꧁Egy Életen Át꧂ [H.S / Z.M] [2. ÉVAD BEFEJEZETT]

15. Fejezet.

Órák és napok, végűl hetek teltek el úgy, hogy Lauren, Zayn oldalán járta a világot. 
Menekvésük szinte már élet célukká vált! 
Azonban a lány ráébredt arra, hogy nem kíván új személyazonosságot csináltatni. Számára nem maradt más a családja emlékéből, mint csak a saját neve. 

Lauren Morris öt évvel ezelőtt, amikor még csak húsz esztendős volt, elvesztette szüleit egy autóbalesetben. 
Pontosan karácsony napján tervezték meglátogatni egy szem egyetemista lányukat Boston-ban. De soha sem értek oda, a vacsorára. Ugyanis azon az estén annyira csúszott az út, hogy frontális ütközésben, mind a kettő autó utasai, azonnal meghaltak. 
Ezeket a belső gondolatokat, nem szándékozta megosztani Zayn-el. A Férfi még mindig abban a hitben van, hogy mind a ketten maximálisan új életet fognak kezdeni, új névvel, születési hellyel és idővel. A lánynak nincs szíve bevallani, hogy ő továbbra is hű marad család nevéhez, hiába lett halottnak nyilvántartva. 

Zayn nagyon sokat gondolkodott azon, hogy ő is nevet változtasson, ismerőse segítségével, aki jelenleg California-ban tartózkodik. 
Azonban ami nyílt titok, hogy a férfi szerelme Lauren-hez kötődik, ebből kifolyólag hamar döntés született fejében, hogy hátrahagyva mindent, életét kettejük védelmének áldozza. 
Nem hagyhatott Clark-nak egy halvány esélyt sem arra, hogy a nyomukban járhasson. 
Nem akarta saját magát, és azt a lányt sem veszélybe sodorni, akibe az idők alatt beleszeretett, még ha tagadja is! De vajon Lauren is így érez? Vagy még mindig titkon Harry Styles, a szíve választottja? 

Mind eközben az FBI és újdonsült tagjaik, időt nem spórolva, kutattak Lauren után. Azonban egyelőre sikertelen volt a próbálkozásuk, ugyanis menekülő hőseink, folyamatosan úton vannak. 
Vajon elvesztettek minden esélyt arra, hogy viszont láthassák a lányt? Vagy tán egyszer, valamilyen véletlen folytán, ismét össze sodorja a sors, Harry és Lauren lelkét?

Menekülő hőseink, jelenleg California-ba tartanak, hogy tegyenek valamit, a szabadságuk érdekében. Ha szerencséjük lesz, talán hamar el tudnak tűnni a térképről, mielőtt rájuk talál Clark. 

*Stefan szemszöge.*

23:01 óra. 

Egyszerűen nem bírtam elaludni, így úgy döntöttem, hogy az autó tároló felőli kijáraton, kimegyek kicsit levegőzni. Csináltam magamnak egy cseresznyés teát, és elindultam kifelé. 
Meglepetten fogadtam, hogy már résnyire nyitva volt az acél kapu. Óvatosan kinéztem rajta, majd megpillantottam Susan-t, ahogy a porban ülve, nézte a csillagokat. Egy picit elmosolyodtam a látottakon. 

*Susan szemszöge.*

Elmerengve a ragyogó csillagokban, csak egy kérdés zakatolt még mindig a fejemben. Vajon valóban meghalt Lauren? 
Ő olyan volt számomra, mintha a testvérem lett volna. Mindig együtt voltunk, jóban és rosszban. Most pedig olyan mély bűntudat mardos. Olyan érzésem van, mintha cserben hagytam volna őt. 

A magammal való beszélgetést, egy arcom elé tartott bögre szakította félbe. Meglepetten néztem fel, a kéz gazdájára. Megfogtam az említett tárgyat. 

-Köszi!- Megvizsgáltam a tartalmát, közben egy plédet terített rám, és leült mellém. 

-Szia!- Köszönt, közben kevergetni kezdte, a saját teáját. 

-Szia!- Követtem példáját, majd belekortyoltam. 

-Jól vagy?- Kérdezte. 

-Persze!- Nem néztem rá, mert még mindig nehezteltem, a hazugsága miatt. -Azt hiszed, hogy egy bögre teával, és egy pokróccal meg vettél?-