꧁Egy Életen Át꧂ [H.S / Z.M] [2. ÉVAD BEFEJEZETT]

26. Fejezet.

*Lauren szemszöge.*

Vannak dolgok, amik csak úgy megtörténnek velünk. Nem sok ráhatásunk van a történésekre, de ha lehetett is volna, akkor mi nem éltünk vele. 
Azt mondta Zayn, hogy ő arra kíváncsi, hogy érzek-e iránta valamit. Ezt pedig egy csókból szándékozta kideríteni, így hát én megtettem. Megcsókoltam őt! 
Azonban a kérdés az, hogy vajon én mit éreztem. Lelkemből szívemből őszintén szólva, nem tudom hogy mi ment át rajtam, de az érzés elképesztő volt! Egyetlen egy dolgot bizonyított be nekem ez a csók, és az pedig nem más, mint hogy nem akarom őt elveszíteni! 

-Sajnálom!- Suttogta csukott szemekkel, miután véget ért ajkaink találkozása. 

-Mit sajnálsz?- Keze lassan megindult felfelé, derekamon. Észre sem vettem, hogy egyáltalán oda került. 
Oly különös érzések kerítettek hatalmukba, az elmúlt percekben, amiket alig ha képes volnék, megfogalmazni! 
A fő kérdés az, hogy szerelmes volnék-e belé? A válaszom az, hogy nem! Azonban szeretem őt! De ez a szeretet nem olyan, mint amit Harry, vagy Susan iránt érzek. Ez amolyan pont a kettő között van. 
A válasz adott. Zayn számomra sokkal több mint barát, ez kétségtelen! Ennek a csóknak pedig, pontosan erre sikerült ráébresztenie. De a szívem, akkor is Harry felé húz, és szerintem ez ellen nem tehetnék már semmit. Még Zayn sem tudná feledtetni velem őt! 

-Ha nem éreznél irántam, akkor nem csókoltál volna meg.- Lassan íriszeimbe vezette, gesztenye barna szemeit. 

-Ez így igaz!- Vettem egy mély levegőt, majd ekkor tűnt fel, hogy kezeim mindezidáig, a mellkasán pihentek. -Zayn én!- Egyszerűen képtelen voltam, megfogalmazni az egész szituációt. 

-Hagyd!- Kezemre simította kezét, ami a mellkasán pihent. -Éreztem mindent Lauren!- 

-Mit éreztél?- Belepillantottam ismét íriszeibe. 

-Ezt szerintem te is tudod!- Egy halvány mosolyra húzta ajkait, később pedig eltávolodott. -Gyerünk! Lassan indul a buli, de te még mindig nem vagy elkészülve!- Mosolygott. Ismét felvette a földről a reklámtáskát, amit a kezembe adott. -Ez pedig a mi titkunk marad. Rendben?-

-Rendben!- Viszonoztam a mosolyt. 

[...] 

Magamra öltöttem egy gyönyörűen szép ruhát, ami nagyon meglepett, elvégre Susan-nak eddig nem volt valami jó ízlése, ruhák terén. De ez a kis darab, nagyon szép volt! 

A sminkemet mint ahogy régen, úgy most is barátnőm alkotta meg. Rögtön észrevett valamit rajtam, így faggatni kezdett. 

-Lauren! Mondd már el, hogy mi van veled?- Neki támaszkodott, a mosdónak az ajtófélfájának, de én csak fürkésztem magamat, a tükörben. -Hallod?- Tellegetett előttem, én pedig a mosdókagylónak a két oldalára támasztottam kezeimet. 

-El kell mondanom valamit!- Sóhajtottam. 

-Már nem tudom, hogy mióta várok arra!- 

Rápillantottam arcára. -Zayn, abban a több mint egy hónapban, kétszer megcsókolt.- 

-Tessék?- Döbbent le. 

-De ez még nem minden!- Tetéztem. -Ma pedig én őt!-

-Te normális vagy?- Majdnem leesett az álla. -És akkor most mi van köztetek? Vagy mi lesz? Mit tervezel?- Csupa olyan kérdésekkel halmozott el, amiknek a válasza, eddig az én számomra is ködösek voltak!

