꧁Egy Életen Át꧂ [H.S / Z.M] [2. ÉVAD BEFEJEZETT]

22. Fejezet.

*Zayn szemszöge.*

Elrejtőztem a fal mögé, amíg kifutott Harry Lauren után. Amint lehetőségem nyílt rá, betértem a terembe. 

-Még is mit műveltél?- Förmedtem Carlotta-ra, aki éppen kimászott a medencéből, én pedig felé vettem az irányt. 

-Csak azt, amiben megállapodtunk!- Karba fonta kezeit, és egy gúnyos mosoly ült az arcára. -Csak gondoltam, kicsit feldobom a bulit!- 

-Én azt kértem, hogy tartsd fel Harry-t, amíg beszélek Lauren-el, a Mexico-ba tartó elrablásának az emlékeiről. Ugyanis mint észre vettem, itt mindenki annyira hibbant, hogy azt hiszik, hogy csak be akarom hálózni azt a szerencsétlen lányt.. Esélyem sem lett volna csak úgy beszélni vele.- Idegeskedtem. -Mivel dobtad fel ezt a "bulit?"-

-Sikerült beszélned vele?-

-Kérdeztem valamit!- Sziszegtem. 

-Én is!- Vigyorgott. 
Az idegeimen táncol ez a nő! 

-Nem, nem sikerült! Ugyanis azt hajtogatta, hogy egy pasas azt mondta neki, hogy látták egy nővel a drága vőlegényét, a medencében enyelegni! Ez volt az a hatalmas buli?- Néztem utána, ahogy lassan elkezdett sétálgatni. 

-Igen ez! De inkább köszönd meg, mert így szabad utad lett non stop beszélni vele. Így sokkal jobban megfog nyílni, és mindent elfog neked mondani, mert te leszel az első számú hercege!- Sóhajtott. -Valld be, hogy ínyedre van ez az egész! Legalább így nem csak az infókat, hanem a szívét is megnyerheted. Elvégre az akadály, azaz Harry, el lett hárítva!-

-Van fogalmad arról, hogy mégis mit tettél? Tudom hogy hibát követtem el Lauren-el szemben, nem is keveset, és imádom húzni az agyát, de akkor sem akartam beleszarni a kapcsolatába! Vagy legalábbis annyira nem, hogy szét is menjenek Harry-vel!- Nagyon dühös voltam. 

-Nyugi! Nem te szartál bele, hanem én!- Vigyorgott. -Talán ha lesz egy kis szerencsém, akkor én is jól járhatok!-

-Mégis mivel?-

-Enyém lesz Harry!- Elém lépett. 

-Na arról ne is álmodj ribanc! Egyszer én? Egyszer ő? Én megdugtalak, most dugjon meg ő? Ez valami beteges One Direction fan faszság?- Belöktem a medencébe. -Az egyezségnek pedig vége! Beszélek Jack-el, hogy inkább ő hallgasson ki engem. Na csá!-

[...]

Elkezdtem kutatni Harry, vagy Lauren, vagy bárki után, akinek elmondhatom az egészet. Már a kis étkezőnél jártam, amikor ismét nem találtam senkit. 

-Ez a hely, egy kibaszott útvesztő! Ha keresek valakit, nem találok senkit. Ha meg nem, akkor hirtelen mindenki körém terem. Ezt nem hiszem el!- 

-Ez a sors fintora!- Szólalt meg mögöttem Carlotta, de mire megfordultam volna, fejbe vágott valamilyen tompa tárgyal, aminek köszönhetően elvesztettem az eszméletemet. 

*Carlotta szemszöge.*

-Sajnálom szépfiú, de nem szarsz bele a levesembe! Nem hagyom, hogy miattad továbbra is újoncként tekintsenek rám!- 

*Susan szemszöge.* 

Éppen a levegőzésből jöttünk vissza Stefan-al, amikor megláttam Lauren-t elszaladni a folyosón. 

-Hát mi ütött ebbe a lányba?- Értetlenkedve kérdeztem, közben vissza pillantottam a barátomra, aki éppen becsukta a kaput. 

-Milyen lányba?- Lépett mellém.

-Lauren-be. Előbb a folyosón láttam futni.- Mondatommal egy időben, megláttuk Harry-t is sietősen haladni. 

-Hát ahogy elnézem, nem csak Lauren kapcsolt ki.- Jegyezte meg. -Ennek utána kell járni!-

-Mondasz valamit!- Utánuk eredtünk. 

*Jeffrey szemszöge.* 

A kis étkezőbe tartva, majdnem fellökött Lauren. Meglepődve néztem utána. 

-Hey tornádó! Legközelebb jobban is vigyázhatnál!- Fújtattam. Épp hogy fordultam volna vissza, amikor Harry-be botlottam. -Mi a fene folyik itt? Fogócskáztok?- 

-Ezek szerint láttad Lauren-t.- Lihegett. 

-Ja láttam! Az imént sodort majdnem magával. Arra futott.- Mutattam magam mögé. -Mert mi történt?- 

-Majd elmesélem, most mennem kell!- Végül ő is elviharzott. 

-Ma mindenki megvan hibbanva?- Fújtattam. 

*Lauren szemszöge.*

Lihegve betértem egy sötét raktár helyiségbe, hogy elkerüljem Harry fájdalmas magyarázatát. Ugyanis nem igen vagyok rá vevő. A szapora lélegzetemet félbe szakítottam, amikor megcsapta füleimet, valamilyen mélyebb nyögés hang. Elindultam a hang irányába, a félhomályban. Hamar rátaláltam a hangok gazdájára. 

-Zayn!- Lepődtem meg. 

-Mi a fene történt?- Próbált felülni, de hátra volt bilincselve a keze. 

-Hát az engem is érdekelne!- Segítettem neki a falnak támaszkodni, de hirtelen felszisszent. 

-A sebem!- 

-Basszus!- Láttam hogy felszakadt a varrat. 

-Vérzik mi?- Nyögdécselt.

-Hát egy kissé. Mi történt veled?- Le térdeltem hozzá. 

-Arra emlékszem, hogy kerestelek titeket, majd minden elsötétült!- Mesélte, én pedig értetlenkedve néztem rá. 

-Hát ez fura! Gondolom leütött valaki, ezért lehetsz megbilincselve.- Felálltam. -Na de gyere! Kiviszlek innen! El kell látni a sebet.- 

-Nem megy innen senki sehova!- Lépett elő a sötétségből Carlotta. -Amíg nem kezdesz el dalolni drága madárkám, addig a drága barátod ott fog vérezni! Te döntesz!-