꧁Egy Életen Át꧂ [H.S / Z.M] [2. ÉVAD BEFEJEZETT]

12. Fejezet.

*Lauren szemszöge.*

Nem tudom mennyi idő elteltével, de elbobiskoltam. Azonban nem aludhattam sokat, mert megébredtem Zayn visszatérésének hangjára. 

-Felébresztettelek?- Kérdezte, közben lerakott két reklámtáskát, az ős régi dohányzóasztalra. 

-Nem érdekes!- Feleltem egy halvány mosollyal kísérve. Elővett az egyik táskából egy palackozott vizet, és egy doboz gyógyszert, majd felém vette az irányt. 

-Ebből vegyél be egyet, aztán pedig menj el tusolni.- Utasított, és visszatért a táskákhoz. -Ezeket pedig majd vedd fel!- Előhalászott a másik szatyorból, egy szürke topot, és egy kék rövid farmer nadrágot. -Nagyon rendesek voltak a recepción! Azt mondtam nekik, hogy balesetet szenvedtünk, és már nyomban kisegítettek gyógyszerekkel és ruhákkal.- 

-Milyen aranyosak!- Mosolyogtam. Felálltam nehezen az ágyról, Zayn pedig besegített a mosdóba. 

-Hát..- Zavartan elengedett, és ránézett a kabinra, majd a rajtam lévő koszos party ruhára.

-Ne aggódj! Majd én megoldom!- Közöltem. 

-Rendben. Akkor magadra hagylak!- Felelte, én pedig bólintottam egyet, végül elhagyta a helyiséget. Sóhajtottam egy nagyot, ezt követően pedig kihámoztam magamat, a ruhából. Nem volt fájdalommentes, de most már muszáj erősnek lennem. Már nincs messze, a vége!

*Susan szemszöge.* 

Az isten se tudja, hogy már mióta voltunk úton, amikor rá pillantottam Harry-re.

-Hol vagyunk?- Kiváncsiskodtam. 

-Még nagyon messze! Talán még két nap innen a Mexicoi határ.-

-Mexico?- Akadtam ki. -Nem is mondtad, hogy az a úti célunk.-

-Hát nem kérdezted!- 

-Akkor szerintem kellene valami szállást keresnünk.- Vetettem fel az ötletet. 

-Maximum megállunk tankolni, veszünk valami kaját és kávét, aztán folytatjuk az utat. Reggel pedig te veszed át a vezetést!-. 

-Én? De hát én azt sem tudom, hogy merre van Mexico!- Bepánikoltam. 

-Akkor veszünk egy térképet is!- 

-Ezt te sem gondolhatod komolyan Harry!- Kikerekedett szemekkel vizslattam arcát. 

-Ha nem gondolnám komolyan, akkor nem mondtam volna!- Vágta rá. 
Díjazom az elszántságát, de azért jobban is átgondolhatta volna, ezt az utat. 

*Lauren szemszöge.*

A fájdalmas tisztálkodás, és egy örökké valóságos fésülködés után, vissza bicegtem a szobába, ahol már két nagy szendvics várt rám. Meglepetten vettem tudomásul, hogy addig nem kezdett el enni Zayn, amíg nem végeztem a tusolással. Az ágyhoz kínlódtam magamat, és leültem. 

-Köszi.- Ölembe vettem a műanyag tányért. Belekukkantottam a szendvicsekbe, és kiszedtem belőlük a szalámit. 

-Nem szereted?- 

-Vegetáriánus vagyok!- Feleltem, és beleharaptam az ételbe. 

-Ezt jó tudni, mert én is. Csak miattad vettem szalámit.- Nevette el magát, és szétnyitotta a sajátját, hogy bebizonyítsa hogy igazat mondott. 

-Hogy mik ki nem derülnek!- Nevettem el magamat szerényen. 

-Jó étvágyat!- Mondta. 

-Köszi. Neked is!-