-Semmi sem lesz! De egy dolgot biztosan tudok! Ő meg én, egyszer igazán jó barátok leszünk!- Ismét sóhajtottam, végül vissza néztem a tükörbe. -És ha megérzéseim nem csalnak, akkor Harry is vissza kapja idővel, egy rég elvesztett barátját!-

[...] 

*Harry szemszöge.*

19:30 óra. 

Az ital pultnak kialakított helyiségénél állva, mellém lépett Zayn, és a kezembe nyomott egy pohár Bourbon whisky-t. 

-Az egészségünkre!- Tartotta felém az övét. -Na és persze rá!- El pillantott a távoltba, amikor betoppant Lauren, Susan mellett. 
Szóhoz sem bírtam jutni, annyira megigéző volt. Mosolya barátnője felé, artikulálása, a kecses mozdulatai. Egyszerűen nem tudtam mit reagálni. Egyszerűen kitünt a tömegből, de az est fénypontja az volt, amikor rámpillantott, egy szerény mosollyal az arcán. -Menny csak!-

-Hogy mondod?- Nem ért el agyamig, amit Zayn mondott. 

-Menj oda hozzá te hülye!- Nevetett gyengén, és elvette tőlem a poharat. Visszanéztem a lányra, azonban hirtelen elém állt Carlotta. 

-Szia Harry! Táncolnál velem?- Mosolygott. 

-Bocsi, de most nem érek rá!- Kikerültem őt, és Lauren irányába siettem.

*Zayn szemszöge.*

Kicsit fájóan de mosolyogva néztem őket. Azonban mire észbe kaptam, Carlotta kivette a kezemből Harry whisky-ét, és egy korttyal lehúzta. 

-Hát ez nem semmi. Te tudsz inni!- Jegyeztem meg, meglepetten. 

-Szóval ezek szerint, lemondtál a lányról. Igaz?- Nézett ő is feléjük. 

-Tudom hogy szeret engem, de Harry nyomába soha sem érhetnék. És hogy őszinte legyek, nem is akarok.- Leraktam a kezemből a poharat a pultra, majd kicsit hanyagul, de Carlotta felé emeltem a kezem. -Egy táncot?- Meglepetten nézte, cselekedetemet. 

-Hát végülis miért ne!- Sóhajtott egyet, és kezembe tette az övét. 

*Harry szemszöge.*

-Táncolna velem hölgyem?- Váltogattam szemein tekintetem, közben elé emeltem kezem. 

-Köszönöm a felkérést Uram!- Mosolygott. -Szívesen táncolnék magával!- Kezembe tette a sajátját. 

*Lauren szemszöge.*

Bal karja derekamra simult, jobb kezével pedig megfogta a jobb kezemet. Vállára tettem szabad felső végtagom, és csak néma csendben, egymás íriszeibe meredve a kellemes zenére lassúzni kezdtünk. 

*Stefan szemszöge.*

-Látom egy igazi angyalt varázsoltál belőle!- Suttogtam egyetlem fülébe, miközben hátulról átöleltem őt.

-Nem kellett. Hisz ő magától is az!- Mosolygott, majd felém fordult. -Már azt hittem, hogy soha sem jössz!- Nyakamba tette karjait.

-Már itt vagyok szerelmem, és már itt is maradok!- Lassan megcsókoltam őt.

*Lauren szemszöge.*

Szívem ismét ki tudott volna ugrani a helyéről! 
A válasz adott! Jöjjön bármily zord tél, tornádó, vagy cunami. Az én szerelmem egyszerűen hanyatlásnak nem indítható, rendületlen marad Harry Styles iránt, Egy Életen Át! 

-Szeretlek!- Suttogta. 

-Én is nagyon!- Mosolyogtam, de mégis könnybe lábadtak szemeim. Nem tudom szavakba önteni, hogy mennyire is szeretem őt!