 

*Susan szemszöge.* 

Karba font kezekkel állva hallgattam Stefan-t, Apámmal és az ügynökeivel egyetelmben, miközben egy filccel felírogatta Clark lehetséges tartózkodási helyeit. 

-Mivel még nem hallgattuk ki Zayn Malik-ot, így csak feltételezni tudjuk még, a hollétét. Azt már tudjuk, hogy a Mexico-i háza tabu lett számára. Oda már nem fog visszatérni. De ha engem kérdeznek, szerintem még több háza is lehet Mexico-ban.-

-Körbe kérdezett már a Mexicoi rendőrség a faluban!- Szólt közbe, egy hosszú fekete hajú nő. -Nem tudtak semmit!- 

-A falubeliek nem is, de egy valaki biztosan tudja!- Gondolkodóan visszafordult a tábla felé, és felírt egy nevet, amit be is karikázott. -Zayn Malik.- Sóhajtott. -Mindennél hamarabb, ki kell őt vallatnunk! Ő a biztos pont, az elindulásunk kulcsa!-

-Bízzák csak rám!- Önként vállalkozott, a fekete hosszú hajú nő. 

-Azt már nem Carlotta!- Felállt apám. -Maga még új ebben! Az olyanok mint Zayn, pedig elég manipulatív személyiségek. Szóval egy tapasztaltabb jelentkezőt választanék most maga helyett, ha megbocsát!-

-Uram! Ha nem ad lehetőséget, akkor hogyan bizonyítsak?- Kiállt maga mellett a nő, Apu pedig elgondolkodó pillantásokat vetett rá. 

-Rendben. Igaza van! Kap negyvennyolc órát arra, hogy bármit is de ki szedjen Zayn Malik-ból! Ha nem jár sikerrel, akkor mást választok maga helyett.- Megfogta az említett férfi aktáját, és Carlotta kezébe adta. 

-Köszönöm a lehetőséget, Mr.Baker!- Mosolygott. 

Gondolkodjunk logikusan. Mexico-nak elég rossz híre van, azonban megvan a maga varázsa! Ha nem Columbia-ban, akkor Mexico-ban telepednek le a Drogkartellek. Próbáljunk egy hatalmas maffia fejével gondolkodni! Ha már volt egy házam egy olyan országban, ahol eléggé elterjedt a bűnözés, akkor mi tart vissza attól, hogy ugyanabban az országban legyen még egy? Nyilván nem a szomszédos házat választaná, ez kétségtelen. 
Be kell látni, hogy valóban olyan ez a helyzet, mintha tűt keresnénk a szénakazalban. Az viszont ezer százalék, hogy Columbia-ban is megfordulhat Clark, és feltehetően elég sokszor is! De ha még meg is találnák, az Amerikai FBI hatásköre nem terjed ki, azokra a bizonyos országokra! Valahogy ide kellene csalogatni Clark-ot. De mégis hogyan? 

*Zayn szemszöge.*

14:28 óra. 

Az unalom szinte már majdnem a halálba kergetett, amíg be nem libbent a javuló kórterembe, egy fekete hosszú hajú álomnő. Nem szólt semmit, csak megragadt egy széket, és megkerülte vele az ágyamat. Ledobott egy mappát a paplanra, feltehetően az én aktámat. 

-Beszéljen!- Köpte a képembe. 

-Mint látod szépségem, még mindig ágyban vagyok! Beteg a kisfiú!- Végigmértem tekintetemmel testét, amit észre is vett. Ebből kifolyólag inkább leült. 

-Ahhoz eléggé meggyógyult, hogy néha mászkáljon. Akkor ahhoz is meg kellett, hogy beszéljen! Tudtommal a maga szíve ügye is, hogy előkeritsük az apját. Nem de?- 

-Van benne valami!- Elgondolkodó arcot szimuláltam. -De mint mondtam, nem vagyok jól!- Sóhajtottam. -Bár kegyed meg tudna gyógyítani!- Kacsintottam. 

-Na arról ne is álmodjon!- Felállt a székről, és hátat fordított nekem. -Habár!- Visszapillantott a válla felett. -Ha maga megadja amit én akarok, akkor én is tehetek valamit, a maga érdekében.- 

-Hallgatom!- Kezeimet a tarkóm mögé helyeztem, és kényelembe fészkeltem magam. -Meséljen csak gyönyörűm!-